Könnyedén indulunk, a kompresszornak hála már alacsony fordulaton is kellemesen gyorsul a Mini, elegendő motorerőt szolgáltatva egy határozott, sportos vezetési stílushoz. Szinte azonnal otthon érzem magam benne, a folyamatos rázkódás az útegyenetlenségeken is ismerős. A kormány mérete, csakúgy, mint a szervó, tökéletes. A kemény futóműnek köszönhetően még azt is megtudjuk az útról, amit nem szeretnénk. Visszafogott városi tesztútunk alatt gyakorlatilag mindenből ötösre vizsgázik a Mini: jók a fékek, gyors és biztonságos a kanyarokban, nem szuperszónikus, de kellemesen húz. Alig várom, hogy visszaérjünk a ringre. Első, erősen pozitív benyomásom után igazi csodát várok.
Nagy nehezen végre sorra kerülünk, megkezdődhet a felvezető kör. Egy higgadtságra intő Astra kupás versenyautó vezet fel minket. Kisebb szárnypróbálgatások már most is vannak, de nincs nagy tempó, alig várom, hogy eltűnjön végre. Visszavisz a boxba, ahonnan egyénileg indítanak el minket. Utolsó ellenőrzés: ablak felhúzva, övek bekötve, adrenalinszint megfelelő, zúzhatunk. A célegyenes végi féktáv jól sikerül, jöhet is az első jobbos. Rögtön kiderül, hogy ami városi viszonylatban a tökéleteshez közelít, az a versenypályán már nem igazán állja meg a helyét. Élvezeti értéke persze van a dolognak, de a gyorsaság sajnos hiányzik.
A Mini tökéletesen bolondbiztos, keresztbe-kasul autózhatunk vele anélkül, hogy egy pillanatra is meg kéne ijednünk. Nem tolja az orrát és remekül lehet mozgatni a fenekét. Megannyi lehetőséget ad, játékos, színes a futómű. Feszesen tart, a sikánban, terhelésváltásnál sem billeg, mégsem igazán gyors. A motorerő, mint az autópályán, elveszik, de ezt tudtam is. Az viszont meglep, hogy saját Astrámmal - hála a kőkeményre állított Koni gátlóknak - jóval gyorsabban szelhetem a kanyarokat. Fájó momentum, hogy az ötödik kör végére a fék is felpuhul. Az rendben van, hogy az újjáépített Hungaroring zabálja a fékeket, de ennyi pénzért már elvárnám, hogy a sportos Cooper S-nek ne adódjanak ilyen jellegű problémái.
Mindenesetre sikerült egy kiadósat autóznunk. Három óra tájékán hagytuk magára az aszfaltcsíkot, teljes megelégedésben. A tömeg miatti rengeteg várakozástól eltekintve remek napot zártunk: mindenki túlélte, autót sem törtünk és vezethettem, ha nem is a Monte Carlo-i legendát, de annak érzéki módon újjáélesztett változatát. Azt gondolom, hogy a Mini Cooper S nagyon jó minőségű, műszakilag és esztétikailag is fifikásan megtervezett autó, amit el is várhatunk. A tesztelt darab már 40.000. kilométeren van túl problémamentesen, ami megintcsak magától értetődő.
Mindazonáltal hiszem, hogy pénzünk nagyobbik részéért legendát, élő műalkotást kapunk, csak ezután következik a technika. Már jóval olcsóbban vásárolhatunk magunknak egy Civic Type-R-t, ami nem ilyen szép, viszont sokkal gyorsabb, van hely hátul és a csomagtartója sem jelképes. Ez az autó nem a sportosságról szól. Aki hátul kénytelen ülni, az készüljön fel némi "kisfiatos" szorongásra. Kesztyűtartó nincs, csak egy kis polc, a tárolórekeszek sem túl nagyok és a csomagtartóba sem lehet egy sporttáskánál többet bepréselni. Ez az autó tehát nem is a praktikumról szól. Mi az, ami csak saját magáról szól, nélkülözi az ésszerűséget, a szépség és a pillanat élteti csupán? Ez bizony nem más, mint a szerelem. A Mini a szerelemről szól. Ugye milyen szép?!
| Értékelés: Nagyon szép, jó minőségű, de nem praktikus és túl van árazva. Természetesen azért 5 csillag jár neki |
 |
|
|
|
|
Öt csillag egy nem praktikus, túlárazott autóért?
Szépsége szubjektív. Tele van jó minőségű, alumínium hatású(!)
műanyaggal. Egy ONE jobban megéri! - 3,5 csillag
GZ
<
>
