Leginkább talán a következő kis történet képes illusztrálni, mennyire elüt egy középszürke új A6-os egy fekete régitől. Fejemben megannyi kavargó, mielőbbi leírásért esedező, gyorsan illanó impresszióval épp lendületesen fordultam rá a szerkesztőséghez vezető egyirányú útra - ahol jött szembe velem egy kék Astra.
|
A forgalmi által hülyén sötétszürkének titulált színben sokkal emberközelibb az autó megjelenése, mint fekete, hideg, sznob társaié. Alig venni észre, hogy csaknem ötméteres, 580 literes puttonyt viselő autót nézegetünk: csak azt látjuk, hogy szép. A mélyre húzott krómtrapéz a hűtőrács körül, az Audi új egységes frontja a hamarosan érkező új A4-esen agresszívnek hat, az A6-on inkább csak szép és barátságos. Bizony mondom néktek, ez a rövidebb párhuzamos oldalán álló trapéz lesz olyan erős fajtajelleg, mint a Merci csillaga, vagy a BMW veséi.
Oldalról nem sokat változott az autó, megmaradt az olyan-mint-egy-Passat-csak-Audi sziluett, viszont a far, az sokkal jobb lett. A régi A6-ot emlékeim szerint valahogy úgy hirdette óriásplakátjain a cég, hogy " vannak az unalmas limuznok és van az A6", a szlogen mellett pedig egy A6-popsi volt látható. Az új modell hátulján is megvan a sárhányót a lökhárítótól elválasztó sajátos ív, de az újjátervezett lámpák és az őket összekötő krómléc sokkal komolyabb és harmonikusabb befejezést ad az autónak.
A beltér, hát az végképp nélkülöz minden ridegséget. A Skoda Fabiától a Seat Toledón át a nagy Audikig a VW AG szinte összes modellére jellemző, hogy az autók rendelhetők fekete-króm technokrata és könnyed, szürkés-bézses, meleg, emberi belsővel. Tesztautónk is ez utóbbival, egy világos, tágas, barátságos nappali szobára emlékeztető kabinnal hívogatott magába. Általában nem szeretem a fabetétet, de itt gyönyörű és hiteles az intarzia, általában nem rajongok a sok krómért, de itt még a kezelőgombok szélére felvitt recés krómgyűrű is tetszett, általában nem nagyon vagyok odáig a bőrülésért, de az A6 alcantara-betétes fotelei lenyűgözőek.
Az egyetlen minőségi kifogást a kardánalagútról leváló borítólappal szemben emelhetem. Illetve emelhetném, hiszen a plasztiklap alól előkígyózó vezeték világossá tette, hogy nem a gyári technológiai fegyelmezetlenséget, hanem az Audikhoz mindenképp ajánlott műholdas lopásvédelmi rendszer beszerelőjét kell kárhoztatnom. Szintén az ő sara a műszerfal bal szélén, a kárpit és a műszeregység közé bepréselt ronda LED. Aki ilyet tesz egy szép autóval, kívánom, szereljen élete végéig napi tizenhat órában Powasonic magnókat Daewoo Ticókba.
És nem egyszerűen a jó minőség és a remek anyagok miatt olyan jó elüldögélni egy A6-osban. Számtalan sajátosság, egyedi kis rafinéria igyekszik megkülönböztetni a felső-közép Audit a többi autótól. A slusszkulcsot a műszerfal közepébe kell dugnunk és az indítózást automatika végzi; a kéziféket a választókar mellett elhelyezett billenőkapcsoló-szerű izével húzhatjuk-ereszthetjük, a kormány agyán pedig a hűtőmaszk trapéza és krómkerete köszön vissza.
Régen mindig azt mondtuk, van a Mercedes, ami kényelmes, van a BMW, ami sportos, és a kettő kompromisszuma, az Audi. Ez az autó azonban már nem kicsit BMW-s, kicsit Mercedeses - hanem nagyon Audis. Van persze egy csomó olyan luxusfelszerelés, amit nem lehet egyértelműen márkához kötni, egyszerűen csak mindenki elvárja egy német felső-közép limuzintól. Ülésszellőztetés, gyári telefon a könyöklőben, teljesen elszeparált vezető- és utasoldali klímaszabályzás, automata ablaktörlő, estébé, estébé, az A6-ból nem hiányzott semmi.
Tesztautónk krómtrapéza és négy karikája mögött a nagyobbik, a kissé nagyképű 3.2 jelzés ellenére csak 3123 köbcentis V6-os benzinmotor kucorgott. A látvány megkapó: a (természetesen) teleszkópos motorháztető alatt egy napjainkban oly' szokatlan pucér motor szégyentelenkedik. A vörös gyújtáskábelek, a látványosan kígyózó csövek és vezetékek már-már arra utalnak, hogy olasz származású designer férkőzött a német mérnökcsapatba.
Ráadásul belül is elég jól megspékelték ravaszságokkal ezt a hathengerest. FSI-motor, tehát az Audi közvetlen befecskendezéses technikáját reszelték a hengerfejbe. A DOHC-vezérlés szívószelep-vezértengelyét folyamatosan állítja a Siemens motorvezérlő elektronika, a szívócső hossza is két fokozatban változtatható. A kifinomult motor 255 lóerőt produkál 6500-as fordulaton, csúcsnyomatéka 330 Nm 3250-nél.
Az erő elég a 250-es végsebességre és a 7,1 másodperces 0-ról 100 km/h-ra gyorsulásra. Akárcsak korábban az A3-ban ügyködő FSI, az A6-os motorja is meglepett bennünket fogyasztásával - csak épp ellenkező előjellel. Tíz liter száz kilométerre? Ez még jobbára autópályán zavartalanul suhanva is szép eredmény. Különösen állandó összkerékhajtással.
