Amiért nem hagyom bántani
Természetesen a leszólás után senkit sem hagytam vezetni. Érdemtelenek, nem szolgáltak rá. Így aztán nem fogják tapasztalni soha, hogy az álló helyzetben felbőgetett motor lehet, hogy nem veszi úgy a fordulatot, mint az ő maximum 100 lóerős akármijük, de vezetni pokolian jó.
Ott kezdődik, hogy erős, de mindenhol. Ezres fordulatnál kellemesen csorog; ha kell, finoman gyorsul. 45-50-nél minden habozás nélkül négyesből hatodikba kapcsoltam, és mentem a forgalommal váltás nélkül, nem volt gond, ha közben váratlanul nyolcvanra gyorsult a sor. Én ugyan egyszer sem pörgettem öt és fél ezer fölé, de nem is kellett. Addig biztosan minden átmenet nélkül, egyenletesen húz, klassz ez a 140 lóerős motor. Kár, hogy nem kapott egy kímélőbb hatodikat, amivel nem 2600-on forogna száznál. Persze kétségtelen, hogy ahová eredetileg szánták, egyetlen kézi váltóst sem szállítanak, és a 75 mérföld/órás engedélyezett sebességnél sem hajtják szét a motort.
Aztán takarékos. A saját fedélzeti adatközlője szerint 7,4 literes átlagot csináltam, tisztán városban 8 körül játszott, aztán visszavett tempójú vegyesben lement 6,9-re. Úgy, hogy fele sűrűn lakott település volt, tehát vidéken a 6 liter nem irreális. Autópályán sikerült aztán megint felvinnem, ehhez kellett egy kis próbálgatás, hogy bőg-e már a motor 150-nél? 170-nél? 180-nál? Hát nem. A rövid váltó ellenére nagy utazótempót tarthatunk.
Szubjektív elem, tudom, de olyan jó volt ismét generátort, akkusarut és motortartó bakot látni. Ennek a Hondának nudista motorja van, ami a motortetőt kizárólag ablakmosó-utántöltési célzattal nyitogatóknak mindegy, a többieknek meg ujjongásra ad okot.
A futómű remek. Egyidejűleg komfortos és nyújt maximális biztonságérzetet a kanyarokban. Komolyan azt kérdezem másoktól, annyira iszonyúan nehéz eltalálni a rugózást és a lengéscsillapítást? Vagy a gyári próbapályákra még nem jutottak el a /45-ös abroncsok, amiket hagyományos felfüggesztéssel szerelt középméretű kocsikra manapság ajánlanak a gumigyárak? Igaz, itt is egy 205/55-R16-os téli kerékkel bizonyított, de a honi útállapotokat figyelembe véve hülyeség lenne ennél laposabb keresztmetszetűt rátenni.
Miért szerettem? Nem rázott, pedig olyan alacsonyrendű utakra merészkedtem vele, ahol a kilométerkövön a szám már függőlegesen sem férne ki egy sorban. Direkt gyorsan mentem a traktorok gyötörte, több évtizedes aszfalton - talán titokban hidroaktív futóművet csempésztek volna alá? Aztán alig lassítottam, ha az út nyomvonala követte az ökörhugyozást, és mintha mi sem történt volna, szépen bevette, semmi billenés, kínos sodródás, kétségbeesett korrekció. Úgy, hogy még kipörgésgátló sincs benne, nemhogy valami bonyolult "magától bekanyarodik bármilyen hülye vagy"-elektronika.
Kár, hogy a motor és a futómű nagyszerű párosához méltatlan a fék. Villámgyorsan bekap, hirtelen helyzetben inkább bízzunk a csodában, mint ebben a szerkezetben. Mert ugye tudjuk, hogy nem akkor a leghatékonyabb a fék, amikor dolgozik az ABS. Nem hiszem, hogy a Honda ne tudna ennél jobbat. Vagy csak a téli gumi és a nyálkás novemberi utak tették túlzottan próbára?
Tegyük helyére a négyajtós Civicet, az alsó középkategóriás személygépkocsik közé, máris nagyra tudjuk becsülni. Ismétlem önmagam: nagyszerű autó, de meglehetősen sok pénzért: ötmillió forintért (vicces, de olcsóbb, mint az azonos motorral és hasonló felszereltséggel kínált ötajtós). Utóbbi itthon piaci sikertelenségre predesztinálja, mert önök, kedves autóvásárlók, ki sem fogják próbálni. Pedig érdemes. Ugyanis a konkurencia sem adja olcsóbban a 140 lóerős benzinmotorral készült ekkora autóit. Egy jó kis 1,6D hiányzik a Civic szedánból.
