Szóval ezek a dolgok úgy rendben vannak, összeállnak egy érdekes autóvá. Az elindulással sincs baj. A kisebbik, 2,8-as motor elég. A hatfokozatú automata, amely annyira idegesítő volt a BLS-ben, ebben az autóban működik. Nem DSG és vidéke, de kellemesen kezelhető vele a CTS. A gázzal jól lehet befolyásolni a váltásokat, a motor hangja közben van, de nem durva, hanem szép V6-os hang.
Ha odalép a sofőr, a váltó leszabályozás-közelig húzatja a motort, ha közben felengedi, felváltogat szépen. A váltónak van sportmódja is, amit nem gombbal kell aktiválni, hanem a váltókart áthúzni a kézi kapcsolás síkjába. Ekkor kiírja szépen, hogy sportmód, és váltogat, kicsit gyorsabban, kicsit később fel, kicsit hamarabb vissza. A valódi manuális mód akkor jön el, ha a tényleg váltunk föl-le. A szép, hogy erre egy rövid ideig felvillanó feliraton kívül semmi nem utal. Egyszerű, okos megoldás, persze nem eredeti.
Okos megoldásból viszont amerikai bunkó létére egész sok van belőle. Ennek legjobb példája a kulcs nélküli indítás távirányítója. Azt ugyanis nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz benne felejteni. A jármű addig dudál, ha magára hagyjuk a kulccsal a kartámaszban vagy az ülés alatt, amíg még az agylágyulásban hawaii-ozó amerikai nyugdíjas is észbe kap: hoppá elfelejtettem valamit.
A V6 és a klasszikus automata természetesen nem a takarékosságról szól. Ezt jelzi már a komputer is. Míg az átlagos autóknál tizedekben mér a pillanatnyi fogyasztásmérő, a CTS csak az egész litereket ismeri. Úgyhogy néha rápillant az egyszerű vezető, és látja, hogy kerek egész számok ugrálnak fölfelé. Néha lefelé is, de az átmeneti jelenség. 57 literes pillanatnyi fogyasztást látni nem ritka jelenség, annál ritkább amikor csak egy számjegyet mutat. Lejtőn, motorféknél meg néha sík úton, egyenletes 60-70-es tempónál. Egyébként a fogyasztás tizenliteres. Városban például simán és gátlástalanul 17, autóúton is teljes természetességgel gurul le 11-12 liter. De most úgyis olcsó a benzin, mulattunk.
Amitől mégsem jó autó a Cadillac CTS, az a futómű. Kemény, mint a fene, ráz az úthibákon, kanyarban meg az 1,8 tonna dől meg. Ennél azért sokkal jobbak vannak manapság, hiába siklik jó úton, ahogy luxusautótól elvárható. Egy másik, a jövőre nézve nem túl biztató dolog, hogy egy néhány hónapos tesztautónak kiesik a rendszámtábla-világítása. Ahogy a 378 literes csomagtartó is inkább gáz a kategóriában, mint elfogadható. Egy Lancia Deltának van ekkora. Ráadásul pakolni sem könnyű, mert a nyílása szűk.
Legyen ön az első aki a CTS-ről ír!
Szintén súlyos hátrány a motorválaszték: két V6-os benzines. Ez a 2,8-as meg a nagyobb, a 3,6-os. Se V8, se dízel. Az európai konkurencia ennél lényegesen erősebb, de még a közvetlen alternatíva, a Chrysler 300C is többet tud. Náluk például van dízel. Meg kombi is, ami a CTS-ből is lesz, de csak 2010 körül, ha a gazdasági világválság addigra maga alá nem temeti a General Motorst úgy, ahogy van. Pedig a kombiig igazán kitarthatnának.
Távol Európa, messze Kelet
A Cadillac CTS nem azért nem jó autó, amije van, hanem a rengeteg dologért, ami nincs, a konkurenseknek viszont van. Dízel nincs, tolatókamera, első radar nincs, magától vagy legalább félig-meddig magától beparkoló rendszer nincs, sávelhagyás-figyelmeztető nincs, hibridről nem is hallani, kombi is csak lesz, valamikor 2010-ben. Ezek közül nekem a dízelen-hibirden kívül egyik sem hiányzik, de nem is vagyok cégvezető, aki úgy választ magának autót, ahogy akar.
Cadillac CTS kombi bemutató
Viszont az biztos, hogy ezek a hiányosságok nagyon leszűkítik azt a kört, amelyik Európában hajlandó és képes megfizetni egy ilyen limuzint. Talán ha egy rendes európai gyártó bevásárolna és mindezeket belepakolná, meg a futóművel is kezdene valamit stb. Ami persze illúzió, nem valószínű, hogy egyhamar bármelyik is belevágna egy annyira drága kalandba, mint a Mercedes tette a Chryslerrel.
