Értesz az állatok nyelvén?

- Bocs, de üresen adták ide, meg dugó is volt, szóval tankolással kezdjél. Nagyon régóta nulla kilométert mutat – mondta Kari, mikor meghozta.
- Van itt a felüljárón túl az a kút, elmegy odáig?
- A Váci úti közelebb van. Oda menjél.

Kari tényleg nem viccel. Úgy saccra öt-hatszáz méter lehet a különbség...a Váci utat választom. A fenébe, 25 literes átlagot ír ki és tényleg nulla kilométer tehető meg vele. Egy kilcsit talán még kibír, lábujjhegyen.

Így fehérben egészen megdöbbentően szép a Corvette. A kúton a szokásos amerikaiautó "holafrancbanyílik a tank" probléma, jön is a kutas, hogy segítsen-e. Mondom, ha szeretne segíteni, mondja meg, hogy nyílik. Passzol. Gomb sehol, magától nem nyílik, a távirányítóról sem. A kesztyűtartóba is benéztem, hátha. Szerencsére minden elektromos nyitású tanksapkaajtónál van vésznyitó (ami tulajdonképpen egy huzal a csomagtartóban), ezzel sikerül megoldanom az első problémát.

Igen, a 95-ös jó lesz, még túl jó is, gondolom, ez amerikai autó. Gyomorgörccsel nézem a kútoszlopot, mennyi lesz a vége. Az első kellemes meglepetés: előző nap többet tankoltam az Avensisünkbe, alig 55 litykó ment bele. Persze fizetés után rögtön észreveszi az ember a nyitógombot, valahol térdmagasságban, teljesen láthatatlan helyen, rögtön a csomagtérnyitó mellett. Azt is csak azért tudtam felnyitni, mert legalább erre van gomb a távirányítón. A számítógép máris biztató 270 kilométerre saccolja a következő tankolásig megtehető utat.

Mivel messziről jött, akad pár érdekes momentum. Az ajtók kulcs nélkül nyílnak, a kilincs kívül-belül elektronikus – kiszálláskor ösztönösen egy kallantyút keresne az ember, de csak egy gomb van. Mint egy csengőé. És a Corvette nem enged olyan könnyen: amíg nincs rükiben a váltó, a központi zár nem old és az elektronikus kormányzár sem lép akcióba, mintegy emlékeztetve erre az apró kötelességünkre. Ja, és közben pittyeg, meg üzenget a műszerek közötti kijelzőn. Persze a Corvette is gombbal indul, de ez billenőkapcsoló: a leállításhoz és az indításhoz ellentétes oldalát kell nyomni, persze közben nyomni kell a kuplungot is, hiszen: amerikai autó...

Lassan kezdem otthon érezni magam. A kutasnak ki kellett számolnom kilowattból, hogy hány lovas, 437 jött ki. 6,2 literből, összesen 16 szeleppel és egyetlen vezérműtengellyel. Mi ez, ha nem nagyhatalmi gőg? Mit akarnak a németek a boxereikkel és a kilencezerig forgatott V8-asaikkal, az olaszok, akik egy 4,3-asból kicsit többet hoznak ki, vagy a japók, akik a feléből, de turbóval? Mit mond erre Amerika: jól odab...unk! Ja, és sokkal olcsóbban is adjuk. Nagyon sokkal. Pláne dolgozói kedvezménnyel.

Persze egy kicsit nyöszörög a kivehető tetőpanel (tudniillik, ha Coupénak hívják, akkor tulajdonképpen targatetős). Az ajtó gumiütközőjét pedig kábé két centért veszi a GM beszerzési osztálya egy alabamai vulkanizálóüzemtől, de ez a Corvette legalább olyan hivalkodó, mint egy Ferrari, pláne ezeken a szép kerekeken, amikre külön kell vigyáznom, mert defekttűrők. Szóval ha elkopnak, hetek kérdése, míg megjön az új garnitúra.

Pedig a gumikopáshoz minden adott. Ott van rögtön az autó orrán a gumi koptatócsík, ami mindenhol leér, de olyan hanggal mintha az egész lökhárító le akarna szakadni. Aztán ott van a motor, a már említett szelepszámmal, de vagy 575 newtonméterrel, ezért aztán még bekapcsolt stabilizáló elektronikával is megindul a kocsi hátulja, igaz, csak picit. De az szemvillanásnyi idő is elég ijesztő mondjuk a Hungária körúton, míg észbe kapnak az áramkörök és megakasztják a hátsó kerekeket. Mellettem egy Lancia Y tornyosul, utasai érdeklődve nézik, mi történik ott lent a nagy fehér tepsivel, ami nagyjából odáig ér, ahol a kis Lancia oldalablakai kezdődnek.

A Corvette C6-osról csak régi, megkopott emlékeim voltak, egy remegő karosszériájú kabrióról, amelynél nagyon homályos kapcsolat volt a kormánykerék és a haladás iránya között. Ehhez képest most ez a felfúrt-feljavított verzió egészen meglepően jó, szinte szilárd, a kormányzása pedig pontos és érzékeny. Egy kőbaltára számítottam – persze azt is kaptam, csakhogy időközben készítettek hozzá titániumból, lézerforgácsolással egy nyelet, és ezzel már mindjárt más. Mert a Corvette a kőkorszak és az űrkorszak összes vívmányát tartalmazza, az elvek valók a Neander-völgyből, a technológia a mából. Ne nézzük le ezért. Gondoljunk csak a Porschéra, ahol 12 évvel ezelőttig még komolyan hittek a léghűtésben.

Amerikában viszont abban hisznek, hogy a nagy motornál csak egy jobb van. A még nagyobb. Lapozzon, mert ez tényleg nagyobb!