A legszebb az egészben a megőrzött intimitás. Az automata és a turbó két olyan dolog, ami menthetetlenül haza szokta vágni a pedál és az út közti kölcsönhatást, de ez végre jó így, civilizáltan, finoman, de jó. És a java csak most jön.
A kupé teste 25%-kal merevebb a négyajtósnál, a futóműve is alacsonyabb és feszesebb, és a végeredmény egy olyan sportos autó, ami szinte nem is kényelmetlen a városban. Lassan a BMW mérnökei is megtalálják a betonkemény defektmentes gumik ellenszerét. Lassan: két helyzettel azért még mindig nem tud mit kezdeni a 335. Az egyik a sok fékezéstől összegyűrődött aszfalt, ezen néha úgy beráz, mintha egyáltalán semmi sem tartaná a pattogó gumikat a teste alatt. A másik az erősebben terhelt kerék találkozása az úthibával, például fékezés közben. Ilyenkor velőt roppantóan csattan, aztán mintha minden rendben volna, tovasuhan.
De ezek nagyon ritka kivételek, igazából a rendes utazás városban is jó, autóúton és sztrádán tökéletes. És akkor jönnek végre a kanyarok. A 335i az utóbbi idők leginkább hátsókerék-hajtásúnak érződő BMW-je, és ennél csodálatosabb hír nem is lehetne. A pontos, direkt orr nyomában a fordulókba érezhetően belesegíti a hátulja, ettől még jobb lesz az egész. Ha simán túl gyorsan kanyarodunk, ugyanúgy az eleje kúszik kifelé, mint minden modern autónak, és ezt érezni a kormányon is, ami nagyszerű.
A bajoktól megvéd az elektronika, de manapság ezt várjuk a pénzünkért, nézzük inkább, mi van, ha kikapcsoljuk. És itt jön a kupé legszebb tulajdonsága, hogy úgy játékos, hogy nem ijesztő, hogy a DSC kinyomása nem orosz rulett, hanem egyszerű prekoitális vetkőzés. Az enyhe orrtolási hajlam megmarad, de ha elég tempónk van, hogy a lendület is segítsen, akkor egy kis kormányrántásra és finoman meglökött gázra úgy keresztbe vágja magát, mintha a müncheni Cucsija Keicsi driftegylet tervezte volna. És ilyenkor is könnyű megfogni és kiélvezni, nem akarja leharapni a fejet, talán az Active Steeringgel egy kicsit segít is korrigálni, valahogy gyanúsan ügyesnek éreztem magam benne.
a faberakás nem vicces.
Mindezt úgy, hogy ebben sincs önzáró diffi, amit végképp nem értek. Ettől aztán szűk fordulókban, ha nem eleve gyorsan esünk be, csak gyorsan mennénk ki, ez is nyúlósra süti a belső kerekét kigyorsítás helyett. Úgy látszik, a sperr megmarad az M-ek és az érkező 135i privilégiumának, utóbbi talán végre tényleg az a keményvonalas E30 M3 utód lesz, aminek mindenki reméli. Erről jut eszembe, a 335i szinte ugyanott van, ahol az aktuális, kifutó M3. 0-100 5,5 másodperc alatt (automatával 5,7), plusz a pazar élmény. Vajon miféle istencsodája lesz ezek után az új M3?
Szóval van egy lenyűgöző motor, egy kiváló váltó, egy remek futómű. Mivel sportos kupéról beszélünk, a verdikt ettől kész is: a 335i piszkosul jó autó, a legjobb általánosan sportos BMW. Sőt a legjobb általánosan sportos német autó. Vagy japán. Vagy olasz. Tényleg ennyire jó.
13,8 millió forint az alapára, az ősellenség Mercedes CLK 350 16,3-tól indul. Más értelmes vetélytárs nincs is. És ez se az.
Így utólag csomó szögből tetszik is, mert benne van a szép, csak tudni kell nézni. Kövérnek kövér a szentem, de vannak más értékei. Négy ember elfér benne. 195 centiig jó elöl, aztán jön a napfénytető miatt alacsonyabb mennyezet. Hátul elég sok hely van, de nem igazán kényelmes, bár mintha a Hatos rémesebb lett volna. Van nagy csomagtartó, és praktikusan dönthető az ülés. Azaz együtt lehet vele élni. Ajánlom is mindenkinek.
