Autópályán szétrebbennek előle

Különös élmény egy kifejezetten Tesco gazdaságos autóval akadálymentesen hasítani az autópálya belső sávjában. Talán az Euro NCAP gyalogostesztje miatt magas orr, talán az amerikai márkajelzés teszi, de a Cruze-nak olyan az előzési presztízse, amit még a konszerntárs Opel autói is megirigyelhetnek. Persze az 1,6 literes, 113 lóerős motor nem egy erőművész, de ha lendületbe jött az 1,3 tonnás kocsi, akkor önként és dalolva térnek ki előle a Mazdák, Alfák és Seatok.

Nem mondom, egy mennydörgésszerű dübörgéssel elhúzó ML 63 AMG rövid refivillantással jelezte, hogy hol a helyünk az M7-es könyörtelen autós hierarchiájában, de így is feltűnő volt, hogy a Chevyvel szemben sokkal előzékenyebbek a közlekedőtársak, mint azt a vételára vagy a teljesítménye indokolná.

Aztán ahogy gyűltek a kilométerek, különösen ahogy kanyargósabb országutakra, majd a városba vezetett tesztutunk, úgy jöttek elő a Cruze apróbb hibái. Vagy talán mi lettünk szigorúbbak, az erős kezdés után már a csodát remélve az új autótól? Ezt egész mostanáig nem tudtam magamban eldönteni, az igazság valahol félúton lehet.

A Balaton-felvidék festői és kanyargós országútján például feltűnt, hogy a kormányzás nagyon kevés visszajelzést ad, no meg az is, hogy a gyári Hankook gumik elég hamar nyúlni, csúszni kezdenek a kanyarokban. Ahol pedig egész szépen fordult a Cruze. Minimális karosszériadőlés mellett, semlegesen vette az íveket, még váltott kanyarokban sem csóválta a fenekét.

Forszírozott menetben az ötfokozatú váltó is gátat szab az élvezkedésnek – túl hosszú úton jár, és nem elég határozott a megvezetése. A fékek viszont kitartóan tűrték a vadabb taposást, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Cruze-nak nincsenek sportos ambíciói.

Elsősorban családi autóként kell majd helytállnia, ezen a téren pedig a gördülési zaj és a motor nagyobb fordulaton felerősödő morgása miatt kerül a neve mellé egy-egy kicsi mínusz. Városban a rugózás és lengéscsillapítás kerül nehéz helyzetbe, a rövid, de kemény keresztbordákat képtelenek kivasalni. Itt jött elő hibaként a motorvezérlés kelletlen, nyúlós hangolása is – a négyhengeres némi hatásszünettel reagál a gázadásra, de a váltó kapcsolásához szükséges gázelvétel után is késlekedve és lassan ejti vissza a fordulatot.

Persze ez a fajta szőrszálkaszabolás a Cruze árának tükrében talán kicsit erős, de a teljes igazsághoz mindenképpen hozzátartozik. Ahogy az átlagban 10 literes fogyasztás is, amit részben megmagyaráz a tesztelők ólombetétes cipőtalpa és az, hogy még bejáratós volt a kocsi. De egy 1,6-os kompaktnak még így is kevesebb benzinnel be kéne érnie.

A Cruze meghozta azt a minőségi és tudásbeli ugrást a dél-koreai Chevynek, amit a Hyundai és a Kia esetén az elmúlt években megszokhattunk. Már nem csak az ára miatt lehet szeretni, és ez talán legfontosabb előnye.