Teszt: Ford Focus Ghia - 2000

Hiányosságokon és gyenge megoldásokon élcelődni könnyű és vidám munka, a Focus azonban igazi poéngyilkos. Mégpedig azért, mert a Focus egy nagyon alaposan jó autó. Ám sajnos még ennek felfedezéséért sem jár autósújságírói Pulitzer-díj, hiszen 1998-ban már megválasztották az év autójának Európában, idén pedig Észak-Amerikában is.

A tesztelésre kapott 1,8-as kombi a legmagasabb felszereltségi szintű Ghia példány volt. A Focus alfajai közt könnyű az eligazodás: az autó három kivitelben kapható, az Ambiente az alap, a Trend a sportos, a Ghia a kényelmes. Az alapmodellt a Trend a gazdagabb felszereltségén kívül a sportosabb hangolású futóműve, jobb oldaltartású ülései, valamint hálószerű hűtőrácsa és légbeömlői miatt nézheti le.

A Ghia inkább a komfortvadászoknak készült, némi felárért cserébe egy kis krómmal, műfával és kevésbé ölelő ülésekkel igyekezik rontani a kellemes összképen. Az igyekezet azonban hiábavaló, mert e kétes értékű változtatásokat ellensúlyozandó az extralista még hosszabb, így például már van benne légkondicionáló, oldallégzsák, elektromos tükrök, meg mindenféle más.

Kívül

A Focus külalakját a Ford által következetes könyörtelenséggel végigvitt New Edge design határozza meg, és nem is rosszul. A megjelenésekor meglehetősen forradalminak számító formaterv néhány hónap alatt kicsit belekopott az átlagautó-masszába, de azért még jódarabig senki sem fog egy Focust összekeverni semmi mással. A háromajtós nagyon jól néz ki, az ötajtós elég jó, a kombi nem rossz, és a négyajtós is csak alig csúnya.

A külső megítélése persze ízlés kérdése, amiről pedig nem szokás vitatkozni. Ha tehát valaki pont fordítva látja a sorrendet, lelke rajta. A Ghia kombi csinos 15 collos könnyűfém felniken gurul, és barátságosan robosztus hatást kelt. Szépnek nevezni erős elfogultságra vallana, (ha valakinek mégis kicsúszna a száján, az gyorsan nézzen meg egy Alfa Romeo Sportwagont viszonyítási pontnak) de ügyes színválasztással jókülsejűnek álcázható.

Belül

A belvilág szintén kellemes. Belül is a markáns élek uralkodnak, itt-ott egy kis ovállal megtörve. Jogos kritikát egyedül a műfa betét érdemelne, teljesen valószerűtlen sötét zöldes-szürke színével azonban annyira kevéssé látszik fának, hogy már kilóg az ízléstelen utánzat kategóriájából, és önálló csoportot képez a szintetikus díszítőelemek családjában. Igazság szerint ebben a színben egészen jól fest.

A többi anyag szemre mind jó minőségű, az összbenyomás nagyon ízléses, komolyan vehető. Az azonos színű belső elemek felülete más-más mintázatú, zömében kemény, kopogós anyagok, de jól mutatnak. Ahol pedig feltehetően érintkezniük kell az emberi testtel (könyöklők, ajtófelső), ott még puhák is. A műfát jóváteendő, a természetbarátok kedvéért a váltószoknya és a kormányborítás valódi bőr, a kilincsek pedig krómozottak. A kezelőszervek kialakítása egyszerűen példás. Az emberben óhatatlanul az az érzés támad, hogy a tervezők használtak már életükben autót. Minden ott van, olyan és akkora, ahol, amilyennek és amekkorának lennie kell. Mindenből sugárzik a logikus átgondoltság érzete, és az a mámorító tudat, hogy nem spóroltak ki praktikus megoldásokat azért, hogy lefaragjanak 38 forintot az előállítási költségből.

Néhány példa: az elektromos ablakemelők kapcsolói az ajtók kapaszkodóiban kaptak helyet, ott, ahol könnyű elérni őket. Nem kerültek középre, csak azért, hogy eggyel kevesebb is elég legyen. A vezető oldaláról természetesen az összes ablak vezérelhető. És az összes kapcsoló, minden ajtóban képes egyszeri benyomásra teljesen felemelni vagy leengedni az ablakot, nem csak a sofőré. És ha netán mégis elakadna az ablak, megáll, és visszahúzódik, ahelyett, hogy levágná a parkolóautomatával szerencsétlenkedő tulajdonos fejét.

A hamutartó a kormány mellett, magasan van, és jó nagy, így sokat javít a vezetés közben cigarettázók egyébként gyér túlélési esélyein. A csomagtartó nyitógombja a műszerfal bal szélén kívülről is kényelmesen elérhető, ha nyitva az ablak. A gyári rádió kijelzője és gombjai hatalmasak, remekül lehet velük babrálni. A sor hosszú, a lényeg azonban talán ennyiből is látszik.

A Focus dundiságának legnagyobb előnye azonnal érezhető, amint beleül az ember, ugyanis az autó elöl-hátul nagyon tágas, a kombi pedig kifejezetten nagynak hat.
Kombiról lévén szó, muszáj beszélni a raktérről: a raktér is nagy. Kategóriájában az egyik legnagyobb. A kalaptartó szerepét kihúzható roló játssza el nagy sikerrel, mert soha, semmilyen úton nem zörög, bár pakolni rá nem nagyon érdemes. Beülni tehát jó érzés, de ekkor még nem jár a motor.

Az úton

Ha a motor járni kezd, a helyzet tovább javul. A Focus legnagyobb vonzereje ugyanis nem a külseje, nem a belseje, nem a praktikussága és nem is az ára, pedig ezek is mind nagyon rendben vannak. A Focus titka az, hogy nagyszerű vezetni. Az 1,8-as 115 lóerős motor pörgős és harapós, de már a kifejezetten a Focushoz tervezett 100 lovas 1,6-os is az. Elájulni egyiktől sem kell, de jók. A váltó hibátlan, gyors, pontos, határozott. A fékek hatásosak, nem nagyon fáradnak még gonosz kínzás esetén sem.

Az öröm legfőbb forrása azonban a remek futómű. A Focus eleven, a kormányzás precíz, közvetlen, a kocsi nagyon kiszámítható, nagyon kezes, mentes az elsőkerékhajtású autókra jellemző túlzott alukormányzottsági hajlamtól, és kanyarban provokálva is józan marad. A kombi méretére és púpos hátára rácáfolva olyan borzasztó városi huligánkodásra is alkalmas, amellyel pillanatok alatt kivívhatjuk autóstársadalmunk osztatlan gyűlöletét. Mindez persze a sofőrt egy percig sem zavarja, mert ő azzal van elfoglalva, hogy veszett vigyorral tereli a józan családi autót egyik sodródó kanyarból a másikba.

Eközben rá fog jönni, hogy a luxus Ghia felszereltség ülései rosszabbak a sportos Trendénél, mert bár állítható deréktámasz van bennük, az oldaltartásuk számottevően a Focus futóművének oldalgyorsulási képességei alá van belőve, így a kormányt nem csak tekerni kell, hanem egyúttal kapaszkodni is.

A KRESZ felhőtlen sárba tiprásának túlélését a négy tárcsaféken és az ABS-en kívül kipörgésgátló is segíti, melyet azonban a csorbítatlan élményhez érdemes kikapcsolni. Ekkor idegesítő sárga fénnyel jelez a műszerfalon, de legalább nem veszi el a gázt a direkt túl gyors kanyarból kifelé gyorsítva. Ha mégis a fizika győz, vagy a gyári rendszerekhez képest jól szóló autóhifi hangjára elandalodva nem vesszük észre a felénk tartó román kamiont a békésen a volánon szunyókáló sofőrrel, akkor a négy légzsákban és az ENCAP nevű független tesztközpont által négy csillagosra - azaz kiválóra - értékelt ütközési tulajdonságokban bízhatunk.

Schoenoplectus

A sokbetűs szó a káka nevű sásféle vízinövény latin beceneve. A káka pedig arról lett híres, hogy aki azon is csomót keres, azt egy merész képzettársítással szőrszálhasogatónak bélyegzi a népnyelv. Valamilyen ehhez hasonló baljós csengésű jelző illik arra is, aki erőnek erejével hibákat keres a Focusban. A vállalkozás nem reménytelen, mert a Focus nem tökéletes autó, csak nagyon jó. Ahogy az kiderült, én is találtam pár hibát. De engem terjedelemre fizetnek.

-egoaxa- fotográfus megjegyzései:

Nem vagyok elkötelezett Ford rajongó, ugyanis évekkel ezelött egy Sierraval keserítettem életemet.
Megdöbbenésemre a Focus minden elismerést megérdemel. Kényelmi szempontból minden a helyén van. Látszik hogy a kezelőszervek nagysága elhelyezése átgondolt tervezés eredménye. Minden, amit érinteni kell nagyon jó tapintású. Középen a kapcsolók diszkrét gumiborítást kaptak, és az egyébként túlnyomórészt jelenlevő műanyagok kidolgozása is hibátlan.
Fiatalkorú családtagom a "teljesértékű" sok autóból hiányzó hátsó ajtó kartámlát dicsérte. Fel sem tűnt hogy autó vásárláskor ez is szempont lehet. A kormányoszlopon elhelyezett rádió-hangerőszabályzó praktikus dolog, de így az index kapcsolója egy kicsit feljebb került, így előfordult hogy a hangerőgomb környékén matattam irányváltáskor. De ezt meg lehet szokni.

A motorháztető kinyitásához szégyenszemre elő kellett vennem a kezelési könyvet. Hiába kusztam a műszerfal alatt semmi hagyományos nyitókart nem leltem. Megdöbbenésemre kulccsal nyílt az első embléma elfordítása után.

Országúton próbáltam a Focust. A viszonylag nagy motor jól bizonyított, ennyi kell is. Az úttartást is csak dicsérni tudom, mintha az autót mágnes tapasztaná az útra. Belülről csendes, a sebességet alacsony tartományokban szinte csak a kilométeróráról lehet megállapítani. Nagy-nagy örömömre ezt tesztpontot Esztergom kertvárosában egy hatósági lézeres mérőberendezés 5000Ft-ért hitelesítette.

T ó t h, G y ö r g y
Avaya Hungary
The Former Enterprise Networks Group of Lucent Technologies

Két munkatársammal ez év júniusa óta használjuk az autókat. Azt hiszem, fogalmazhatok hármunk nevében is, mivel az azonos típusú, egyszerre vásárolt autókról a véleményünk (többszöri véleménycsere után) eléggé hasonló. Az autók típusa Ford Focus Ghia 1.8, 4 ajtós. Az autó általános tulajdonságaival, felszereltségével, funkcionalitásával meglehetosen elégedettek vagyunk. Különösen jónak tartjuk az autó könnyu vezethetoségét és úttartását. Mindhármunknak feltunt viszont két furcsaság. Magasabb sebességi fokozatba történo kapcsoláskor, de ezen kívül is bármikor, ha a gázadás megszunik (üresbe kapcsolás, kuplung aktivizálás, motorfék), a motor fordulatszáma nem esik le a megszokott ütemben az alapjáratra, a vezérlés sokáig az alapjáratnál lényegesen magasabb szinten tartja. A másik dolog, hogy menet közben valamilyen sebesség fokozatban gázadás nélküli (motorfék) állapot után egészen kicsi és finom gázadásra is az autó "ugrik" egyet. E két dologgal együtt is az autóra vonatkozó általános véleményünk alapvetoen pozitív.