Számtalan sajtófotót fanyalogtam már sorra a Compact félresikerült külseje miatt. A feneke Lexus IS 200, az oldala semmilyen, az orra pedig simán csak csúnya, szoktam volt mondani. A BMW rúgja ki a sminkeseit: az autó élőben egész jó. Minden szögből gonosz kis izmos állat, de a még a szalonképes fajtából.
Többen megfigyeltük már, hogy a Winkler
szemében furcsa tűz lobban, ha a BMW kerül szóba. Többen hallották
már önkívületi állapotban azt mormolni maga elé, hogy
"istenem, egy Bömbi mégiscsak Bömbi". E gyengeséget
megbocsátjuk, de az objektivitás szellemében a 325 ti-t most nem ő
kapta.
Hanem én. Én, aki nyáron már teszteltem egy
316i-t, amitől - érdemeinek elismerése mellett - szívfájdalom
nélkül búcsúztam. Most pedig itt van ez a kishármas, ez a Compact,
született Béemvé Golf. Kisebb, erősebb, sportosabb, direkt a szám
ízére fűszerezve, hogy végre boldog sóhajjal aléljak oda, ahova a
316 után is kellett volna.
Hogy alélás lesz-e, legyen még titok. A modell
célközönségét alkotó tehetős hajtós fiatalok nyugodtan
nyomjanak egy ctrl-page down-t, és megtudják hamar, aztán
iszkoljanak a legközelebbi márkakereskedőhöz. A többiek olvassanak
tovább.
Belül is majdnem minden ilyen vidám. A
legnagyobb motorhoz sportülés jár, ami
már szemre is vérforraló. Még az ülőlap hossza is állítható,
nemhogy a magassága meg a dőlésszöge. Annyi minden, hogy jó két
napba telt, mire végre megtaláltam a nem kényelmetlen pózt. A hiba
azonban bennem van, az ülés jó.
A műszerfal pont olyan, mint az elmúlt néhány
évtized bármelyik Bömbijében, és ez így rendben is van. Minden
kapcsoló minden kis kattanásán érezni, hogy egy darabka igényes
technológiát utasítgatunk éppen. Az általános minőségérzet
bosszantóan tökéletes, nem afféle kedveskedős, kényeztetős,
hanem gáncstalan, makulátlan. Német.
Minden anyag az, aminek látszik, a bőr bőr, a
szövet szövet, az alumínium alumínium. Ez utóbbit ugyan valamiért
egy
polírkoronggal félköríves karistokkal rakták tele, ami
érthetetlen merénylet, de az anyag maga szép. Zömében minden
drágának és elegánsnak tűnik, ami egy kvázi Ford Focus nagyságú 10
milliós autóval szemben talán nem is túlzott elvárás. Hogy miért
nem lehet egyetlen gombnyomásra felhúzni az utasoldali ablakot, és
miért nem juthatott egy könyöklő az amúgy is inkább kétszemélyes
hátsó traktus üléstámlájára, azt én nem tudom.
Cserébe viszont jutott félretolható rolóval takart
kivilágított sminktükör mindkét napellenzőre, automata légkondi,
CD-s rádió, könyöklő az első ülések közé, mindent fényárban
úsztató, szépen halványuló belső világítás és fényre sötétedő okos
visszapillantó tükör. Meg 6 légzsák, elektronikus menetsabilitás-őr
ASC (kikapcsolható), ABS, vészfék-asszisztens, elektronikus
fékerő-elosztó, és talán még néhány hárombetűs, amiket most
terjedelmi korlátok okán kihagynék.
Engem viszont most nem ez érdekelt, hanem az,
hogy sikerült-e a kicsit nagypapás 316 után egy igazi élményautót
összehozni. És íme a verdikt:
sikerült.
A 325ti-t vezetni nagyon jó. A soros hathengeres motor méltó a hírnevéhez, selyemsima, rezzenetlen, gyönyörű a hangja és harap. A gázpedál lenyomására nagyon megindul, és csak a hihetetlenül sima teljesítményleadás miatt nem érezni igazán, hogy az ülésbe lapít. 192 lóerő és 245 Nm nyomaték még másfél tonnához sem éppen kevés, nulláról százra elég is 7,1 másodperc. A váltó újfent hibátlan, félreismerhetetlenül BMW.
A fékek elképesztően jók, nehezebb tárgyak és idősebb
rokonok okvetlenül stabilan rögzítendők padlófék előtt, különben
menthetetlenül átütik a szélvédőt. Olyan bizalmat adnak a
felelőtlen közlekedéshez, hogy a büntetőpontok egy részét érdemes
rájuk íratni.
A Compactot
határozottan sportosra vették. Erről szólnak az ülések, a
mord külső, az erős motor és a feszes futómű is. Dobálásról persze
nincs szó, de itt most nem próbáltak légpárnát gyűrni az autó alá.
Meg is van az eredménye, a kis Bömbi nem szívesen ereszti el az
aszfaltot.
Annyira nem, hogy az már fáj. Adott ugyanis egy nagyszerű,
erős motorral felszerelt, sportos hangulatú, klasszikus
hátsókerékhajtású autó. Ehhez képest sikerült olyan közömbösen
jóindulatú, alulkormányzott, félénken orrtologató futóművet
alátenni, hogy személyiségzavar állt be. Ez a BMW nem fog esőben
véletlenül gonoszul keresztbeállni, még kikapcsolt menetstabilizáló
elektronikával sem. De nem nagyon fog direkt se keresztbe fordulni
senkinek. A tőzsdét még a végső rolólehúzás előtt elérni szándékozó
száguldó brókerek nem fognak vigyorogva kilinccsel előre
kanyarodni. Mindez zömmel az elektronika műve: a fondorlatos
kétlépcsős elektronika-kikapcsolás után vidáman riszál, mint egy
labdázó vizsla.
Nem gázelvevő, elpörgő kereket lefékező ASC,
inkább csak egy önzáró differenciálmű kéne hátra, és kész lenne a
makulátlan élményautó. Némelyik nagy testvérbe jutott is, a
Compactnak azonban látszólag nem ez a fő profilja. Vezetni viszont
így is zseniális, sőt, kikapcsolt hárombetűsökkel, esőben-hóban
már-már túl lelkes is a keresztbefordulási hajlam.
A Compact szép, erős, hihetetlenül össze van rakva, és ízig-vérig BMW. Ezzel a motorral az ára sem irreális: 10 millió forint rengeteg pénz egy ekkora autóért, de nem kirívóan sok, ha a 200 lóerő körüli teljesítményt is beleszámoljuk. A rendes méretű 325i-nél majdnem pont egymillióval olcsóbb, cserébe 20 centivel rövidebb, ennyivel szűkebb hátul, és - valljuk be - rútabb.
Ájulás nem környékez, de mály meghajlás kijár: nagyon jó autó
született.
|