Alig egy héttel a hivatalos hazai sajtóbemutató után már meg is kaptuk az első tesztpéldányt. Hathengeres, metálszürke, összkerékhajtású, TDI, automata, Audi. Szimbólum.
A Mindennapi Német Autó egyik szimbóluma. A sebességkorlátozástól mentes autópályákon mindig ezek érkeznek és tűnnek tova egykedvű kétszázzal a belső sávban. Mindig szürkemetál, mindig négyajtós, mindig a felszereltségi lista felső negyedéből származik - és mindig fajtiszta német. A Vectra még mindig nem illik ebbe az ultrakonzervatív klubba, de a Mondeo már próbaidejét tölti. Az Ötös tagsága Chris Bangle-lel folytatott botrányos liezónja miatt most kicsit bizonytalan, és ez a sors vár az új Hármasra is. Rég felvételt nyert törzstag viszont a Passat, tán még a Bora is, az A6-os, a C vagy az E-Klasse - és az A4-es is, aki maradt, aki volt, csak vett egy új nyakkendőt.
Maradt a tömörség, az új A4-et is mintha betonból öntötték volna. Ezt a masszivitást, szoborszerűséget még meg is erősíti a Single frame nevű új identitásjegy (ha úgy tetszik, blöff), azaz a hangsúlyos vaskos krómtrapéz a hűtőrács körül. Némi lágyságot sugallnak ellenben az áttervezett lámpák, a gyönyörű első és a sejtelmes hátsó, az új modell - számomra legalábbis - külsejében szebb, barátságosabb és kívánatosabb, mint az előd. Persze az autó még így is hűvösnek és meghódíthatatlannak tűnik, de nekem tetszik, formailag immár egyértelműen a Kéne kategóriába sorolom.
Belül már Nem (annyira) Kéne, az én ízlésemnek túl, hogy is mondjam, tökéletes talán. Az ajtó kinyitása igazi erőpróba, ráadásul hiába van négy megakadási pontja is, csak az utolsóban rögzül biztosan. Ha ebből kibillentjük, mindent elsöprő erővel nyomul vissza alapállapotába, nem kímélve se kezet, se lábat, míg végül rettentő döndüléssel be nem záródik újra - mindig tökéletesen. Az A4-es ajtaját gyakorlatilag lehetetlen rosszul becsukni.
Hiába a Single frame kicsiben a kormányon, hiába a világ legszebb dekorcsíkja (nyomott mintás valódi alumínium) körben az utastérben, ha minden fekete vagy króm, rettentően hideg és rideg. Általában 21-22 fokra szoktam beállítani a klímát vezetéshez, az Audiban 24 fok kellett, hogy ne fázzak. Éjszaka sokat javít a helyzeten a kellemes vörös izzás a műszereken és a kapcsolókon, de depresszióra hajlamosakat még sötétben is csak csukott szemmel engedjünk az autóba! Vagy rájuk is gondolva vásároljuk meg az autót világos belsővel. Úgy már megint Kéne.
Pedig különben jó szándékú, előzékeny autó. Hogy mást ne mondjak, nemcsak az ajtók aljára került lámpa, hogy kiszálláskor megvilágítsa a kutyaszart, de az utasok a már behordott ebtrágyát is lámpafénynél vehetik szemügyre, a műszerfal és az első ülések alá telepített kis reflektoroknak köszönhetően. Nem tudom, hogy a BMW-ben vagy az Audiban volt-e előbb a belső tükör alatt elhelyezett, vöröses derengést előállító két kis LED, de itt is nagyon tetszik.
Nem csupán a belső, a külső világítás is átgondolt és innovatív. A világítás főkapcsolóján van AUTO állás is, de hát ezt már ismerjük olcsóbb, kisebb autókból. Az Audi azzal lépett előbbre, hogy gyárilag telepített úgynevezett haladófényt, vagy menetjelző lámpát az autóba. Ha a sötétedésérzékelő fényszóró mellé ezt is bekapcsoljuk a szép kis süllyesztett gombbal, semmi gondunk a világra. Menet közben a KRESZ-t kielégítő mértékben világít az autó, ha leszáll az est, beszáll mellé a Xenon is. Égve felejtés nincs, városon kívül elfelejtett bekapcsolás sincs, halleluja.
A vezetőülés, a vezetési pozíció kifogástalan. Bő tizenkétmillióért nem mondom, lehetne motoros az ülésállítás, ez persze csak sznobizmus. Van állítható combtámasz, elektromosan működtethető gerinctámasz, racsnis magasságállítás és ülőlapdöntés, állítható könyöktámasz, mindenfelé állítható kormány - aki itt nem tud kényelmesen elhelyezkedni, az kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét. Az A4 háromküllős kormánya csak két és felet fordul, emellett szép és rendkívül részletesen megtervezett, átmérője, vastagsága épp megfelelő, formázása kifogástalan. A rádió csavargatható és nyomogatható gombjai is tökéletesek.
Szintén hibátlan a kétzónás klíma, jól, gyorsan és huzatmentesen is működik, ugyanakkor egyszerű, áttekinthető a kezelése. Olyannyira, hogy megint meggyőződtem arról, mekkora hülyeség a szellőzéshez menüvezérlést párosítani. Nincs egy szavam a hifi ellen sem. Az Audi Concert nevű cédés rádiója az én igényeimnek tökéletesen megfelel - bele sem merek gondolni, milyen lehet az extralistán felette szereplő két másik, drágább audio rendszer. Talán azok már hanggal is vezérelhetők, a tesztautóban beszéddel csak a telefont utasítgathattuk - volna, ha lett volna az autóban GSM-készülék.
A klímából és rádióból hiányzó látványos, színes-szagos szórakoztatóelektronika az A4-ben a műszerek közé került. A központi kijelzőn kérésre színes ikonok kíséretében lefut az általános ellenőrzőprogram fékbetéttől olajszinten át az ablakmosóig. Menet közben itt kísérhető figyelemmel a külső hőmérséklet, a rádió aktuális közlendője, a fedélzeti számítógép által adott információ - és az automata váltó épp érvényben lévő fokozata. Kinek kell ezek után óriásképernyő a középkonzolra, kérem szépen?
