A negyedik generációs 3-as Touringban az elöl ülőknek nem csak a kényelemből jutott több. Pontosabban az egyik elöl ülőnek jutott még egy kis plusz, a bal elsőnek. Van a talpa alatt 218 lóerő, ami nem kicsit sok, hanem nagyon. Az automata váltó átváltható kézi kapcsolású, sportosabb haladásra alkalmas pozícióba is.
Kikapcsolhatjuk a DSC nevű dolgot - amit mindenki másképp hív, a lényege viszont majdnem ugyanaz: elvenni a segítséget a vezetéstől, és szabadon engedni a sofőrt, mint régen a buta autóknál -, félelmetes dolgokat művelhetünk. Olyanokat, amilyeneket a járókelők egyáltalán nem szoktak meg egy kombitól.
A sótól feláztatott havas, latyakos budapesti utcákon fegyvertartási engedélyhez kötném az ilyen autó használatát. Elinduláskor jól jönne a DSC, de mivel kőkemény srác vagyok, fapofával tűrtem, hogy a piros lámpáknál beragadok a rajtnál. Bőven kárpótolt az utána következő gyorsulás, mely minden várakozást felülmúlt.
218 lóerő a hátsó keréken nem tréfadolog, és legyen bár a DSC kikapcsolható, a sofőr elmebeteg, a kormányzás akkor is olyat tud, amit más nem. A sebesség függvényében változtatja az áttételt, csúszáskor kis mozdulat többet ér, de ha szerinte mégis elég a kicsi, nem ér többet. Így mindig marad, aki gondolkodik az autóban, és sokkal kisebb az esély az elesésre.
Normális autózásnál is érezhető ez a kormányzás; kis mozdulatokkal irányítható az autó. A keskeny, téli gumikkal szerelt tesztelés során a kanyarodási képességet nem próbáltam, de már sávváltáskor is jelentkezik az Active Steering hatás. Ez hívta fel a figyelmem egy újabb apróságra. Észrevenni a vezetést. A motor hangja egyáltalán nem hallható az utastérben, és a menet közbeni rezgéseket is csak a kormányról kapjuk. Mégsem steril az élmény. Ott vagyunk mi is az úton, nemcsak látjuk, érezzük is.
Régen nem volt rám ilyen hatással új autó. Vagy igény nincs rá, vagy nem divat manapság, hogy a vezető érezzen is valamit a vezetésből. A 3-as Touringban, ezzel a hathengeres benzinmotorral viszont mindent érezni. Agyunkban az adrenalint, ahogy gyorsításkor süppedünk az ülésbe, talpunk alatt az elszabadulni képes ménest, hátunkon az autó minden apró rezzenését, jobb kezünk alatt a fogaskerekeket, ahogy összekapcsolódnak, szemünkkel meg a fájdalmat, ahogy a fogyasztásmutató nem tud szabadulni a 20-as számtól.
Nem is értem, miért pont húszig skálázták. Miért nem harmincig vagy negyvenig, akkor néha mozogni is tudna szerencsétlen mutató, mert így csak áll egy helyben a skála végén. Nagyon, nagyon óvatos haladáskor lehet 10 alatt tartani, de 40 km/h-ig be kell vállalni a 20-at, nincs mese. Viszont a 10 alatt tartáskor másik típusú fájdalmat érzünk: a visszafogottságét. Tudjuk, hogy az autó képes ennél sokkal többre, de meg is kéri az árát. Kicsit sok jutott az érzésekből is a hármasba.
Még a búcsú is fájdalmas. Annyira meg tudja szerettetni magát, hogy a felfújt hiányosságok egy perc alatt a feledésbe merülnek. Utólag mindenki csak a szépre emlékezik. De ennek a hármasnak volt még egy utolsó kártyája. Az utolsó, ami kicsit sok belőle, és én csak a búcsú után tudtam meg. Az ára. 10 181 000 Ft-tól indulhat a móka. Puff.
