0-100: 6,0, családi körben, nem sport módban

Fel-le gyorsan kapcsol az automata, de nem ad gázfröccsöket, mint az M6-osban. Biztos nem kerülne sokba, de ez hangsúlyozottan erős utazóautó, sportos, de nem sport. A viselkedése kicsit az amerikai izomautókéra emlékeztet: ha kergetjük, minden fokozatban úszkál a hátulja, mint egy gumimatracnak. És elég megengedő az elektronika. Viszonylag hamar felfogtam, hogy ez egy erős autó, úgyhogy egyszer sem kapcsoltam ki a DSC-t. Egyszer viszont nekem kellett elvenni a gázt, mert az elektronika alighanem azt hitte, driftelni szeretnék, pedig csak simán kikanyarodtam a macskakövön.

Bármilyen erős és harcias, ha talpunkkal érzékien simogatjuk a gázpedált, lehet vele tartani a forgalom ritmusát, egyébként egyfolytában csak síkideg benyomást keltve lövünk ki a többiek közül. Ennyi erő egyszerűen nem fog kelleni, és soha ne is kelljen. A hang, az viszont M3! Hogy csinálják? Biztos, hogy ez átmegy a műszakin? Hörög, trombitál, üvölt, orrhangon dúdol, krákog, bömböl. Valami különös csoda folytán a jó motorok szoktak szépen szólni, és tényleg, azt hiszem ennél jobb motor nincs a placcon. Esetleg még az Audi RS4 V8-asa.

Kapcsolódó rémálmom, hogy elkap a Vietkong, Szarvasvadász-stílusban vízi rambókalickába vetnek, időnként elővesznek, és addig kell orosz ruletteznem, míg meg nem mondom, hol kezd tölteni a két turbó. És ott rohadok meg a dzsungelben. Ha már nagyon mindegy lenne, 3000 körülre tippelnék, de az biztos, hogy a BMW-nél igen szépen betömték a turbólyukat. A háromezres biturbó nem versenymotor, inkább nagyon barátságos és erős, de a hangja néha megtévesztésig olyan, mintha GSX-R-t túráztatnánk egy felüljáró alatt. Inkább tökéletes, ínyenceknek való műszaki csemege, ahogy egy borbuzi a végtelenségig képes csettintgetve élvezni egy palacknyi tannint, én se unnám ezt meg a büdös életben.

Nem fogyaszt sokat. Gazdaságos. Ez a motorhang például már önmagában is megéri. És bocs, de mégiscsak 306 ló. 1810 kg terheletlenül, automata váltóval. Városban 13-14 liter ezekkel a paraméterekkel alkalmi vétel.

Az utcai gyorsulás az ökröknek való. Viszont a Váci úton kifelé adtam egy esélyt a mustármetál Lancer Evo 8-nak, hogy majd egymás mellé érjünk, és a városon túl, az utolsó lámpánál hogy, hogy nem, egymás mellé is kerültünk az első sorban. Hogy csökkentsem a hülyegyerek-szituáció élét, udvariasan megdicsértem az autót, milyen szépen tüsszög - tényleg szépen tüsszögött - , aztán elindultunk. A BMW gyárilag húszegynéhány lóval erősebb, de sokkal nehezebb (+300 kiló), és automata. És nem húztam át a váltót sport fokozatba, tényleg csak kíváncsi voltam, milyen lesz egy Evóhoz képest.

Nem fölényesen, de simán és egyértelműen legyorsulta, nagyjából fél autóhossznyival, kb. 100-ig. Pedig a srác nem váltott rosszul. A hivatalos 0-100 adat 6 másodperc, az Evóé 5,7, de ahhoz a három tizedhez mindent tökéletesen kell csinálni, ideális körülmények között. Hihetetlen. Most tényleg, van annak valami értelme, hogy egy kulturált családi utazókabrióval Evókat gyorsulgassunk le? (Aki igennel válaszolt, tartson bűnbánatot és szigorú önvizsgálatot, mert a helyes válasz a NEM.)

Kétszáz kilóval (úgy kéne mondani, hogy csak kétszáz kilóval) nehezebb, mint a kupé. De ha már elnehezítették, úgy sakkoztak tetőmozgatással és merevítéssel, hogy közel 50-50%-os súlyelosztást értek el. A futómű valószínűleg nem sportos; ezekkel a betegesen sportos (/40 R17) profilmagasságú gumikkal inkább csak érezteti, hogy betegesen peres gumik vannak rajta, de nem akarja leszakítani a belső szerveinket. Macskakövön is irgalmas, csak egyik-másik úthiba okoz - inkább lelki - fájdalmat.

Kanyarodni hihetetlenül tud, mindezt úgy, hogy minden sejtünk érzi a kanyart, valósággal egy rakás ujjongó receptorrá változunk, hogy úristen, ez mennyire jól csinálja! Ami mérnöki tudomány a BMW-nél kormányzásügyben van, elég lenne az egész autóiparnak. És nemcsak jól csinálja, érezhetővé, élményszerűvé teszi az egészet, amit például a Lancer EVO nem tud; az egyszerűen csak pokoli gyors, különösen kanyarban. A BMW-ben viszont már valahogy az ülés is úgy ölel körbe, hogy minél több hámsejt zúdítson össztüzet az agyra.

Mégis inkább a motor miatt mondanám, hogy ez egy látens M3-as. Így, hogy merevtetős kabrió, ugyanakkor kényelmes, szélvédett, majdnem négyszemélyes utazóautó, szívesen el is gondolkozik az ember, ki vegyen ilyet, de a végén csak arra jutok, hogy senki. Ez az erő néha jól jöhet, de senkinek nincs rá szüksége.

Közvetlen vetélytársai, a Volvo C70 és a Mercedes SLK nagyon jó autók, szeretem is mindkettőt. A BMW 335 Ci mindkettőnél kategóriákkal, na jó, érezhetően, határozottan jobb. (A gyengébb, kétüléses SLK egymillióval drágább. A 76 lóval gyengébb Volvo hárommillióval olcsóbb.) De tessék inkább valami polgáribb, szelídebb motorral venni, mert ez közbotrány. Igazából be is tiltanám. Illetve egye fene, versenypályákon azért ki lehetne kölcsönözni, hogy mindenki nyomhasson egyszer egy padlót egy tökéletes motornak.