Még mindig nagy arc

A négyfokozatú automata váltót egy okos elektronikával tették barátságosabbá. Az A100-asból ismert "Sport" gomb az A6-osból már hiányzik, helyette komputer figyeli minden mozdulatunkat, és igyekszik a váltásokat vezetési stílusunk agresszivitásához hangolni. Nyugodt körülmények között akár már 2500-as fordulatnál elvált, de ha tövig nyomjuk a gázt, tiltásig, 6200-as fordulatig forgatja a motort. Ilyen vezetői hozzáállás következtében a monstrum akár 10.1 másodperc alatt elérheti a 100 km/h-s sebességet, ami a hatalmas tömeget és az automata váltót figyelembe véve nem is rossz eredmény.

207-ig meg sem állunk. A kormányzás kellemes, a futómű precíz, amúgy nagyautósan feszes, vagyis billeg egy kicsit, de nagyon kényelmes. Bármilyen utat kisimít, zaj nem jut az utastérbe, viszont gyors kanyarvételnél alig tolja el az orrát, amitől pedig - figyelembe véve a hatalmas motor súlyát - tartottam. A fékek remekül fognak, tehát tulajdonképpen majdnem minden adott egy jó kis száguldozásra, a váltó azonban újra meg újra kifog rajtam.

Elméletben rájöttem ugyan, hogyan lehetne gyorsan haladni, csak képtelen voltam megvalósítani. Egy kéziváltós autóban helyzetünk meglehetősen egyszerű: amikor gázt kell adni, gázt adunk, amikor fékezni kell, fékezünk, amikor váltani kell, hát elváltunk, több-kevesebb sikerrel. Az automata - hiába a komputerizált, vezetői magatartást szemmeltartó készülék (DSP) - egyfolytában gondolkodásra készteti a gyorsan haladni vágyót. A visszaváltással van a baj. Az erőteljesség hiányzik a fékezésnél, és az automatika mindig a kelleténél eggyel magasabb fokozatot kapcsol, aminek következtében a kigyorsítást meg kell kezdenünk akkor, amikor még megyünk be a kanyarba, így kis szerencsével - az agresszív gázadás következtében - a váltó pont addigra pakolja vissza magát a megfelelő sebességi fokozatba, amikor arra szükség van. Ha akkor adunk gázt, amikor egy kéziváltósnál kéne, elbuktuk a kigyorsítást, és szinte állva érkezünk ki a kanyarból. Roppant egyszerűen hangzik, de az évek alatt beidegződött mozdulatokat bizony nem könnyű átformálni. Fel is adom, inkább élvezem a kényelmet, a nyugalmat és a tekintélyt. Megpróbálom inkább rendeltetésszerűen használni a gépkocsit.

Végülis kellemesen telik az idő, a zene meg a digitális klíma tökéletessé varázsolja a hangulatot. A kereszteződésekben jól hasznosítható a mord külső, tekintélyünk minden sarkon kamatozik. Ez az autó ugyanis még ma, lassan tíz év elteltével sem néz ki rosszul. Már kétmillió Ft körüli áron hozzájuthatunk, ami igencsak elgondolkodtató, hiszen "prémiumsága" megmaradt, a technika pedig kifejezetten megbízhatónak bizonyult. Ennyi pénzért vehetünk magunknak például egy új Fiat Panda 1.1 Active gépkocsit, extrák nélkül. Parkolni, igaz, egyszerűbb vele, meg jobban is fogyaszt, na de a többi! Az A6-osban akár öten is kényelmesen elférünk, de négyen biztosan.

Ha nem vesszük a fáradságot, és csak felületes pillantást vetünk a csomagtartó belvilágára, nem is láthatjuk a végét (520 l). 10 és 18 liter között fogyaszt, ami elsőre kicsit ijesztően hangozhat, de megnyugtatás végett elárulom, a felső határt igen extrém körülmények között sikerült kierőszakolni. Az autó inkább megfontolt, nyugodt vezetésre ösztökél, s ha megfogadjuk tanácsát, 10-12 liter benzinnel fütyörészve eljárhatunk a városban. Inkább okos választás, mintsem szívből jövő, de mindenképpen megéri.