A Ford az utóbbi években egyértelműen és lelkesítően jó autókat csinál. A Fiestán lassan egy évtizede nem változtattak érdemben, így most az a nagy kérdés, mennyire viszi a céget a lendület, lesz-e olyan jó a Ford új kisautója, mint a Focus és a Mondeo.
Az ára a legősibb Ford-hagyományok szellemében látványosan versenyképes. Az alap-alap modell (1.3 ambiente, 70 LE) 2. 395 000 Ft, a jobban felszerelt változatok sem sokkal mennek hárommillió fölé.
Kívülről friss, kellemes látvány a Fiesta, az emberek nézik is rendesen. Látszik, hogy a közelmúlt rossz eladási eredményei nem a vásárlókon múltak. Vettek volna Fiestát ezer örömmel, de nem volt miért, mindenki az újat várta.
Belül bizony akkora puritánság honol, hogy egy fényűzéstől megcsömörlött, luxusallergiás vallásalapító sem találna benne kivetni valót. Kívülről kevésbé feltűnő, belül már inkább, hogy a kisautó-kategóriában szép lassan visszajönnek a nagy oldalablakok, újra kényelmes a kikönyöklés.
A Fiesta egyértelmű vízválasztó az árérzékeny és a dizájnrajngó vásárlók között. Itt alapjában véve minden rendben van, a költségoldal szívet melengető, de vezetés közben vizuális örömforrást legfeljebb a táj szolgáltat. A formatervezésben örömüket lelők jobban járnak a C3-mal. Ha már szóba került a legkisebb Citroen, érdemes lenne tisztázni, ki találta ki előbb ezt a tekergethető, gombóc alakú légbeömlőt.
Szigorú, határozott élek, sarkok, sok fekete kevés szürkével, sok szögletes kevés gömbölyűvel. Ha nem lenne a két játékos kis beömlő, teljesen eluralkodna a rabomobil-hangulat. Szerencsés dolog, hogy bár tökéletes kisautót még senki sem gyártott (na jó, a Honda a Jazzt, de az drágább), legalább egyszerű a választás: amennyivel szebb a Fabia odabent, annyival jobb vezetni a Fiestát. Legalább annyival.
A comfort feszereltséghez jár már egy kurblis nyitású napfénytető, ami hangulatos dolog, mert teljesen elhúzva egy arasznyi kabrió-érzést biztosít. A hátránya, hogy sötétítő lapra már nem futotta, és valószínűleg emiatt is olyan zavaróan erős a szélzaj, már százas tempótól.
Az egyik legjobb vétel a Mondeóban és Focusban már látott TDCi turbódízel legkisebb, 1.4-es változata, 3 millióért (comfort felszereltség): 68 lóerővel, de főleg a 160 Nm-es nyomatékkal már nagyon szépen el lehet autózni. Ha váltáskor figyelünk a fordulatszámokra, elég jókat gyorsulhatunk. Nem mondom, hogy Váry őrnagy elkezdi keresgélni a hányászacskót, de ez már tisztességes dinamika. Százas tempó fölötti előzéshez már nem árt egy belátható egyenes szakasz, de sztrádán nagyon kényelmesen tarthatjuk akár a 150-es utazósebességet is.
Jó futóművet tervezni legalább olyan sötét alkímia, mint motort, a Fiestáé azonban pontosan ugyanolyan zseniális, mint ami a Mondeo és a Focus alatt van: csak annyival tud kevesebbet, amennyivel rövidebb az autó. Az nem mondom, hogy autózhatóságban Minire emlékeztetett, de csak azért nem, mert úgysem hinné el senki. Pedig hasonlóan stabil, gokartos, precíz, finom, kemény, szlalomversenyen biztos a dobogós helyezés. Az irányíthatóságon a nagy szilárdságú acél kiterjedt használatával javítottak
Nem véletlen, hogy a nagy magyarországi tesztvezetést egy parádsasvári turné formájában rendezte a forgalmazó, a Mátra szerpentinjein. Ott aztán kijön a tudás! Pattogós, egyenetlen úton tapad, erős fékezéskor kiszámítható, mit fog csinálni, de a legnagyobb élvezet a kanyar: ahogy a Fiesta megyen az íven, nem megyen úgy kisautó (csak persze a Mini).
A futóműhöz tartozik a zajszigetelés: a Fiestában segédkeret izolálja a gördülési zajokat, így azokból tényleg nem sok marad, ugyanakkor mindig tökéletesen érezzük, miféle út van alattunk. Ha már a zajszigetelésnél tartunk, a motor is dicséretesen halk, a dízel alapjáraton sem rezonál vészesen, a szélzaj viszont durva volt.
Először azt hittem, a napfénytető miatt, amibe nem jutott árnyékoló kárpit-elem. Visszafelé azonban egy másik Fiestával jöttem, abban csönd volt. Nem olyan, már-már abszurdba hajló csönd, mint az új Corollában, ami eggyel nagyobb, és különlegesen csendes autó, de a Fiestában is lehet értelmes dialógust folytatni 150-es tempónál.
Jó a váltó: a mérete kicsit ijesztő, szinte már Transit-kompatíbilis, de ugyanolyan pontos és gyors, mint a nagyobb Fordoké. A Ford szerint az ergonómia miatt ekkora: így könnyebb elérni. Főleg Hook kapitányt teheti boldoggá. Az áttételeken és azok viszonyán az egyes motorokhoz el lehet vitatkozgatni, de a kis TDCi-hez jó. Már 35-ös tempótól használható hármasban
A rugalmasság a jó dízelek nagy előnye. Országúton előzgetve kényelmesen elvagyunk a hármassal és az ötössel, de talán azt se vesszük észre, ha négyesben felejtettük. Ötösben 2000-es fordulatnál megyünk 90-nel.
Parádsasvárról visszafelé már a 100 lóerős 1.6-os Duratec motorral hajtottam a Fiestát, ami nemcsak azért volt intenzív élmény, mert hegyről le minden autó erőre kap. A három-és ötajtós Fiesta a Fiat Stilóhoz hasonlóan markánsan különbözni fog, a háromajtós itt is sportosabb lesz.
A hivatalos gyári kommüniké "nagyautókra jellemző kényelmet" ígérő megállapításai erősen túlzottak. Nagyon jó kis autó, de mégiscsak kisautó, senki nem fog bekötött szemmel Focusra tippelni, ha utazik benne néhány percig.
Ha az ülések kényelmesebbek lennének - a hátsók kölönösen büntetőnek tűnnek -, még ennél is jobban tudnám szeretni. A vezetőülésnek állítható a magassága, de az inkább csak valami döntögető-funkció, melynek kialakításakor inkább számoltak egy australopithecus testarányaival, mint emberi fenékkel, lábbal és háttal.
Belegondolni is rossz, mit lehet vele előadni alufelnivel, kicsit szélesebb gumikkal. És előre irigylem a 2014-es tinédzsereket, akik első autóként majd egy öreg, 2002-es Fiestát vesznek, hogy azok milyen jókat zúznak majd.
|
|