Kettő helyén, három porcióját

Dicső ősök árnyékában

Sokan csodálkoznak tátott szájjal egy ekkora batár láttán, pedig ha tudnák, hogy a felmenői mellett csenevész bevásárlókocsinak tűnik.

1953-ra a háborút könnyed év végi hajtásként letudó amerikai gazdaság szépen termelte a luxuscikkeket. A Cadillac az amerikai álom jegyében lenyűgöző járművel akarta még magasabbra emelni ázsióját. Az első Eldorado nyitott kivitelével, 561 centis hosszával, 2,2 tonnás súlyával, V8-as, 5,4 literes, 210 lóerős (a korábbi teljesítményadatok az előző mérési szabvány miatt a mainál kb. másfélszer magasabbak) motorjával, rendelhető szervokormányával, fűtési-hűtési rendszerével a legokvetetlenkedőbb kritikust is mély hallgatásra kárhoztatta. 7750 dolláros vételára (ami duplája volt egy extrákkal zsúfolt nagykategóriás autónak) a dúsgazdagokat is megfontolásra késztette; talán ezért készült összesen 532 példányban.

Akkoriban minden évre jutott valami változtatás, de '57-ben új kasznival jelentkezik a GM. Az Eldorado Brougham (négyajtós, de B-oszlop nélküli limuzin) a Lincoln Mark II-es kupéjára szánt válasz. Utóbbihoz képest 1,3-szeres (13 ezer dollár!) ár, de memóriás első ülések és légrugózás tette keresetté a 400 legyártott darabot. A Biarritz a lehajtható tető rajongóit serkentette a dollárok élére állítására, a kevésbé módosaknak a sima kétajtós Seville jutott. A motor már 6 literes, 588 Nm nyomatékkal, a kaszni hosszabbik változata 564 centiméter.

1959: minden idők legnagyobb függőleges vezérsíkja, beleértve a repülőgyártást is. Még a Cadillachez közelállók is rikítónak, hivalkodónak látták, de ez nem gátolta piacra dobását. Erős kétségeim vannak azt illetően, hogy magasabb sebességnél ki lehetett téríteni az egyenesből, de szerencsére e nélkül is vígan át lehet szelni Amerikát. Ebből sem lett tucatautó: a kupéból és a kabrióból még 2300 sem jött össze. Pedig potom 7400 dollárért kótyavetyélték. Igen elszántnak kell lennie annak, aki a limuzin egyik restaurált példányával szeretné az utakat róni: 99 legyártott Broughamról tud a szakma. 6,4 literes blokkjuk 345 lóerős.

A következő évek a szárny alapos megnyirbálását, majd teljes eltűnését hozták. A közös modellnév a nyitott változatra szűkült. Tovább butítják az orr-részt, hol van már a pompát sugárzó, álló hűtőrács? Csökken a teljesítmény (325 LE), de az ár is. Növekszik viszont az eladás (kb. 1500-2000 db/év). Aztán itt a hétliteres motor.

1967: drámai változások. Fronthajtás, csak kupéváltozat, modern vonalvezetés, majd' 18 ezres eladott darabszám. Ha különc angol earl lennék, és hangárnyi csarnokban tartanám az autógyűjteményem, ez biztosan egy jól hozzáférhető helyen lenne. Ne kelljen sokat küszködniük az alkalmazottaimnak, ha ezzel szándékozom az epsomi derbire hajtatni.

1968: modellfrissítés. 7734 köbcentis, 708 Nm nyomatékú motorral. Két évvel később az olajválságot jó eséllyel előre okozó 500 köbhüvelykes (8,2 literes) blokk. Normálisak voltak? 1971: újból rendelhető a Convertible. Alig drágább, mint a kupé. A következő évek apróbb-nagyobb változtatásokat hoznak. '77-ben (pár év késéssel az olajárrobbanásra) visszatér a spórolós, hétliteres motor. Sőt, egy évvel rá a korábban képtelennek tűnő, utóbb letagadandó Oldsmobile-dízelmotor: 5,7 liter, 120 lóerő.

1979: új modell, új koncepcióval. A szemléltetés úgy a legegyszerűbb, ha elképzel a kedves olvasó egy tegnap még fitt, gáztól duzzadó lufit, ami mára kissé összetöppedt. 5,18 méterre zsugorodott kaszni, 5,7 literes "small block", alacsony teljesítményigényre automatikusan kiiktatott hengerekkel és hasonló szégyenteljes takarékoskodási intézkedésekkel. '85-ig gyártották, opcionálisan a hatliteres V8, később csak a hat- vagy nyolchengeres, 4,1-es (?!) benzinessel és az 5,7-es dízellel. Nem állítom, hogy kínjukban (második olajválság) gondolkodtak a Wartburg ezres kétüteműjén, de az sem lehetetlen. '76 után '84-ben újból kapható a nyitott kivitel.

1986-1991: minden idők legsatnyább Eldorádója. Ilyen lehetett a névadó mesebeli ország, miután a spanyolok kifosztották. 478 centire töpörödik, és hol van már a 8,2-es motor? Most feleakkorával rendelhető. A nem csillapodó pfujolást '88-ban a négy és fél literes, 155 lóerős blokk bevezetésével próbálták megszüntetni. Hiábavalóan: az előző verzióhoz képest 70 százalékkal zuhant a rendelésállomány.

1992: az utolsó Eldorado. Szép nagy kupé, nem túl fantáziadús formával. 514 centiméter, az előző verzióban bemutatkozott 4,9 OHV-blokk. Ez műszaki tartalma alapján joggal nevezhető ősi fosszíliákban talált DNS-mintákból feltámasztott dinoszaurusznak. Következő évtől érkezik a 4,6-os Northstar-blokk - kivételesen nem a visszalépés jegyében. Dupla vezérmű, 32 szelep, 270-305 lóerő, 400 Nm: tisztességes teljesítmény. Az Eldorado 2002-ig készül, akkor dobják sutba az egészet.