Másolj, ha tudsz!

A Platinum felszereltségű autókban a bőrkárpittól az elektromosan állítható ülésekig, a kormányról vezérelhető hifitől és tempomattól az automata légkondiig és a parkolóradarig minden, de minden benne van. Csak a metálfény nincs. Az 90 000 forintos többletköltséget jelent minden Epica-vásárlónak. Viszont a hat légzsák már az alapmodellhez is jár. No de mindez mit sem ér, ha a motor nem kulturált, ne adj' isten túlságosan gyenge, ha akad a váltó, vagy hányingert kelt a futómű. Ha az alap dolgokat elszúrják, nincs az az elektromos luxuskiegészítő, ami megmenthetné az autó becsületét.

Szerencsére erről szó sincs. A kormányzás és a futómű ugyan nem a legprecízebb, információnk is körülbelül annyi van az útról, amennyi a szemünkön keresztül jut el az agyunkig, de Epicát az vásárol sportkocsinak, aki babos-májas pacallal kezdi a Norbi update-et, így hát ennél a modellnél mindez semmit sem számít.

Sokkal fontosabb, hogy az autó még nagy sebességnél is csöndesen siklik. A futómű halk, és remekül csillapít, a fekvőrendőröket meg a kátyúkat gyakorlatilag nem is érzékeljük az utastérben. Ezt a futóművet nyilvánvalóan készakarva hangolták komfortosra; jó munkát végeztek. Sportos használatra az Epica tökéletesen alkalmatlan. Tökéletesebben, mint bármi más a kategóriában, mégsem hiszem, hogy ez gondot fog okozni bárkinek is, aki megvásárolja.

Az Epica soros, hathengeres motorjával sem volt semmi baj. Maximálisan 141 lóerőt képes kifejteni, legnagyobb nyomatéka 195 Nm. Az autó tömege majdnem másfél tonna. Ebből máris kitalálhatta a nyájas olvasó, hogy kivételes menetteljesítményre az Epica képtelen. 9,9 másodperc alatt van százon, és 207 km/h a végsebessége. Ez a nem is rossz kategóriába tartozik, de a futómű ismeretében egyenesen ideális. Ha lenne valami brutális V6-os változat, eszemet vesztve sikítoznék, hogy semmi szín alatt ne vegyék meg, mert egészen biztosan belehalnak.

A motor magabiztosan mozgatja az autót. Alul sem vészesen gyenge, felül sem kifejezetten erős, az arany középút filozófiáját követi. Legjobb tulajdonsága amellett, hogy a teszt alatt meglepő módon 9 liter körül fogyasztott, hogy rettentő csöndes. Nagyobb gázadásnál is csak visszafogottan, már-már félénken szólal meg, még autópályán, nagy tempónál is elnyomja a szellőzőből beáramló levegő zaja.

A váltó is jól működött, egy szavam nem lehet. Ez sem sportos, közepesen hosszú utakon jár, viszont precíz és kezes. Öröm vele az élet. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy elöl-hátul egyaránt rengeteg a hely, könnyedén elfér a fej, a láb és a váll is, sőt, még a csomagoknak is marad 480 liter helyük, hát... akkor azért megint lehet egy-két rossz szavunk.

Nem kell megijedni, apróságokról van szó, de nem állom meg, hogy fel ne hívjam a figyelmüket arra, hogy míg az Epica kasztnija az egyik leghosszabb a kategóriában, a csomagtartója húsz literrel kisebb, mint a Mazda 6-é vagy az Opel Vectráé, és 85 literrel kisebb, mint a Passaté. Persze lehet, hogy a koreaiak inkább a belső tér kihasználására fektették a hangsúlyt, és az a néhány centi, amit lecsíptek a csomagtartóból, az utastérben van.

Nehéz lenne ezt szemre pontosan megmondani. A középkategóriás autók mind tágasak, mindegyiknek nagy a csomagtartója, azt a pár centit ide vagy oda valószínűleg észre sem lehet venni, de első ránézésre az volt a benyomásom, hogy a nagy karosszériát esetleg jobban is ki lehetett volna aknázni, és akkor mondjuk 540 liter hely jutna a csomagoknak.

Kicsinyes gondolatok, tudom, és nem sokat nyomnak a latban, amikor a másik oldalon olyan érvek vannak, hogy kényelmes, kulturált, gazdaságos, csöndes. Az Epica ára sem vészes, a belépő, Premium néven futó modell 5, 44, a luxusfelszereltségű Platinum, melyről ez a cikk is szól 6,2 millió forintba kerül. Olcsóbb, mint a japán és német autógyárak középkategóriás modelljei, viszont nem sokkal. Vagyis, nem mindegyiknél sokkal olcsóbb.

Azt hiszem, én még várakoznék egy kicsit. Szorgalmasan olvasgatnám a Népítéletet, nézegetném, mit írnak az Epica-tulajdonosok. Aztán, ha eltelt egy-két év, és mindenki elégedett, és úgy tűnik, hogy a Chevrolet megbízható, tartós, és tartósan szerethető modellel ajándékozott meg minket, bátran belevágnék. Addig inkább vennék valamit, ami egy kicsit drágább, de már bizonyított. Mondjuk egy Honda Accordot, egy Vectrát, vagy egy Mazda 6-ot.