Őszinte beszéd

Beleolvastam saját írásomba, és beugrottak a részletek. Akkor még csak terv volt a dízel, be kellett érni a jónak tűnő benzinessel. Később volt nálunk hosszabb időre, és a kollégák is alapvetően kellemes élményekről számoltak be . Most pedig itt ülök a dízelben és lefosom a bokám. Ezzel gyorsan lelőttem a poént, az Epica nagyon jó autó. Az említett tesztekben ronggyá írtuk, nem is szeretnék hosszan időzni a forma felett, és nem akarok sablonos kijelentéseket tenni az új motorról. Én lehetek elfogult, főleg, mert valami perverz vonzalommal közelítek minden koreai jármű felé, ezért radikálisabb kritikus után néztem. Mondják el a véleményüket a fanatikus amerikaiautósok.

Aktuális amerikaiautó-találkozó éppen nem volt a közelben - úgy hallottam, ott nem látják szeretettel a koreai rokonokat -, így az izgalmas látogatás helyett kerestem egy elvetemült rajongót, aki elmondhatja véleményét a Epicáról. Vajon ez a Chevrolet megállja helyét a ma futó, eredeti amcsi autók között?

Elsőnek Budaörsre érkeztem, ahol nyoma sincs a régi amerikai autójavító műhelynek, csak egy elkoszolódott amcsi lobogó és néhány pusztulófélben lévő roncs jelzi, itt valamikor szerviz volt. A portán nem tudják hova költöztek, így hát a legegyszerűbb, ha Békési Róbert amicar- vezérürühöz fordulok, kit javasol véleménynyilvánításra. Kicsit hümmög, érzem, feladtam neki a leckét. Végül közös erővel találunk egy bontót, ahol talán elmondják a véleményüket. A város másik végén van, ezért dobok egy telefont. Szerencsére.

Itt sem kívánnak nyilatkozni. A főnök elmondja, hogy ő tiszteletben tartja mindenki választását, és szívesen segít bármilyen más amcsiautós témában, de koreai Sevi véleményt ne várjak tőle. Nem adom fel, céges problémamegoldónkhoz fordulok, és pár perc múlva jön is a telefon. Van egy srác, akivel beszélhetek, de ő is azt mondta, micsoda hülyeség az ilyen hasonlítgatás, ne számítsak túl sok jóra. Nem baj, kitartok, és GPS segítséggel végre egy keményvonalas amerikai autós kapujánál csöngetek. A ház ismerős. Beugrik, szűzanyám, itt vettük a Kati Saabját ! Valóban, Bone régi ismerős, igaz, ma már csak veterán amerikaiak importjával foglalkozik.

Kicsit megkönnyebbülök, és bátorítom, ne szégyenlősködjön. Mondja el véleményét, az amcsiautós nézőpontra vagyok kíváncsi.
Körbejárja, nézegeti.
- Ez tök jól néz ki - kapom arcomba az eső meglepő véleményt. - Nekem kifejezetten bejönnek a vaskos autók, ennek a sziluettje drabális, sugallja, hogy belevaló autó. Eleve nagy kocsinak néz ki, nagyobbnak mint a kategóriája.

Mielőtt beleülünk, Bone azonnal a kárpiton mutat egy varrási hibát.
-Látod: itt, ahol ülünk, megnyúlik a bőr és ráncot vet.
A bőr valahogy tényleg nem tökéletes, úgy néz ki, mintha műbőr lenne, ráadásul ebben a színben igen lehangoló. - De manapság mindegyik ilyen - jegyzi meg, mire a kaján mosoly eltűnik arcomról.

Na jó, ez így kevés, gondolom magamban, menjünk csak vele egy karikát, hátha akkor fogást talál rajta és kitör, hogy égessük el azonnal, vagy nem is, inkább hozza a bigfoot kulcsát. Indítunk, a kétezres dízelből alig hallani valamit a fülkében. Kikanyarodunk egy szélesebb útra, ahol Bone egy kicsit jobban odalép.
- Gyakorlatilag nincs turbólyuk, és az automatával mennyire jól megy, nézzenek oda... 1600-1700-tól felépül szépen. Baromi szépen vált, jól összepasszították a motor karakterisztikát a váltási pontokkal. Akkorát megy, hogy képes elrántani a kormányt, ha elpadlózom. Döbbenet, hol tart a dízel technológia.

A teremtésit, milyen ember az ilyen? Mintha csak én beszélnék, pedig nem nekem áll vagy tíz amerikai autó a garázsomban. Az ötsebességes automata valóban nagyon szépen vált, a kézi váltás lehetősége viszont mindkettőnk véleménye szerint felejthető. Kézzel kapcsolva lomhábbá válik az autó, hagyjuk inkább automatán.