Bársonyos Pearl Harbor

És most nézzük a jó dolgokat. Elöl kénylemes a Caddy, csak a kesztyűtartó olyan, hogy nem lehet kinyitni, ha magasabb ember ül mögötte. Hátul a lábtér nem igazán fényes, ami érdekes egy majd' ötméteres autótól, de átlagembernek pompás. És az ülés hűt-fűt hátul is. És a fejtér lényegesen több, mint a Lexusban, ami meglepően lapos hátul. Ott én is alig férek el, amikor pedig öten mentünk ebédelni, a két szélső utasnak oldalra kellett billentenie a fejét.

Az STS ennél fejben jobb, de itt a magas férfiak lábai nem fértek el normálisan. Mindkét autó szűkebb a vártnál, és persze direkt, hogy megvegyük a nagyobbakat. A csomagtartó mindkettőben nagy, de csak a Cadillackbe lehet rendes tárgyakat betenni, a Lexus nyílása annyira szűk, hogy csak levélpostai küldemények férnek át rajta.

A felváltott vezetés mindennél hasznosabb, a másikat ismerve mindkét autóról egészen más lett a vélemény. Az STS Magnetic Ride nevű aktív futóművön lebeg, ami elvileg nagyon érdekes. Fémrészecskék (gyakorlatilag vaspor) úsznak folyadékban. A lengéscsillapító dugattyújában pedig egy elektromágnes ül, ami feszültség hatására katonás rendbe rántja a részecskéket, ami így sűrűbbé vagy hígabbá teszi a folyadékot, így puhábbá vagy keményebbé a csillapítást. A rendszer reakcióideje egy ezredmásodperc, elvileg ma ennél jobb nem nagyon létezik.

A Caddy meglepően virgonc és fürge a behemótságához képest. A gázra szépen meglódul és éktelen gyorsasággal vált vissza, ha kell. Nagy, méla tepsi, de nagyon erős, és a maga mesterséges módján tud kanyarodni is. A hatalmas és tökéletesen érzéketlen kormányon mindig egy fél fordulatnyival többet kell tekerni, mint várná az ember, de aztán befordul és kapaszkodik. A futómű nagyon-nagyon kényelmes, de bizonyos típusú úthiba időnként meglepi, és olyankor nagyot csattanva odavág, kicsit olyan, mint a Citroen C5.

Ha száguldani és erőszakoskodni kezd vele az ember (elvégre Sport Touring Sedannak is értelmezhető a név), akkor dübörögve, kínlódva próbálja a hatalmas testét úgy egyensúlyozni a kerekei fölött, hogy közben nem engedi azoknak szétrázni a bent ülőt, ami a mi útjainkon csúnyán feladja leckét. Kövér, puha, de erős.

Hogy a folytatás érthető legyen, szögezzük le, hogy a Cadillackel nagyon kellemes dolog közlekedni. Nagyon halk, civilizált, kényelmes, kifinomult. Olyan autó, amit sose akar két kézzel vezetni az ember, hanem ábrándozva, tűnődve halad vele, és néha oda-odalép, ha muszáj.

Az STS után a Lexus elég megdöbbentő. Könyedebb, kompaktabb, fürgébb, könnyűléptűbb. Mint egy leszálkásított Cadillac. Pedig igazából nem kisebb, és az 80 kiló sem olyan sok köztük, sőt, a GS még masszívabb tanknak érződik. Érdekes, hogy az STS jóval erősebb és a váltója is buzgóbban vált vissza, mégis a GS430 megy jobban, mindig, minden tartományban. Sokkal-sokkal jobb vezetni, pedig eredetileg, az STS kipróbálása előtt ez is egy reménytelenül elidegenítő élménygyilkosnak tűnt.

Erre essék, igazából gnú a szürkemarhához képest. A Lexus fölényes mindenben jobbsága egy kicsit ellenszenves, az STS tramplisága meg egy kicsit szeretetre méltó. De egy percig sem kérdés, hogy melyik a jobb autó, egy percig sem meglepő, miért a Lexus fojtogatja a Cadillacet amerikában, és nem a Cadillac a Lexust Japánban.

Ami az egyedi kunsztokat illeti, a verseny döntetlen. A Caddy elénk vetített Head-up displaye remek kis kütyü, a radaros tempomat pedig zseniális. Az autó egyetlen logikusan működő berendezése (jó, miután elolvastam a leírását), és perverz módon nem unalmasabbá, hanem érdekesebbé teszi a vezetést. 50 fölött működik, beállíthatjuk, hogy legfeljebb mennyivel mehet, és szépen követi az előttünk menőt. Ha lehet, gyorsít, ha kell, lassít. Akár nagyot is. Ha baj van, mert hirtelen elveszti a fonalat (eltűnik a követett autó a kanyarban), riaszt. Tökéletesen működik, minden luxusautóban ott a helye.

A Lexus viszont előre tudja, ha baleset lesz, és megfeszíti az övet, felállítja az ülést és imádkozik értünk. És nem utazni segít, hanem parkolni: kamerával néz hátra, és segédvonalakkal jelzi, hogy merre tartunk. És előre is radarozik.

A Caddy ellenben enged huligánkdodni. Minden villanyos kunsztja ellenére rosszabb a futóműve a Lexusénál, de engedi kikapcsolni az elektronikát, és becsületes sperrdiffi van benne. Azaz lehet vele vadul csúszkálni és irgalmatlanul erődemonstrálni. Lehet füstölve kigyorsítani egy kanyarból, és azon izgulni, vajon beleimbolygunk-e a szemközti házba.

A Lexus bezzeg direkt öngyilkolni sem enged. Ha azt érzékeli, hogy meg akarunk csúszni, akkor előbb belenyúl a kormányba, aztán elveszi a gázt, aztán egyesével fékezgeti a kerekeket, amíg fel nem adjuk. Biztos vagyok benne, hogy a harmadik próbálkozás után tockost is ad, annyira nem tűri az ilyesmit. Gyorsan menni messze alkalmasabb, de végül semmivel sem élvezetesebb.

Mindkét autó nagyjából 6 másodperc alatt van százon. A Caddy 22, a Lexus 20 litert fogyasztott a forgatás alatt, amikor pontosan ugyanazt az utat járták be, ugyanúgy. A teljes teszthét alatt az STS 20, a GS430 18 litert fogyasztott átlagban, jellemzően inkább városban. Nagyjából mindkét jármű 18 millió forintba kerül, és mindegyikhez kapható megdöbbentően drága hifirendszer, aminél simán készít jobbat egy becsületes autóhifis.

Azaz a Caddyéről nem tudok egyértelműen nyilatkozni, mert lehet, hogy nem a megfelelő gombokat nyomtam meg. És egyes források szerint van a menüjében sportos futóműbeállítás, elnézést kérek, nekem egy hét alatt ez se került elő, de úgyse arra van.

Akkor most mi a verdikt? Szörnyű vívódás. Vezetési élményben egy Ford SportKa is jobb bármelyiknél, kényelemben nagyjából ugyanott vannak. A Caddy egyedibb és jellegzetesebb, a Lexus kfinomultabb és jobb. Ezek ketten most azért jöttek ide, hogy kiharapjanak valamicskét az európai piacból. De közben a BMW 535d ugyanígy megy, ugyanezt tudja, pár millióval olcsóbb (jó, mire veszünk bele gumiszőnyeget, ugyanennyibe kerül), és 10 litert fogyaszt. Itt a meglepő végeredmény, és a nap felháborító megállapítása: a nagykategóriás autókban a benzinmotornak nincs többé létjogosultsága.

Ezek a dögök nem bocsáthatnak ki hangot, mert tilos. A motorok nem látszanak, mert el vannak takarva műanyaggal. Mind ugyanúgy megy. És egy évi 25 000 kilométert futó utazóautóban milliós nagyságrendű különbség van a fogyasztásban. Ezt ellentételezhetné a vezetés élménye, de ez ebben a kategórában huszadrangú szempont, és történetesen ebben is a német dízel nyerne.

Vegyen Cadillacet, ha különbözni vágyik, ha nem érdekli, mit gondolnak az emberek, szerelmes az amerikai autókba és nagyon gazdag. Vegyen Lexust, ha nem akarja, hogy azt gondolják önről az emberek, amit a Cadillac- és BMW-tulajokról szoktak, nem szereti az autókat, de elvárja a tökéletességet és nagyon gazdag. Vegyen dízel BMW-t, ha szeret vezetni, és alapvetően nem nagyon gazdag, csak pont összejött 18 guriga autóra.