A hajszál híján tökéletes autó

A legegyszerűbb tesztút, hogy ha taxival mennénk valahová, rendeljük meg jó előre, és kérjünk benzines Epicát. Én is így tértem meg, csak persze én nem kértem, mert a sorhat lényegében nekem is kimaradt. És figyeljük a motorhangot, a vibrációt, dőljünk hátra és lazítsunk.

A taxis 9 literes városi fogyasztást hazudott, de így utólag még azt az elképesztő állítást is meg merném kockáztatni, hogy igazat mondott. Igen, persze, én is tudom, hogy ez képtelenség, de a tesztnapok alatt csak városban 11,2 körül állapodott meg, és csak több órányi dugós araszolás és az eső miatti klímázás után ment fel 11,7-re. Tankolással ellenőriztük is, nagyjából tényleg annyi.

A 11-11,5 közötti érték tehát reális, ha nem toljuk neki. És én nem is tolom, nem véletlen, hogy a kollégák a hátam mögött csak Guruló Koldus néven emlegetnek (tudok ám róla, szemetek!), de nem tehetek róla, az elérhető minimális fogyasztás érdekel.

Aztán tolhatjuk is neki. Megpakolva vagy öt emberrel elég tohonyán rugaszkodik neki; padlózásra csak a motor üvöltése tűnik fel, a gyorsulás nem érezhető. Egy-két fővel viszont szépen megy, még emelkedőn is elindul 80-ról, tehát lehet vele országúton előzni. Autópályán meg ugye mindenhol lehet előzni.

A kézi váltó ellensége vagyok – kézi váltó sportos vagy sportautókba való. Egyébként szerintem felesleges az állandó nyúlkálás. Az Epica mégis olyan, amit kézi váltóval konfigurálnék. Először is – taxis üzemmódot leszámítva – városba túl nagy. Jól fordul, a tolatóradarja is használható, és ugyanolyan rosszul látni ki belőle, mint bármelyik limuzinból, viszont feleslegesen nagy. Nehéz parkolóházakban lavírozni vele, átlagos parkolóhelyekre beállni, satöbbi, satöbbi. Epicát tehát ne vegyen senki, aki leginkább városban használná.

Aki viszont naponta járja az országot vagy esetleg külföldet, annak tökéletes. Mégpedig kézi váltóval, mert országúton úgyse kell annyit kapcsolgatni, viszont az automata sem vesz le a teljesítményből, tehát tökéletesen elég lesz nekünk a kétliteres benzines ( kétféle soros hatos benzinmotorral vehető Epica, 143, illetve 157 lóerővel).

Egy extra mindenképpen ajánlatos: az óvatos kipufogóhangosítás. Nem valami koppányos repedt fazékra gondolok, csak pár óvatos decibelre; szenzációs, amikor üvöltve pörög, de az is mennyei, ahogy az alapjárat közelében bugyborog, csak sajnos nem hallani. De ha picit hangosabb lenne, pont úgy szólna, mint egy nagy V8-as. Nem tudom, hogy csinálják, de a soros hatosok általában ilyenek.

Na és akkor, száz szónak is egy a vége, 6,5 millió forint körül van egy műszakilag érdekes, kifinomult, klasszikus luxusmotorral szerelt igen tágas autónk, melyet – elsősorban esztétikai okokból kifolyólag – el sem lopnak. És vélhetőleg el se nagyon romlik, elvégre nem egy túlbonyolítottan túlfeszített, gyanúsan takarékos kisdízel, hanem egy pont elegendő hengerűrtartalmú benzines.

Egyetlen érdekes gyári gyengesége van az Epicának, ez pedig a kormánymű. Az előző tesztautó kormánya jobbra kitekerve mindig roppant egy nagyot, és bár a Népítéletekben tartós tesztet írók szinte egyöntetűen szeretik Epicájukat, sokan panaszkodnak a kormányra. Ennek a benzinesnek nem roppant, és meghibásodás-szerű tüneteket sem produkált, viszont annyira, de annyira döglött volt, hogy én még ilyet nem láttam.

Eleve nincsen neki középpontja: egy rendes kormány visszatér középre, a középállás felé tekerni könnyebb, mint máshová, mondjuk Kiskunlacházára. Ez viszont egyrészt még a Fiat Punto klasszikus CITY állásánál is kegyetlenebbül túl van szervózva. Ráadásul mintha a jobb kéz puszta súlya a mélybe rántaná, ha ballal elengedjük, mint amikor egy kerekes kútból vizet húzunk, de félúton meggondoljuk magunkat, és elengedjük a kereket.

Össze is hívtam rá egy konzíliumot. Csikós professzor szerint túl nehéz neki ez a motor. Mondom neki, nehogy már egy 2,5-ös hathengeres annyival nehezebb legyen, mint egy kétliteres ugyanilyen vagy egy kétliteres dízel. Papp Tibi szerint pedig az ültetett futóművek okoznak hasonló jelenségeket, a kormányközéppont eltűnésével. Tehát hasonló dolgokkal magyarázzák a magyarázhatatlant, én pedig azt mondom: bármennyire szánalmas-dácsiásan hangozzék is, fogni kell az Epicát, és valahogy megcsináltatni a kormányművét, ha rossz. Mert ez az autó legalább megérdemli.