Bemutató: Doosan 460 Plus és Doosan DL 250 rakodógép

A DL 250 homlokrakodó teljesen más dimenzió. Huszonötmilliós ára, mérete és funkciója is azonnal láttatja, hogy itt valami egyébről van szó. A 460 Plust bátran kitenném a rétre és beleültetnék egy tizenkét évest, ebbe a mamutba viszont magam is óvatosan ültem bele.

Az irányítás hagyományos kormánykerékkel és pedálokkal történik. A sebességváltás nem szokványos: bal kézhez szerelték a többfunkciós kart. Előre- és hátratolva a menetirányt határozzuk meg, a végét tekerve négy fokozatból választunk. Egyesben csiga, kettesben már normálisan lehet haladni a munkazónában. Az utolsó, negyedik fokozatban már 45 km/h is elérhető, ezzel akár közúton is leküzdhetők kisebb távolságok.

Tizennégy tonnájával jobb, ha nem viccelünk. Nagy és szokatlan, elég egy rossz mozdulat, hogy a mögöttünk bizonytalankodókat nekünk kelljen kiásni. Vagy betakarni. A kanyarodást az artikuláris váz negyven fokban hajló derékcsuklója teszi lehetővé; a kormány csavarásával ekörül fordul a gép orra és a hátsó felet jelentő fülke-motor egység.

5900 köbcenti, 804 Nm – ez elég ahhoz, hogy a domb felé fordítva szinte alapgázon elkezdje belemélyíteni kanala élét a földbe. Ha ügyesen bánunk a DL 250-essel, akár 2,8 köbmétert is képes kivájni, odébb vinni és lebillenteni. A megrakott haladást a kanál stabilizátora segíti: szenzorjai hepehupás talajon arra figyelnek, hogy a karok ugyanabban a szögben álljanak. Hiába megy fel-le a gép segge a kupacokon, a kanálban benne marad a rakomány.

A Doosan common rail dízelmotorja kifejezetten csendes, nyitott fülkével is elviselhető. Akik bírják a klímát, inkább csukják be a bal oldalra szerelt ajtót – légrugós ülésben, beépített CD-lejátszót hallgatva jól eltelik a nap. Az allergiások se ijedjenek meg, a beszívott levegő többszörösen szűrt: a nagy rakodógépek fülkéiben ezek már kötelezőek, nem számítanak extrának. A kormány szöge és magassága állítható, a jó testtartást a botkormány elé szerelt állítható alkarpárna is segíti. A burkolatok kemények, de tisztíthatók.

Az emelést és billentést itt csak egy botkormány vezérli, a csúcsán levő gombok pedig programozhatók. Az irányváltást ráállítva felszabadul egy kéz, rakodásnál így folyamatos kormányzás mellett lehet a kanalat vezérelni. A lágyan sötétített üveg mögül körbe kilátni, nincs holttér. Az átgondoltságot és az építés minőségét a piac szigorúan zsűrizi. Ezek célszerszámok, itt nehezebb a személyautóknál megszokott marketingtáppal megetetni a vevőt. Az apróbb hibák is meghiúsítják a munkát, ezért a masszív szerkezet és a karbantarthatóság több mint szentség.

A koreai gyártású gépeket, ahogy a Doosant is, néhány éve még kétkedve fogadták. Ugyanazt az utat járták be, mint a személyautók: a japánok után a koreai cégek is helyet kaptak a piacon. Időközben megjöttek a kínaiak, Magyarországon is felbukkantak az eddig ismeretlen márkák. Itt nem ezer forintokról van szó, az építőiparban nehezen nyílnak meg a bukszák, egyelőre marad az európai, japán és koreai gépek uralma.

Egy délutáni műszakot húztunk le a 460 Plusszal és a DL 250-nel. Akinek a talaj a munkahelye, kényelmes, gondosan kivitelezett eszközt kap annak rendezésére. Célszerszám ez, és bevallom: sokkal boldogabb lennék, ha a mindennapjainkat meghatározó személyautók is ennyire megfontolt, a felhasználást segítő konstrukciók lennének.

Ha van hobbienduro és hobbiterepjáró, miért nincs hobbirakodógép? Ha rajtam múlna, gyűjteném őket, megtölteném a kertet kékkel, sárgával, naranccsal és zölddel, kanalukban fél-fél köbméter fekete földdel.