Az alfások mindenféle kecsegtető csomagot dobtak be, ahogy már lenni szokott. 350 ezerért feljebb lehet lépni Progression (ejtsd: progressn, azaz haladás) szintről Distinctive-re (ejtsd: disztinktiv, azaz kiemelkedő). Ilyenkor a hét légzsák, a menetstabilizáló, a kézi légkondi, a motoros ablakok és tükrök mellé jön még alufelni (a Progression-ön lemez van), igényesebb szövetű belső tér, fedélzeti számítógép, meg egy csomó krómozott biszbasz, ami elég jól mutat. E sok minden értéke 550 ezer forint lenne, de az Alfa odaadja nekünk 350-ért. Kúúúl.
Aztán, ha az embernek már megvan a Distinctive Mitója, érdekes alcsomagokat rendelhet. Például sportcsomagot 284 helyett 175 ezer forintért. Ködfényszórókkal, 17-es kerekekkel, hátsó tetőspoilerrel, látványosabb műszerekkel. Képzelhetik, milyen az alap. Ezt kötelező megvenni, higgyék el.
Erre még rá lehet vásárolni (vagy teljesen külön is meg lehet rendelni) a komfortcsomagot, ami 195 ezer forintnyi cuccot tartalmaz, az Alfa mégis 120 ezerért ideadja. Ne másszunk bele, hogy ez mennyire korrekt, komfortcsomag nélkül ugyanis nincs sebességtartó automatika, tolatóradar, első kartámasz meg egy csomó minden más. További felárért pedig mindenféle spéci matricázást rendelhet az ember. Ha láttak már hasonló módon kidekorált Fiat 500-ast, biztosan egyetértenek majd velem abban, hogy az eltalált díszítőmatrica súlyosan növeli egy autó értékét. De csak az eltalált.
Mindent egybevetve a Mito jó kis dög. Iszonyatosan merev a karosszériája, amit a gyáriak kiemeltek a beszédben, és érezni is rendesen. Nem pattog, nem zörög, nincsenek súlyos ergonómiai hiányosságai, nem kell majompózban gubbasztani a kormánya mögött. A kis tömeg a sok lóerővel érdekes képet ad. Az 1.4 Turbo Mito ugyanis a modern kori Alfák közül az egyetlen talán, amelyik rendesen megy. Nem tépi ugyan le az ember haját, a fogsora sem szalad ki a nyakszirtjénél egy-egy gyorsításnál, de amolyan kellemesen magabiztos. Turbólyuk lényegében nincs, de elmarad az a lúdbőröztető fújtatás, recegés, trombitálás, amit elsőkerekes Alfában utoljára a 145 2.0 Twin Sparkban élvezhetett az ember.
Cserébe kapunk finom kidolgozást. Az ajtókárpitok és a műszerfal sok eleme kemény ugyan, de a szövetes (drágább kivitelekben kevláros) betétek, a mesteri műszerformák és -skálázások, az illesztések, az ülés- és kormányhelyzet igazán kivételes. Ráadásul amellett, hogy elöl kényelmes, hátul is akad benne hely, sőt, még csomagtartó is létezik. Gondoljanak csak a Minire vagy a Beetle-re, és rájönnek, hogy a divatautó kategóriában ezek a dolgok nem általánosak.
A masszív kaszni, a minik között mérhető legnagyobb nyomtáv (ez az a méret, amekkorát a kerekein terpeszt az autó), a szörnyűséges erejű fékek mindent megtesznek azért, hogy a Mito két mérettel nagyobb sportkocsinak érződjön. Ezt azonban aláaknázza a pontatlan váltó, és az eleve nem olcsó alapkivitel gyér felszereltsége. Meg persze a gyári, sajtó- (és egyéb) fotók, amelyek az autóról születtek az elmúlt pár hónapban. Mert azokon szinte kivétel nélkül csúnyának néz ki a Mito. Kedves vevők! Ezt a kocsit élőben kell látni. Fotón bamba, varjúszemű lény, élőben aranyos, klasszikus retroautó modern beütésekkel. Kedves gyári fotósok, újságírók (jelen cikk szerzője beleértve) – próbálkozzatok többet!
Ha nagy nehezen végre megbékéltünk azzal, hogy semmiféle tuninggal nem fogjuk átlépni a 250 km/h-s limitet, no meg egy DTM-versenyen is alulmaradnánk mindenki ellenében, eljött az idő, hogy kipróbáljuk a Mitót. Abszolút korrekt fékek, futómű, kormányzás, ez az Alfa végre kis gázadásra, kis fordulaton támolygás nélkül lépked az úton. Jó. Igazából szerintem nem tud többet a Mininél, de erős alternatíva lesz, sokan átpártolnak majd rá. A végére hagytam, hogy van benne arculatváltó kapcsoló is: sportos üzemmódban nehezebb a kormányzás, gyorsabban reagál a gázpedál, ideges az egész autó, a másikban a laza haladás a cél, ujjtekerős a volán. Jót lehet szórakozni a kapcsolgatásával.
Lassan köthetjük a fogadásokat: vajon a Megyeri hidat adják át előbb, avagy eladják az első kontingensnyi Mitót Magyarországon. A Fiat-konszern nagyon elszánt, érdemes vigyázni vele…
