És ahogy szól közben, az is csodálatos. A V8 hanghoz nem kell pillangószelep, és bár alapjáraton elnémították a szemét gyilkosok, felette annyira gyönyörűen szól, amennyire egy ennyire halk autó gyönyörűen szólhat.
Külön mélységes köszönet jár azért, hogy a 645 kézi váltóval jutott hozzánk, nem automatával. Biztos az is kiváló, és a Gran Turismosághoz passzol is, de a kézi bot remekül kiemeli a pajkos énjét. Vegyük mondjuk azt az esetet, amikor az ember a kuplungpedál megrúgásának segítségével kíván csúszásra bírni egy autót. Nem mintha erre bármi szükség volna, a 645 V8-asának bármikor van annyi ereje, hogy kitúrja a fenekét, és ami ennél fantasztikusabb, van annyi élet a kormányzásban és erő a futóműben, hogy páni rettegés helyett bugyborékoló rosszaságot érezzen közben az ember.
A forgatás alatt végig esett az eső, a reptéri beton meg különben is egy huncut bestia, egy darabig markol, mint egy szenvedélyes transzvesztita, aztán meg elenged hirtelen, és nevet, ahogy pörögve hullasz a pokol mélye felé. A BMW pedig szépen megtanítja vezetni az embert: elsőre túl kevés, másodikra túl sok, harmadikra tökéletes. És aztán mindent megcsinál, eleven, készséges, gyors, semmi szabotálás, kelletlenkedés, mesterkéltség.
Figyelembe véve, hogy villanyos a felfüggesztés, hogy ne legyen dőlés kanyarban, hogy villanyos a kormánymű, aminek változik még az áttétele is, a mesterkéletlenség a legkevésbé várt érzés mind közül. És mégis, a világ legtermészetesebb dolgának érződik, hogy ugyanarra a kormányfordulatra az autó 30-nál hajtűkanyart végez, 130-nál pedig csak sávot vált. Parkoláskor isteni a nem egész két fordulat a két végállás közt, 200 körül pedig iszonyú stabilitásérzetet ad, hogy a leáttételezett kormány ilyenkor nem teszi idegesen fickándozóvá a Hatost.
Hogy miféle algoritmussal számolták ki, hogy milyen tempónál mekkora a tökéletes kormányáttétel, arról gőzöm sincs, de hogy lassan, gyorsan, egyenesen, kanyarban és keresztben egyaránt eltalálták, az egyszer biztos, ezeket lelkiismeretesen végigpróbáltam. Hogy egy ekkora dögnél miért volt fontos, hogy minden segédletet kikapcsolva Lada VFTS raliautóként lehessen csapatni vele, azt sose fogjuk megtudni, de ez úgy fordul és marad keresztben, hogy a nap végére őszintén tiszteltem magam a tudásomért. Pedig az érdem nem az enyém. Vezetési élményre én hazaértem a 645 Ci-vel, nekem egy autó ilyen legyen. Jó, esetleg lehet kisebb, de ha ekkora, akkor ilyen legyen és kész. Motor, váltó, futómű, fék, kormány, mindent ilyennek szeretnék, csak a forgalmiban a tulajdonos rubrikáját kérem kijavítani.
A szükséges mennyiségű légzsák, tempomat, bi-xenon és hárombetűs elektronika alapáras. Ennél sokkal érdekesebb, hogy mi minden nem. Például az Active Steering és a Dynamic Drive (az aktív kormány és futómű) egy csomagban egymillió forint, és kapunk hozzá 18 colos felniket defekttűrő gumikkal. Erre tessék költeni, vagy lealkudni és kihagyni a kerékcsomagot, az úgyis rázós. A többi extra hülyeség, így is vagyonokat kellett költeni könnyűfémekre és műanyag karosszériaelemekre, csak hogy valahogy 1,6 tonna alá lehessen faragni ezt a szép kövér állatot.
Ami a belsőt illeti, a formákat és az anyagokat támogatom, minden szép. Ez menti meg a világegyetem egyetlen kiszedhető és a kesztyűtartóban tárolható luxus-pohártartóját is, ami mellesleg az önök szavazatai alapján a tavalyi év 14. legszebb autóalkatrésze. Pedig annyira idétlen, hogy majdnem ciki. De aztán a végére mégis inkább menő lesz.
Az I-Drive-ot pedig még mindig gyűlölöm, és ezt a véleményemet a máglyára menet is fennhangon énekelni fogom, kobozkísérettel vagy anélkül. Tekintsünk most el a kezelés nehézkességétől, mert ezt ítéljük szubjektívnek és tanulhatónak. Dicsérjük meg a rendszert vezérlő fémgombot, mert nagyon vicces eszköz: force-feedbackes joystickként, kattogva érzékelteti a menüpontok közti ugrálást, ha pedig erőszakosan túltekerjük, szemrehányóan visszaforog eredeti helyzetébe, mintha rugóra járna, pedig motoros. De ha nekem bárki azt meri mondani, hogy szerinte normális dolog, hogy egy huszokétmilliós - és általában tökéletes - autó műszerfalának kellős közepére betesznek egy bazi nagy képernyőt, amit nem lehet kikapcsolni, azt a helyszínen, akár tanúk jelenlétében, azonnal lehülyézem.
Bizony, igazából van ám Display OFF opció, csak nem kikapcsolja, hanem feketeség vetítésére utasítja a képernyőt, amit ráadásul olyan erővel tud végezni, hogy simán barnulni is lehet előtte. Egy hosszú éjszakai úton kínunkban papír árnyékolót tettünk elé, és szidtuk, mint a bokrot. Arra bezzeg volt eszük, hogy külön fűtést építsenek az LCD-mögé, hogy hidegben is jól működjön. De megölni, azt nem lehet a nyomorultat.
Ajaj, fogy a kritika lendülete, de van még egy apróság. Ez egy óriási autó, ekkorában 7-8 személyes egyterűeket, kisbuszokat is gyártanak. Erre vegyünk két csodálatos mondatot a gyári sajtóanyagból: For a coupé the passengers on the rear seats also travel first class azaz Ahhoz képest, hogy kupé, a hátsó utasok is első osztályú kényelemben utaznak, és : Even adults sitting on the rear seats of the new 6 Series will enjoy ample space and roominess for short and medium distances, vagyis A Hatos hátsó ülésein még a felnőttek is bőséges helyet találnak rövid és közepes utakra.
Idézzük fel a cenzúra gonosz éveit és a sorok között olvasás nemzeti tudományát; a Hatos hátul egy borzalmas büntetés, átkozottul kényelmetlen, rémes. Az ülés szépen formázott, de már az előemberek is tudták, hogy ülni egy kicsit hátradőlő felsőtesttel szeretünk, nem pedig egy kicsit előredőlővel. Apró különbség, belátom, de a mindennapokban lényeges. Ne ültessünk hátra senkit.
A 645Ci a BMW és a Mercedes közti megtestesült különbség maga, a sportos kupé, amiben minden kompromisszumot pont a másik irányba hozatott volna meg a Merci projektvezetője. Messze inkább a sofőrnek szól, mint bármelyik utasnak vagy kívülállónak, ami a Mercinél finomabb és kényelmesebb, az itt nyersebb és célszerűbb, ha a cél a gyorsan menés élvezete.
Üljünk elöl mi magunk, ne vigyünk senkit sehova, vessük meg a világ sikertelenjeit és rászorulóit, prüszköljünk a cinikus röhögéstől a globális felmelegedésre, a kiotói egyezményre és a lakhelyüket vesztő pingvinekre gondolva, és adjunk hálát az úrnak, amiért ebben az autóban égethetjük el a földből kibugyogó kőolaj utolsó literjeit.
| Értékelés: Újonnan nem tudnám, 10 évesen nem merném megvenni, de nagyon bánom. 4,5 kövér csillag, mert értelmetlen, de tökéletes. Amerikában 13,5 millióba kerül. Itt 22. |
 |
|
|
|
 |
< >
