Adatlap Gaz Csajka M13 Gaz-13, Csajka - 1977
Hatalmi jelkép volt, a világ egyik felének kiskirályait szállította. Aztán egy nénit Pesten. Most meg egy kicsit engem.
Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A TotalCaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a lehetőséget az Old Chip és OldRent Kft.-nek!
Annyira szép! Az az elképesztően súlyos csillogó pofa! L'art pour l'art célokra elpocsékolva egymillió mai autó kézifékgombjára elegendő króm, céltalan brezsnyevi szemöldök, pavilon a fényszóró felett, stilizált repülő-hajtóművek, élre vasalt indexburák, mmm!
Profilból is látványos, a krómozott lendületvonalakkal az egészében előredőlő limuzin állva is suhanni látszik. Sőt, mintha felszálláshoz készülődne: első kerekei szinte már elemelkedtek a földtől, a hátsókat pedig már félig be is húzta. Érdekes, hogy ez a klasszikus sziluett menyire áramvonalasnak hat, miközben nyilvánvalóan mennyire nem az.
A feneke is pompás, illetve dehogy feneke, egy ekkora autónak nem feneke van, hanem fara, sőt, farzata. Itt is van repülésmotívum bőven, két, izzó lángot fúvó sugárhajtóműben végződő hatalmas függőleges vezérsík fogja közre a lökhajtásos vadászgépet, ami a csomagtérnyitó gomb a krómszárnyakkal. Hátra is jutott egy büszke szarvasos címer, gyönyörűek a csúcsos, krómlécekkel tagolt lámpatestek. A leghatásosabb motívum azonban a mai Honda Civic egyik legmarkánsabb stílusjegyének korai inkarnációja, a lökhárítóba integrált kipufogóvég-pár.
Rendkívül impozáns jószág, az ember nézi, és szinte késztetést érez, hogy belépjen a Pártba. Pedig még csak nem is echte szovjet. A Csajka (oroszul sirály) bevallottan az 1955-ös Packard 400 alapján készült a Szovjetunió dicsőségére. Mint hivatalos neve (GAZ 13) is mutatja, a GAZ 12-est, a ZIM-et váltotta. Azt 1950-től '59-ig készítették, de a Csajka sokkal tovább húzta. '59-ben indult a sorozatgyártás, és a típust csak 1977-ben váltotta le a szögletes GAZ 14-es. Gyártását ekkor sem hagyták abba, még 1981-ben is készült pár példány; összesen 3179. Végül Gorbacsov a peresztrojka jegyében gyártósorral együtt felszámolta ezt a kiváltságosoknak szóló luxuscikket, melyben a rendszer rothadásának megtestesülését vélte látni. Szóval ritka madár.
A sirály
A sirály-félék (Laridea) egy család a madarak osztályán, a lilealakúak rendjén belül, 51 faját különböztetjük meg. (Az albatrosz nem sirályféle, őt a viharmadár-alakúak rendjébe sorolják. Egy újabb érdekes adat.) Nálunk a sirályok leggyakoribb képviselője a dankasirály, ő az a madár, akit leggyakrabban látni a városi vízfolyásokon, vagy szántáskor a traktor mögött. A kifejlett példányok fejének tollazata nyáron sötétbarnára vált, télen viszont fehér, halvány sötét csíkokkal. Elvileg vándormadár, de sok példány télre is itt marad, és egész évben vidáman eszegeti a Dunába eresztett szennyvizekből az ízesebb falatokat.
Mókás kis jellemrajz Brehmtől: "A sirály-félék tehetséges és értelmes madarak, amelyek viselkedésükben mindenkor a körülményekhez tudnak alkalmazkodni. Más teremtményekkel szemben bátrak és öntudatosak, sőt uralomra vágyók, de hitvesükhöz és fiókáikhoz hűséges szeretettel ragaszkodnak; a saját fajbeliek társaságát határozottan kedvelik, de éppoly irígyek, rosszakaratúak és barátságtalanok más madarakkal szemben és falánkságuk kielégíttetése érdekében minden meggondolás nélkül felmondják a látszólag fennálló barátságot."
A Csajka a szovjet birodalomban miniszterek, magas rangú egyenruhások, nagykövetek, pártvezérek privilégiuma volt (a legnagyobbak ZIL-lel, ZISZ-szel utaztak). Magánemberek nemigen juthattak ilyen luxuscikkhez, nagy dolog volt, ha valaki mégis kiérdemelt egyet. Hruscsov személyesen jutalmazta meg egy-egy példánnyal például Gagarint, Solohovot, Fidel Castrót, de Tyereskovának is jutott egy különleges, hófehér Sirály.
A Csajka alapterülete 11,2 négyzetméter. Tágas gyomrában kényelmesen elterpeszkedhettek a prominensek, a magas tető alatt tányérsapkájukat, kucsmájukat sem kellett levenni. A vastag, süppedős fotelek, a bársonybevonatú kapaszkodózsinórok, a cizellált hamutartó konzervatív, a félelmetesen morajló, súlyos motorokkal mozgatott ablakok, a műszerfalba integrált, automata keresős rádió modern luxust nyújt. Klíma nincs az autóban, rendkívül hatásos fűtés viszont igen.
Még pár apró finomság: nem csak előre kerültek pillangóablakok, de a hátsó kis oldalüvegek is kibillenthetők. A szélvédő előtt kis szellőztetőnyílás emelhető ki, hadd jöjjön be akár huzatmentesen is a friss levegő. A lökhárítóba ködfényszórót építettek, látni és látszani, ugye. A széles hátsó pad előtt pedig két pótülés hajtható fel. Az itt ülőknek nem, de a többi utasnak jár öv is: az antik, ötvenes években tervezett berendezés mellett furán hat ez a biztonsági berendezés, de hát a mi autónk egész fiatal példány, csupán harminc éves.
