Vontatni jó

Land Rover Discoveryben utazni életérzés. Az egész autót alárendelték annak, hogy terepen verhetetlen legyen, így aztán hihetetlenül magasra kellett építeni. A tetőrudas verzió legfeljebb olyan gépi mosóba fér be, ahol a Ducatók is átmennek. Az életérzés része a szokatlan vezetői helyzet. Az üléseket rátolták az ajtókra, a pedálok szokatlanul balra kerültek, ahol az ember a kuplungot sejtené, ott a fék van. Érdemes rákészülni, hogy a vállunk az üvegnek préselődik, feltéve, hogy nem vagyunk langaléták, mert akkor az ajtóoszloppal kerülünk egy vonalba. Ellenben olyan széles a könyöklő, hogy azon kisebb gyerekek simán ülhetnének, ha lenne háttámlája.

A második sorban akár táncolni lehet, sík a padló, nincs kardánalagút. Ez a példány a meglepően gyakori hétüléses kivitelek közül való, így a csomagtér két oldalából egy-egy pótszék hajtogatható le. Csak nehogy elhiggyük, hogy ezek rendes ülések, mert annak valaki megissza a levét. Leginkább akinek itt hosszasan kell időznie. Javítja csomagtérben ülők hangulatát, hogy ott is van napfénytető, de ezeknek rossz szokása, hogy időnként beengedik a vizet.

Menet közben a Discovery valódi élmény, lágyan dülöngél keresztirányban – haladjon akár terepen, akár közúton. A tengelytávja (2,54 m) egy mai kisautóénak felel meg, emiatt fékezéskor a bólogató mozgásait is szokni kell, a gyerekek mindenesetre ezt élvezik, a többieknél legyen Daedalon. A magasan ülő sofőr teljesen indirekt kormányzással vezetheti, a legügyesebbek akár nyílegyenesen is tudnak vele menni. A váltó is inkább a haszongépjárművek világát idézi. Természetesen felező is van, viszont nincs alapból diffizár (feláras volt), a felező kapcsolgatásához szigorúan meg kell állni.

De a Discovery olyan autó, amelynél jóval ritkábban van ilyesmire szükség (hiszen mind a a négy kerék hajtott alapesetben), pláne, ha jó terepgumikat használunk (érdemes megfigyelni, hogy a gyári abroncsok nem "peresek", 235 R 16 méretűek). Ezt a szériát 1998-ig gyártották, ezután érkezett a Discovery II, amely kevésbé megbízható, többek között pont az új, öthengeres dízel miatt. A Népítélet szerint legalábbis a tulajdonosok számottevően jobban kedvelik az első sorozatot, amely szinte bárhová elmegy, bármit elhúz és kisebb hibái ellenére nagyon szerethető. Feltéve, hogy tényleg szükségünk van a tudására, mert enélkül csak a lomha, dülöngélő, szervizigényes, autópályán szenvedő dobozt fogjuk látni benne.