Teszt: Audi A8

	7-es BMW

Rövid, pár napos összbenyomás alapján a tavalyi 7-es BMW szerezte meg az utolsó helyet. A forradalmár dizájnt dicséret illeti, de a kaotikus i-drive rendszer és annak lassú működése megkeseríti a tulajdonos életét. A futómű csak üggyel-bajjal birkózik meg a kéttonnás tömeggel, ráadásul a nagyobbik, a 745i motorja sem volt elég, hogy elérjük a német forgalmi szerinti végsebességet, a 250-et.

S Mercedes

Az új (tavalyi) S Mercedes jóval kiforrottabb, nincs a beljesében forradalmi krómegér, mégsincs benne gomberdő. A külső dizájn németesen drabális, egy mákszemnyi könnyedég nélkül, belül viszont ugyanolyan meghitten otthonos, mint az összes luxus Mercedes. A motorja takarékosabb, és általában fejlettebb benyomást kelt, mint a Bimmeré, a futóműve pedig egyértelműen jobb: hiába a BMW a sportosabb márka, az S osztályú Benz simán veri, ha vad manőverekről van szó.

	VW Phaeton

A VW Phaetonból csak egyvalami hiányzik, ami a Benzben megvan, nevezetesen a hagyomány. Attól eltekintve a csúcsVolkswagen is tökéletes luxusautó, állítható légrugós futóművel, finom kormánnyal, tökéletes fékekkel, meggyőző kivitelben, eltekintve a lógó kardánalagút-takarótól, de azt valószínűleg valamelyik vandál teszter szaggatta le. Tökéletes, gondoltam, meglepően átgondolt, érett autó.

A Phaeton kis kiforratlansága kizárólag akkor tűnik fel, ha beülünk az új A8-asba, ami maga a kiforrottság, tökély, négykerekű jelképe a hatalmas útnak, melyet a németség azóta tett meg, hogy Marcus Aureliust kergették a sztoikus filozófia mocsarába a birodalom északi határvidékén. Az Audinál nem hirdetnek rendkívüli állapotot, ha luxusautót kell tervezni, mondhatni megszokták már az ilyesmit, de az új A8-as belterén látszik, akkora lelkesedés lett úrrá a csapaton, mintha életükben először szabadultak volna tervezőstúdióba.

Az új luxusautó-belső trend egyértelműen a világos: ekkora teret már valóban felesleges volna optikailag nagyítani, de akkor is barátságosabb a halványsárga környezet. Főleg így Alcantarából - nem is rossz, bőr ülések, művelúr kárpit a tetőn. Az amúgy is jól hangszigetelt autó még csendesebb lesz tőle, a zene meg szebben szól. A márkaazonosság nemcsak kívülről szembeötlő, de belül is - a műszerfal nem különbözik olyan sokban az A4-esétől, amennyit várna az ember. Pont annyi a fabetét, amennyit még épp kibír az ember. A váltógomb már kimondottan macho-brutál, akkora a gombja, mint egy pásztorbot feje.

Az ergonómia annyira tökéletes, hogy mindjárt megőrülök. Itt van például a zene hangerőgombja. Lehet állítani a szokásos helyen, a középkonzolon, de az ergonómia épp azt jelenti, hogy nem nyúlkálunk össze-vissza. Tehát állíthatunk hangerőt a kormány jobb oldali küllőjén is. És hol tarthatjuk még a jobb kezünket egy automata kocsiban? Természetesen a kartámaszon. Pontosan azon a helyen, ahol ilyen tehénkedéskor az ujjaink időznek, találunk még egy hangerőgombot.

Mellette pedig az új A8-as talán legnagyobb érdeklődéssel várt technikai újítását, a számítógépes vezérlőrendszer kapcsolóit. A rendszer érdekessége, hogy a mérnökcsapat a BMW-nél kezdett, és a félidőben testületileg disszidáltak. Kíváncsi is voltam, mennyivel jobb, ha Solohov fejezi be a Csendes Dont, és nem valami beugró az Írószövetségből. Nos hát, Grigorij Meljehov stimmel, de az eredeti befejezés jobb.

Elsőre a hasonlóságokat veszi észre az ember: a váltó mögött, a kardánalagúton kerek gomb. Az A8-asban nem króm, csak krómszegélyes gumi, és nem lehet síkban elmozdítani, mint a BMW 7 jóval nagyobb korongját. De nem is kell, mert a négy sarkára raktak plusz négy gombot - az ilyesféle tudományos-technikai-ergonómiai fejlesztések általában nem túl látványosak, a napi használatban azonban megtanuljuk becsülni a minimális különbségeket.

A BMW rendszerét is hamar meg lehetett tanulni, de mivel itt nem akartak mindenáron egy gombbal minél többet megoldani, valahogy könnyebben megy minden. A szoftver lényegesen gyorsabb, és bár az ikonok és feliratok dizájnja nálam döntetlen, a menüpontok közti változtatás animációjával egyértelműen az Audi győzött; lendületes, egyszerű, csak nagyon enyhén Star Trek-es.

A paródiába hajló luxusextrák közül csak egy gyors válogatás, a mulatság kedvéért: pattanásnyomkodó (nagyítós) sminktükör, féldigitális kézifék, tehát nem gombnyomással működik, hanem tényleg be kell húznunk egy háromcentis kis krómkart. Vagy inkább billentyűt. A legszebb az ujjlenyomat-szkenner; beprogramozhatjuk valamelyik ujjunkat, és - természetesen az összes többi rablásgátló igényeinek is eleget téve - az autó csak akkor indul, ha felismert. Természetesen akkor se lenne értelme A8-as tulajdonosok ujjait levagdosni, ha semmi más védelem nem lenne az autóban, hiszen összesen tízféle ujjlenyomat van a kezünkön, és csak egyszer lehet próbálkozni.

Talán, talán, talán, mintha a pedálrend nem lenne tökéletesen ergonomikus, kell egy kis megszokás, hogy a cipőtalpam ne akadjon be lépten-nyomon a fékpedálba.