Úgy érzem magam, mint a kamaszgyerek, akit a nagyfater befizetett a bordélyba, hogy végre megtanulja, mi jár egy igazi férfinak. Zavarban vagyok, szabódom. Érdekes és biztosan jó dolog ez a pŤn@, csak talán nem értem még meg rá.
Egy hétig jártam egy Lexus GS430-cal, egy olyan autóval, amiről a Winkler már hónapokkal ezelőtt megírta, hogy tökéletes. Azaz ő a kisebbik motorú, gyengébbikről írta ezt, én meg a 280 lóerős V8-ast nem értettem épp. A Toyotánál munkaköri kötelesség a perfekcionizmus, a Lexusnál már csak az autizmust súróló tökélymániásokat hívja be második interjúra a HR-es. Ha tehát fanyalgok, akkor vagy én vagyok elmebeteg, vagy valami rettenetes félreértés történt.
Száguldjunk végig a dolgokon. A Lexust eredetileg arra csinálta a Toyota, hogy álnéven agyonverje az amerikai luxusautókat Amerikában, és kereshessen is a dolgon, azaz az új márkanév alatt lehessen végre egy kicsit szexisen drága. Mivel mániákusok, titokban persze az európai luxusautókat is agyon szerették volna verni, de errefelé érzékenyebbek vagyunk a hirtelen az arisztokráciába felkapaszkodni vágyókkal szemben, ezért kivártak egy darabig.
De most, hogy Amerika kínjában már a játékszabályokon is módosít , annyira vége van, most végre úgy érezték, itt az idő, lenyomjuk Európát is. És közben Amerika csendesen tápászkodik a sarokban, számolja a frissen hazudott lóerőket, és hídfőállást épít ugyanitt.
Mostantól hivatalosan is lehet Cadillac-et és Corvette-et venni itthon. Érdekes dolog ez, hogy amikor az embernek a saját kocsmájában beverik az orrát, átmegy a szomszédéba lökdösődni, hátha ott másmilyenek a részegek. A Caddy és a Lexus ugyanott tart: mindketten arra gondoltak, hogy európaiasabb autókat kéne csinálni, mert az Amerikában is jól hangzik - eleve senki nem tudja, hogy mit jelent -, és esetleg itt is el lehet adni. Közben mégis mindketten Amerikából élnének meg elsősorban, mert az a nagyobb piac.
Cadillac-képre kattintva STS, Lexusra kattintva GS430 galériába jut
Én meg itt ülök ebben a Lexusban, és arról magyarázok Fenyő Balázs fotográfusnak, hogy félreértés az egész. Iszonyatosan jól megy, de nem büszke rá, nincs semmi hangja. Nagyon kipörgetve van valamicske, de azt is mérnökök csinálták, nem boldog vasakból jön.
Aztán olyat lassul, hogy nem is értem, miért nem kell nagy sárga figyelmeztető matricát ragasztani a műszerfalra, hogy "Vigyázat, vészfékezésnél a hajas fejbőr a koponyacsontról leválhat". És a világ legszebb féknyerge van rajta, sötét, fenyegető tömb, amit mostanság már Porsche és a Ferrari is lefestene ronda sárgára, nem csak a corsás kisfiúk.
De miközben a számok és a marketingesek szerint sportos szedán, igazából gazdag emberek klónjait titokban növesztő biotech-vállalat váróterme kerekeken. (Látta a Szigetet valaki?). Fojtogató csönd, masszív gyorsulás. Viszont kényelmes futómű-beállításban úgy érezni, mintha a kerekek fölött tétován úszva lebegne az autó, sportosban meg rossz úton ráz.
Ezért normálban hagyja az ember, és szembenéz a nyomasztó statisztikával; Lexusból nincs visszaút. Aki egyszer ilyet vett, állítólag sose vesz mást. Tökéletes vezetési élmény vezetni nem szerető embereknek. Minden megyen magától.
És minden olyan finoman működik, hogy meg kell tapasztalni a
hihetőséghez. Technikailag annyira pazar, hogy nehéz elképzelni,
hogy innen még vezet út valahová. És
a világ egyik legszebb műszerfalát szerelték bele,
szálcsiszolt fémalapon fehéren izzó számokkal.
És fűti és hűti is az ülést, ha kell. De közben érthetetlenül ormótlan itt-ott. A bőr szép, a fa sajnos kötelező, de vajon honnan sikerült 1991-es ablakemelő és ülésállító gombokat szerezni?
Miféle rejtett raktárkészletből jön az 1987-es zöld kvarcóra és hőmérő az érintőképernyős számítógép és a tolatókamera képernyője fölött? Miért kellenek idejétmúlt dizájnborzalmak egy Lexusba, amikor a harmadába kerülő Avensisben ilyesminek nyoma sincs? Amerikát tényleg az esetlenség hozza lázba? Meg kellett tudnom. Kértünk egy Cadillac STS tesztautót.
Az STS a General Motors legmodernebb fegyvere. Nagyon korszerű műszaki alapok, igény szerint hátsó- vagy összkerékhajtás, friss motor, aktív futómű, head-up display. Idei modell, tökéletes versenytársak. Azonos méret, ár, célközönség, piac.
Külsőre a Cadillac nyert. A Lexus jól néz ki, és a drágaság is süt róla, de inkább az látszik, hogy nagyon nem szerették volna, ha valaki szerint csúnya. Defenzív, kevéssé jellegzetes dizájn, de elegáns és harmonikus, leszámítva a furcsa orrát. Az STS bezzeg nem védekezik. Rideg vonalak, kivagyi LED-es lámpák, üdítően egyértelmű kockaság. Uj Péter szerint Opel, és értem is, hogy mire céloz, de ez legalább egy szétkokszolt, cserzett bőrű, gazdag és kigyúrt Signum. És nagyon jól áll neki a tahósága. Az STS külsejét van miért szeretni, a GS külsejét nincs miért utálni, ez a helyzet.
Hanem belül. A Lexus helyenként amerikás, a Caddynek viszont olyan texasi akcentusa van, hogy rögtön szétcsócsált szivarvéget keres az ember a hamutartóban. Bőr és (eukaliptusz)fa ez is, csak kicsit slamposabb. Ha a Lexus digitális óráján meglepődtem, az STS borostyánszín klímacsíkjának rútsága egyenesen szürreális.
A pompázatos fémes műszerfalháttér helyett pedig olyan fekete sivárságot kapunk, hogy hirtelen a saját Nissanomon kívül nem is tudnék érdektelenebbet felidézni. És azt se tudnám, ha nem látnám minden nap. Eddig a dicséret. Most pedig tekintsük meg a központi kijelzőt, és lélegezzünk mélyeket.
Életem végéig éljek Ssangyong Rodiusba zárva, ha láttam már ehhez foghatót valaha. Tudom én, hogy egyesek szerint Nagasakira és Drezdára is van mentség, de erre vajon mi az ördög? Előbb a funkcionális elemek programozásával akartak végezni, és a végére akarták hagyni a dizájnt, csak hirtelen megbetegedett a grafikus nagymamája, és haza kellett mennie az orvost beengedni, aztán meg elfelejtődött?
Világújdonság: digitális vakkapcsolók
Ez a felhasználói felület ZX Spectrumra is ciki lett volna, lyukkártyás számítógépek óta nem készült ilyesmi. Kék árnyékolás, piros kiemelés, érthetetlen, vaksötét vakgombok (értik, funkció nélküli vakkapcsolók egy számítógépes programban, mint egy Zastava-műszerfalon) és két másik, szabadon választható megdöbbentő színharmónia.
És ha még csak csúnya volna, de teljesen érthetetlen is. Pedig harcedzett ellenfél vagyok: legyőztem a BMW iDrive-ot, térdre kényszerítettem a Mercedes Comand-rendszerét, az Audi A8 komputere reszket a nevem hallatán, istenemre, még a Primera digitális szörnyét is leigáztam, pedig ott bizonyos funkciókat konkrétan az off gombbal kell bekapcsolni.
De a Cadillac előtt úgy álltam, mintha Vágó István feleltetett volna egy doboz Valium és egy liter nádpálinka után. Ennyire reménytelenül hülyének még sosem éreztem magam, képzeljék el, a szerkesztőségtől hazáig nem tudtam átváltani rádióra. Vagy át tudtam, csak nem ismertem föl, a fene tudja.
Hogy ezek után ki mer az amerikaiak butaságán élcelődni, én nem tudom. De ha ők boldogulnak ezzel a járművel, katedrát minden rappernek!
Cadillac STS képgaléria, csodás fotókkal
Cadillac-képekre kattintva STS galériába jut
