Három autót cserélgettünk a pálya különböző részein, így mutatta be a BMW, hogy mennyivel jobb az új, xDrive 7-es a sima hátsókerekesnél, illetve az xDrive összkerékhajtási rendszer egy korábbi változatával szerelt 5-ösnél. Kellett is a direkt összehasonlítás, a viszonyítási alap, mert önmagában mindhárom autó szuper.
Az első feladat az egyik vízzel locsolt, szűk és kanyargós aszfaltcsíkon várt minket, ahol különösebb kockázat nélkül lehetett a testes limuzinok határait kitapogatni. Minden autóval először egy visszafogott kört diktált a felvezető, gyári tesztpilóta, aztán következett az első gyors kör minden elektronikai védelem bekapcsolása mellett. Utána lazítottuk a védelmi hálót a menetstabilizáló elektronika DTC állásába (Dynamic Traction Control, ami engedi, hogy kipörögjenek a kerekek, akár keresztben is csúszhat az autó, de a megpördülést megakadályozza). Végül már csak a vasakra és a saját érzékeinkre hagyatkoztunk, a DSC teljes kikapcsolása mellett.
Az első etapon a hátsókerekes, de összkerék-kormányzású és dinamikus stabilizátorokkal szerelt 750i-vel körözhettem a pályán. A kezdeti tanulókörök után vidáman drifteltünk a két tonna körüli behemóttal. Olyan jóindulatúan, könnyen kézben tartható módon táncolt a 407 lóerős, automata luxuslimó a tapadáshatáron, mintha évek óta lennénk elválaszthatatlanok. Egyedül a durva terhelésváltásokat viselte rosszul a futómű, de csak akkor, ha hirtelen mozdulatokkal zökkentettem ki az egyensúlyi állapotból.
Persze az is igaz, hogy a nap egyetlen megpördülését a hátsókerék-hajtású 7-essel adta elő egy kedves horvát kolléga, aki így igyekezett demonstrálni, hogy az összkerékhajtásnak igenis van létjogosultsága. Más kérdés, hogy a bekapcsolt menetstabilizálóval esélye se lett volna a piruettre. Ilyen csodás műsor után nem nagyon vágytam az összkerekesekre jellemző orrtolós, alulkormányozott bénázásra.
Pedig megjött, durvábban is, mint hittem volna. Na nem az új 7-essel, hanem a már öregecske és az egyszerűbb xDrive rendszerrel szerelt 530i-vel. Miután megtanultuk a pályát, mindjárt az első körben kikapcsoltam a DSC-t, és próbáltam játszani a kocsikkal. Hát az E60-assal nem lehetett. Kinyomta az orrát, ha túl gyorsan estem a kanyarba, és akkor is, ha lassan mentem be, de az érintési pontnál lepadlóztam. Viszont rezzenéstelenül tűrte, ha gázelvétellel vagy belefékezéssel provokálni próbáltam. Bolondbiztos, de legalább annyira unalmas is − szerintem.
Az xDrive 7-esbe már be se nagyon akartam ülni, hiszen nyilván az is hasonlóan adja elő magát, ha pedig nem tudom kipörgetni a hátsókat, akkor minek radírozzam azokat a drága 19 colos első gumikat. Pedig kár lett volna ezt az élményt kihagyni, mert az új generációs xDrive más, mint ami az 5-ösben található. Az első és hátsó tengely között lamellás kuplungok segítségével változtatott nyomaték ugyan megegyezik, sőt, az alaphelyzetben 40:60 arányú elosztásban sincs különbség. Viszont kanyarban a 7-esnél az arány 20:80-ra tolódik, persze ilyenkor is a hátsó tengely javára. Ez a trükk pedig csökkenti, sőt, teljesen ki is küszöböli az alulkormányzottságot.
Bármilyen hihetetlen és szürreális élmény, az összkerekes cégvezetőtranszport vidám erőcsúsztatással riszálta a fenekét a vízzel locsolt pálya derékszögű kanyarjának kijáratában. Összkerekessel ilyet eddig csak a Mitsubishi Lancer Evók kormánya mögött tapasztaltam, talán érthető máig tartó döbbenetem.
A további próbák tapasztalata már nem tartogatott ekkora meglepetést, az xDrive előnye mindenhol egyértelműen kijött. Például a 20%-os emelkedőn elinduláskor, amikor a bal oldali kerekek a vízzel locsolt, alig-alig tapadó üvegborításon igyekeztek megkapaszkodni, míg a jobb oldal alá tapadós, szinte száraz aszfalt került. A reménytelenül ledifferáló kerék és a szánalmas visszacsúszás helyett a behemót BMW-k simán felkapaszkodtak a tetőre − igaz, mind a három, tehát a hátsókerék-hajtású 750i is, csak annak egy kicsit tovább tartott.
Impresszív volt a másik elindulási gyakorlat is, itt az első-hátsó kerekek alá került eltérő tapadású felület. Az xDrive BMW itt is simán nekilódult. A hátul kaparóssal meg se próbáltuk ezt a gyakorlatot, hiszen ha a hajtott kerekek mindegyike a vizes üvegfelületen van, akkor kevés a tapadás ahhoz, hogy el tudjon indulni a kocsi. Kár, hogy ez az xDrive modellre is igaz.
A steril tesztpálya-gyakorlatok után gyors körök következtek − a környékbeli országutakon. A szűk, dobálós és kacskaringós erdei csapásokon is gyári felvezetéssel mentünk, kellemesen gyors, de azért nem túlfeszített tempóban. Az autók csodálatosan jók voltak, de különbség az nem sok érződött közöttük. Legfeljebb az 5-ösön érezni egy kicsit a kort, hiába könnyebb és agilis, a 7-est annyira jó vezetni és annyira dinamikus, annyira fölényesen vasalja ki az úthibákat és olyan vehemenciával gyorsul, amennyire egy ekkora autónak egész egyszerűen fizikailag nincs joga.
Persze ehhez nem szabad az autó karakterét változtató Dynamic Drive üzemmódkapcsolót bántani, komfort állásban ugyanis hullámzó óceánjáróvá alakul a 7-es, a normál és a sport üzemmód használható, de a sport+ túlzás, mert úgy ráz tőle a kocsi, mint egy gépi shaker.
Hiába kapaszkodik jobban a jeges emelkedőn, hiába driftel, ha kell, és hiába variálja okosan a nyomatékot, az xDrive összkerékhajtás engem nem győzött meg. Csodás szerkezet, és az Alpokban vagy a Skandináv országokban tényleg van létjogosultsága, de ahol nem tart biztosan hónapokig a havas szezon, oda egyszerűen túlzás. A menetstabilizáló rendszer és az diffizárat helyettesítő kerékfékezgetés segítségével − no meg persze egy szett jó minőségű téli gumival − a 7-es szinte minden helyzetben elboldogul.
Ráadásul az összkerékhajtás felára várhatóan több mint másfél millió forint lesz (hiszen Németországban 5800 eurót kérnek érte és a hozzá kötelezően rendelendő Dynamic Drive-ért). Persze ez az átlag BMW 750i-vevőt nem vágja a földhöz, és ha ettől nagyobb biztonságban érzi magát, akkor ne sajnálja a pipát az opciós listáról. Szerintem viszont felesleges az összkerékhajtás. Mint ahogy a 750i is, de azért az annyira lenyűgöző és fölényes, ezerszer jobb vezetni, mint német vetélytársainak bármelyikét, hogy szinte már kéne. Ha mindketten öregszünk még pár évtizedet, csinálok neki helyet a garázsban.
