Először azt mondtam, kicsit nagypapás. Utólag azért árnyalnám a képet.
Nekünk, autós-újságíróknak nem nagy szám beülni egy vadiúj autóba, hiszen hétről hétre folyamatosan ezt csináljuk; egyikből ki, másikba be, itt egy Merci, ott egy Honda, amott egy Alfa Romeo. A kezdeti izgatottság szépen lassan elmúlik, helyette jön a rutin, ne adj' isten, a fásultság. Nem panaszkodni szeretnék, csak rávilágítani a tényre, hogy néhány év a szakmában, és ugyanúgy nem ájul el senki egy csillivilli új autótól, ahogy az öreg hentes sem esik hanyatt, ha lát egy szép dagadót.
Vannak azonban különleges pillanatok. Néha a dagadó finomabb a bélszínnél, és évek munkája ide, rutin és tapasztalat oda, a dolgos iparos bizony elcsodálkozik, és kerekre nyílt szemekkel bámul, mint egy kisgyerek. Az M3-as az autós újságírók porhanyós dagadója.
Fásultságról tehát ezúttal szó sem volt, sőt! Nem volt kolléga, aki ne akarta volna berakni a fenekét a tesztautóba. Zsezsgett az egész szerkesztőség, az M3-ast mindenki ki akarta próbálni. Nagyon. Ahhoz, hogy mindenkinek teljesüljön a vágya, és az autót is egészben adjuk vissza, egyetlen út vezetett, az M5-ös autópálya, Örkénynél lekanyarodva az ember pont az Euroring versenypályánál lyukad ki.
A versenypálya biztonságos, még egy 420 lovas autóval is, de még ha ez a mondat ebben a formában nem is száz százalékig igaz, kijelenthetjük: egyértelműen biztonságosabb a közútnál. Főleg, mivel az M3-as már nem is autó, inkább fegyvernek minősül, nem jó vele hadonászni, ha sok ember van a környéken.
De még mielőtt teleszívjuk a tüdőnket gumifüsttel, nézzünk körül egy kicsit. Az M3-as kívülről nem nagy durranás. A sajtóanyagot olvasgatva kiderül, hogy "a karosszéria tekintetében csak az ajtók, a csomagtérfedél, a szélvédők, valamint a fényszórók és a hátsó lámpatestek származnak a 3-as sorozat Coupe modelljéből. Minden további elemet kifejezetten az új BMW M3 számára terveztek". Ennek ellenére az M3-as alig néz ki vagányabbnak a kupénál.
Hogy a V8-as elférjen, a motorháztetőt látványosan kidomborították, ez erő kupolája, a "powerdome", ahogy a sajtóanyag nevezi, nagyon látványos lett, de a többi díszítést nehéz észrevenni. Ha ránézünk egy sima kupéra, az lesz a benyomásunk, hogy nagyon szép és sportos. Ha az M3-asra pillantunk, pont fordított sorrendben gondoljuk ugyanezt anélkül, hogy tudnánk, mi a különbség. A különleges első-hátsó lökhárítók, a küszöb, a két dupla kipufogó vagy az egyedi tükrök nem szúrnak szemet, az M3-as - annak ellenére, hogy szinte minden külső elemét direkt neki tervezték - nem lett annyira egyedi.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem szép; az M3-as nagyon jól néz ki. Sugárzik róla az erő, de szolidan, elegánsan sugárzik. Nem okozott csalódást, hiszen a kupé dizájnja úgy jó, ahogy van, de talán egy kicsit jobban elengedhették volna a fantáziájukat a kedves alkotók. Mondom én, ők viszont nyilvánvalóan pontosan ismerik a célközönséget, felmérték a piacot, és tökéletesen tisztában vannak vele, mi kell a népnek. Mi az, ami a több mint 20 éve hódító legendát továbbra is kelendővé teszi. Úgyhogy ugorjunk.
A belső dizájntól sem ájultam el. A legfeltűnőbb M-jelenség a műszerfalon hosszában végigfutó, szénszálas műanyag mintázatú bőrborítás, amilyet még soha életemben nem láttam. Az ülések oldaltartása tökéletes, a vaskos sportkormány is remek, de igazából bent is elsősorban úgy érzem, sportosan elegáns kocsiban ülök, nem a világ egyik leggyorsabb, igaz teljes értékű autóként is használható sportgépében. A műszerek hátlapja fekete, még az alupedálok is hiányoznak, egyedül a taposó van szép, fényes fémből. Az M3-as majdnem kétszer annyiba kerül, mint a 335i, a különbséget azonban nem a külső és belső kialakításban fogjuk megtalálni.
ahol az F-1-es blokkok
Az M3-as legkülönlegesebb része a literenként 105 lóerőt teljesítő, négyliteres V8-as. Az új nyolchengeres a BMW landshuti könnyűfémöntödéjében készül, ahol a Formula-1-es versenygépek blokkjai is. A sajtóanyag szerint sokat köszönhet az F-1-es nagytesónak; nincs okunk kételkedni, a 420 lovas, 400 Nm maximális nyomatékú motor tényleg bődületes.
Sajnos a hangját eléggé lefojtották: alacsony fordulaton szinte semmi, és magas fordulaton sem üvölt, de a V8-as muzsika még így is nagyon élvezetes, pláne mivel az akusztikus élményt a gyorsulás eufóriájával együtt éljük meg. Az M3-as 4,8 másodperc alatt van százon, vagyis jóval gyorsabb még a két ultrabrutális ötüléses japán gépnél, a Subaru Impreza WRX STi -nél meg a Mitsubishi Lancer Evo IX -nél is, ráadásul a V8-as annyival szofisztikáltabb, annyival kellemesebb, mint az előbb említett autók turbómotorjai, nem is kérdés, melyikkel felemelőbb élmény egy-egy kigyorsítás.
