Egy a sok közül
Próba alapján mégis fürgébb, mint a mostanában próbált Seat Toledo II - a fene érti, miért csak egymás mellett derült ki. Váltóját is a lapos nyomatékgörbéhez szabták. Jó hosszú az ötödik: száznál 2600-at forog.
Biztos jobban szökkenne, ha a VW négyhengeres FSI-motorjaihoz hasonlóan ilyenkor már háromezer körül járna. Nekem mégis így tetszik, ugyanis feltűnően csendes. Városi virgonckodásra kevéssé felel meg, viszont nagyon kényelmes hosszú, autópályás túrákra.
Fontos megemlíteni, hogy csak a 98-as benzint szereti. Alacsonyabb oktánszámú tankolását azonnal súlyosan, akár másfél literes fogyasztásnövekedéssel bünteti. Szerelők javasolják, hogy alkalomadtán ne szégyelljük hosszabban kihúzatni, különben hamar elkormozódik az égéstér. Lehet, hogy belemagyarázás, de a nem túl hosszú autópályás használat után visszaérve a városba élénkebbnek éreztem. Mintha a vágtától valóban tisztultak volna a légutak.
A járművet a vásárlással egy időben átvizsgálták, és a lengéscsillapítók várható élettartamára biztató előrejelzés érkezett. Nos, ha így van, futóműve meglepően lágy. Hajlamos az enyhe hintázásra, kanyarban sem az olimpiai bajnok négyes bob győztes futását utánozza. Jó is ez így; a tesztautó tulajdonosának kicsiny gyermekei vannak, miért kéne egy rokonlátogatáson elköltött ebéd után összerázatni gyomortartalmukat? Vagy az elszenderedő csemetéket minden keresztbordán felverni? A fékrendszerre kár a betűt pocsékolni. Jó, amilyennek egy középkategóriás, visszafogott közúti használatra tervezett autóban lennie kell.
A sötétzöld metál mindig elegáns. Érdekes, hogy belülre ehhez kevéssé passzoló, bohócok ruházatához különösen ajánlott kelmét húztak az ülésekre és az ajtók betétjére.
A színes plüsstől olvadékony hangulatba kerülőket a fekete műanyagok
hozzák vissza a valóságba. A plasztikok tapintása a
középkategóriához pont jók. A belső erősen németes,
F Astrából átülve
rögtön otthonosan fogja érezni magát. A kapcsolóknál és egyéb
kezelőelemeknél nem törekedtek a kecses megjelenésre; nem is valószínű,
hogy valaha cserélni kéne bármelyiket.
Igaz, a tíz évvel öregebb Sapporómon a műszerfal újkori állapotot tükröz. Juttasson bárhová utastársaink önkénye, egyik ülőhelyen sem lesz okunk panaszra. Hátul a 2,55 méteres tengelytávot meghazudtoló kényelem vár. A műszerfal jól leolvasható, minden a kezemre állt, egyedül a túl vaskos kormányról fejteném le a ráhúzott védőburkolatot.
Négy légzsákot szereltek bele; nem annyira természetes ebben a méretben és évjáratban. A vezetőülés magassága beállítható; minden ablakhoz kapcsoló jár tekerő helyett; pakolóhelyben viszont nem dúskálunk. A kétfokozatú klíma leállítva szokatlanul poshadt szagot áraszt. Én mindig bekapcsolva tartanám.
Arányai józan, földön álló emberekhez szólnak. Öt tágra nyíló ajtaja praktikus. Levegős a belseje, nagy a csomagtartója, mégsem kell a mérete miatt lemondani az átlagparkolóról. Nélkülöz minden harsányságot, de véletlenül sem divatjamúlt. Takarékos, jó vele utazni. Jó választás, kedves megcélzott középosztály.
A két széria
A Carismára vágyakozók több változatból választhatnak kedvükre valót. A 95-98 között készült, most bemutatott első széria nem sokban különbözik a 99-ben érkező másodiktól. Kívülről utóbbi nem túl merész frissítés, főképp a már szidott homlokfalon. Változtattak a fékeken, futóművön; csinosították a középkonzolt; módosították az üléseket. Az ötajtós mellett kapható szedánként is. De hiába keresnénk a Mitsubishi kínálatában: év elején kifuttatták a Carismát.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.