A verdikt: az 1.3 16v Multijet valóban csendes, kiegyensúlyozott járású, jó gázreakciójú és a maga kategóriájában izmosnak mondható, piacérett dízel, ami - ha tényleg teljesíti a Fiat fogyasztással kapcsolatos ígéreteit - jó árazással és jó kocsikba építve akár tarolhat is a kisautók között Európában.
A kis tömegű motor nem változtatta meg a Puntók benzinmotorokkal megszokott viselkedését, nem tapasztaltunk orrnehézséget az autókban. A könnyű járású és pontos ötsebességes váltó valószínűleg a normál 1.2-es Puntóból származott, de így sem tűnt rövidnek a dízelhez, az 5500 1/min körül fellépő leszabályozásnál kettesben csaknem 80-at, hármasban majdnem 120-at tudtunk menni - feltéve, hogy a műszerek pontos értéket mutattak. Rezonancia sem a kormányon, sem a váltókaron nem ütközött ki.
A tesztút egy kb. 30 fokos, 20-30 méter hosszú rámpával indult, ezen lehajtva már előre elöntött a káröröm, amint elképzeltem a protoPunto erőlködéstől eltorzult motorját, mikor kettesben mászatom majd vissza alapgázon. Csalódnom kellett: gond nélkül felkúszott. Kint a körpályán a kisautó persze nem viselkedett vadállatként, de gyakorlatilag folyton harmadikban 100-120 között nyomva a szemét tízpercekig nem melegedett, nem dadogott, egyenletesen zümmögött magában. Összességében érzésre az autó egy jól megcsinált 8 szelepes 1.6-os benzinesre, vagy a Picassóba szerelt kétezres, 90 lovas HDI-re emlékeztetett. Mindig hitetlenkedő fejcsóválásra késztetett, amikor eszembe ötlött: csak 1251 köbcenti, ráadásul dízel!
Csak két bajom van vele. Az egyik, hogy a Fiat már megint lemaradt: a PSA a kétszelepes 68 lovas HDI mellé már a 16 szelepes, 90 pacis változó geometriájú turbóst is megcsinálta. És itt a másik nyűgöm is: AZ nem kormol váltásnál. A Multijet igen. Az igazsághoz tartozik, hogy a Fiat által készített, a versenytársakat A, B, C és hasonló sokatmondó betűkkel jelölt helyes kis diagram szerint a Multijet mind literteljesítményben, mind fajlagos nyomatékban vezeti a piacot - ráadásul egyedüliként teljesíti a 2006-tól életbe lépő Euro 4 szabványt. Ha ehhez kellett az idő és a korom - hát legyen.
A Fiat nem akarja csupán a Multijetre alapozni a hőn áhított sikert: a motor köré két autót is építenek majd. A sajtótájékoztatón kiállított, össze-vissza szigszalagozott rondaságokról, azaz a Fiat 169-es és 350-es fejlesztési projektszámát viselő prototípusokról nehéz elhinni, hogy rövidesen tarolhatnak a minik piacán. Az új városi kisautó (a fotókon a szögletesebb, kissé a Multiplára hajazó fekete izé) egy 3,54 méter hosszú és 1,58 méter széles, kívül-kicsi-belül-nagy jószág minden földi jóval megvásárolható lesz majd az üvegtetőtől a navigációs rendszeren át a Fiat új automata váltójáig.
Ezt a prototípust sikerült megcsípni a próbapályán és - a hátamban érezve a Fiat sajtómanipulációs osztályának elégedett vigyorát - a műszerfalat takaró műbőrt felhajtva igazi James Bondként csattogtattam hű fényképezőgépemet az új műszerfal, az áthelyezett váltókar és az innovatív tükörállító pöcök fölött. Az exkluzív anyag csak Önöknek, csak most, csak itt a fotógalériában rendelkezésre áll.
A 350-es projekt egy új kompakt buszlimuzinkát takar, amely a Fiat várakozásai szerint kategóriák határait rombolja majd le és egymagában új szegmenst kreál a piacon. A tojásforma, Fabiától az A2-esen át az új Ibizáig sok mindenre emlékeztető jószág a 156-os Alfa lámpáival mindenképp érdekes jelenség, piacra kerülését kíváncsian várjuk.
|