Hová tűnt Romeo?

Ezután a tesztvezetésen már én is így álltam hozzá. Nem kerestem benne az Alfa Romeó-ságot. A rendezvény dicséretére legyen mondva, a tesztút a gyár balloccói tesztpályájára vitt. Ez még azt is jóváteszi, hogy a torinói Palazzo Reale 1600-as évek elejei hangulatát műanyag székekkel egészítették ki, csak a mi kedvünkért (Dave Gahan hangja viszont iszonyú jó volt, akusztikailag is).

Szóval Ballocco, tesztvezetés. Kétféle benzinmotor lesz első körben, dízel állítólag jövőre, de hogy a mostani 2,4-es vagy más, arról nem volt szó. A 2,2 JTS utcai próbára volt vihető, a 3,2 V6 (ami a 159-hez hasonlóan a Breránál is Q4-el együtt jár) pedig a tesztpályán. Megvolt mindkettő, és nagyon úgy néz ki, hogy alul a szavazógépnél erősen kell koncentrálnom, hogy melyik gombot nyomjam meg.

A 2,2 olyan harmatos sportkocsiban - mert a Brera ugye az? kérem, mondják mások is, hogy az, és nem én értem félre az Alfa kupé jelentését -, hogy ha nem vezetném, azt hinném, ilyen nincs is. Persze a végsebességben nincs gond, a 185 ló felhúzza akár két kilóig is, de addig nem történik semmi.

Azt most tegyük félre, hogy az autó viselkedése annyira steril, hogy lövésem sincs, aszfalton megyünk, vagy kockakövön. Hogy egyenesen megyünk, vagy kanyarodunk, hogy gyorsítunk, vagy már beálltunk egy sebességre... Semmi.

Egy sportkocsi arról szól, hogy harap, remeg minden porcikája a gyorsításkor, és csikorognak a fogaim minden pillanatban, akár jó érzésből, akár félszből. A 2,2-es Breránál ilyesminek nyoma sincs. Az foglalkoztatott, hogy a csomagtartóba való bejutáshoz hol kéne kinyitni az üveget - csak az nyílik. Hát persze, hogy a könyöklőbe rejtett nyomógombbal. Tudom, bennem a hiba, hogy nem olvastam el előbb a kézikönyvet. Régebben a nyomógombot a kesztyűtartóba rejtették, de akkoriban lehetett az emblémát elfordítva kulccsal is nyitni.

A pályateszt sokkal jobb érzéseket keltett. Lehet, hogy a kicsi Brerát is oda kellett volna vinni. A V6-osokból volt többféle változat. 17-es és 18-as kerekűek, többféle gumival, összkerékhajtással. A pálya jó kanyargós, gyors, nyújtott kanyarokkal, szűk visszafordítókkal. Mentünk rajta sokat. Ez már közelít ahhoz, amit Alfa sportkocsinak neveznék, de valahogy ez sem az igazi. A Q4 borzasztóan merev (amitől nehéz is), kanyarokban rettentő stabil; három difit hajt a motor, ami elveszi az erőt. Valahol itt lehet a bibi.

Nincs annyi Kraft, hogy a gázra rúgva megugorjon. A gyorsulás, meg a végsebesség itt már azért sokkal jobb, de virgoncság hiányzik. Van helyette borzalmas alulkormányzottság, lehet, hogy kicsit több hajtás kéne hátra és minden megváltozna. Nemcsak a dinamika, de a sportosság érzete is. Mert a 260 ló nyerítése itt sem hallatszik, csak az erejüket érezni, azt meg érezni másnál is.

Az Alfánál pont a nyerítés a lényeg. Most nem a hangról beszélek, mielőtt valaki félreérti - azzal semmi baj, még a kis motornál is tökéletes -, hanem az idegállapotról amit ennek a filmnek a megtekintésekor éreztem, pedig nem is vezettem az autót, csak néztem, ahogy mások teszik.

Szerintem nem kell nekünk négykerék-hajtás, nem kell üvegtető, nem kell a teljesen használhatatlan hátsó ülés. Hátulra hajtott kerekek kellenek, és jóval kisebb szám az árhoz. Fejemben az előző két GTV generáció vezetési tapasztalataival azt kell mondanom, a Brera valóban nem méltó az Alfa Romeó-ságra, csak az alfaságra. Pedig annyira szerettem volna gusztustalanul ömlengő, a végletekig dicsérő szavakkal bemutatni. Remélem Romeo valahogy hazatalál, mert nélküle minden más.