Teszt: Audi A8

Ekkora autókat gyártani/vásárolni tulajdonképpen értelmetlen, egy A6-os mindent tud, amit autótól ép ésszel elvárhatunk. A bálna-osztályra viszont határozott piaci igény van; számos polgártárs 20-30 milliót szeretne autóra kiadni, mert már annyi a pénze, hogy nem tudja megenni, és az egészet ingatlanba se fektetheti, mert azzal is csak agond van. És inkább nagy autót vesz.

Luxusautót gyártani jó dolog, többek között mert fajlagosan ezen lehet a legtöbbet keresni. Ezzel lehet demonstrálni a márka erényeit, bedobni a legújabb, legdrágább fejlesztéseket, és úgy általában, nagyot alkotni kompromisszumok nélkül. Az egyetlen igazi kompromisszum, hogy luxusautó nagy test nélkül nehezen képzelhető el, az európai piac, meg az európai luxusautókat fogyasztó többi nép nem tolerálja az össze-vissza ringatózó terméket.

Német bálna legyen sportos, ne csak erős, a legsportosabb német bálna pedig az Audi A8. Hajszálnyival, illetve konkrétan néhány milliméterrel nagyobb, illetve könnyebb, mint a konkurens S Mercedes, BMW 7 és Volkswagen Phaeton. Épp annyival, hogy a reklámokban adott esetben el lehessen mondani, ez a legnagyobb, ugyanakkor legkönnyebb. Mindez attól lesz igazán bravúros teljesítmény, hogy az A8 kizárólag négykerék-meghajtással kapható, ami jó sokat tud nehezíteni egy autón, ráadásul a központti Torsen differenciál sem kifejezett könnyítés.

A súlycsökkentés főleg az alumínium térvázas karosszériának köszönhető; már az előző A8-as is ilyen volt, de ez most merevebb. A könnyű alumíniumvázon pedig minden fő karosszériaelem műanyag.

A tolatóradarral egy a gond, az E-Merciben, egy kategóriával lejjebb volt LED-es kijelzője is, ami azon kevés luxus-extrák közé tartozik, amelyeknek értelmük is van. Nyugodtan kikapcsolhatjuk a csipogást, minden tolatóradarok legidegesítőbb mellékhatását, és akkor is precízen manőverezhetünk, ha az autóban üvölt a zene.

Ha már itt tartunk, a németek valahogy nem igazán érzik ezt a gyári hifi-műfajt, az új A8-asban is csak azt halljuk, hogy drága lehetett a motyó, egyébként épp megüti az elfogadható szintet. És visszatérve a manőverezéshez, radar nélkül nem is tudunk rendesen beállni egy szabványos helyre a plázában, ezért itt ez nem extra, hanem nélkülözhetetlen, életmentő tartozék.

Ezzel a hengerenkénti 5 szelepes V8-as motorral, ezzel az automata váltóval már nyoma sincs annak a késlekedésnek, ami a TDI-Multitronic változatban volt tapasztalható, ezt elég egy finom rúgással felriasztani szendergéséből, s máris vágtat, mint tuning-gólem, végig Prága óvárosán. A fogyasztás 15-20 liter között

Furcsa, nekem az Audik sose tűntek sportos autónak, inkább afféle rideg, gőgös imperialista presztízsautó valahány. És biztos sokan épp ezért veszik, mert olyan tömören, hatásosan és sallangmentesen fejezi ki az egyéniségüket, vagy azt az egyéniséget, amilyenek lenni szeretnének. Az imidzs tehát alap az Audiban.

A másik, amiért venni érdemes, ez a szuperintenzív összerakottság-érzet, ami természetesen nem csupán érzékszervi kérdés; az Audik rettenetesen jól össze vannak rakva. Nem csak a szerelés minősége, hanem a szilárdság szempontjából is - épp ez az erős tank-közérzet, ami miatt a TT roadsterben olyan hülyén érzi magát az ember. Egy kis kabrióhoz nem illik ez a hatvani rondella-fíling. Az összes többi Audihoz viszont igen. És tankságban az A8-asnál feljebb nincs, nem lehet.

Ami meglepett viszont, hogy az A6-os után valami még sokkal masszívabbat vártam volna, konkrétan egy négykerekű gránitszarkofágot, az A8 azonban egyáltalán nem nehézkes, és ez a modell fejlesztésének legnagyobb bravúrja. A brutális A-oszlopok mindenképpen bizalmat ébresztenek, a középső tetőoszlopok vastagsága viszont már kicsit gátolja a városi közlekedést.

A kormány annyira szép, hogy az már túlzás. A felső küllők felett kis bemélyedés, afelett pedig egy alig észrevehető kis bütyök: a nagyszerű az, hogy formát csak kézzel látjuk, szemmel nem nagyon. Elég nagy tartományban állítható, természetesen elektromosan, bár 25 millióért ez a legkevesebb.

Nem rossz, ha a menetbiztonsági elektronika vészhelyzetben megfogja az autót, az A8-ast viszont kikapcsolt elektronikával se nagyon lehet csúsztatni. Hogy miért, az nagyon egyszerű: jó futómű, tökéletesen programozott légrugózás-csillapítás, kegyetlenül jól eltalált súlyelosztás, és az autógyártás egyik legfinomabb négykerékhajtása, egy önzáró középső Torsen differenciállal. Hát, röviden ennyi. Meg termézetesen a tapasztalat, és a vas szeretete.

Nagyon szívesen laknék egy új A8-asban, minden irónia nélkül. Tényleg.