Szerettük mindet
Sosem volt egy Don Juan, de nem is a szépségéért kedveltük. Csak egy volt a GTI–GSI-sorban, és mégis alternatívát jelentett a sokkal menőbb Golfok mellett.
Az 1980 szeptemberében bemutatott új Ford Escort generáció volt az első fronthajtásos az Escortok között, a gyártónak mindenképpen bizonyítania kellett, hogy autója minden igényt kielégít. Így hamar, 1982-ben lett belőle háromajtós, erősebb motorú változat, az XR3. Év végén pedig ennek hengerenkénti befecskendezős variánsa, az XR3i, ami 96 helyett már 105 lóerőt tudott. Aztán később lett kabrió, meg még erősebb motoros is, de az most nem érdekes.
Minket konkrétan az XR3i érdekel, hiszen a korszak legendás szereplője ő volt. Külseje alapján eszembe nem jutna, hogy bármennyi érdeklődést tanúsítsak iránta, de az XR3i szó annyira hi-tech, annyira titokzatos, hogy sokkal inkább kellene, mint egy sima GTI vagy GSI. Pedig lássuk be, nem annyira szép, sőt. Az, hogy szögletes, még hagyján, de hogy jellegtelenségből kovácsol magának előnyt, az figyelemre méltó. Az Escortok akkoriban is valahogy a tisztes polgári családi autó skatulyájába tartoztak, de az XR3i nem. Az más.
Pedig nem vitték túlzásba a módosításokat a gyengébb modellekhez képest. Szinte ugyanaz a futómű, ugyanaz a fék, minden ugyanaz. A motor viszont a borzasztóan modern - közben meg borzasztóan egyszerű - mechanikus injektort megkapva pajkosabb lett. Semmi légtömegmérő, semmi elektronika, ami kiszámolná, hogy a beszívott levegőhöz mennyi nyálat adjon. A motortérbe nézve szinte érezni a fogaskerekek jelenlétét, a vákuumokat, érezzük, hogy igazi gép bújik ott. Ráadásul akkoriban 100 lóerő fölött már minden sportosnak számított.
Az elsőkerék-hajtás nyújtotta egyszerűbb kezelhetőség miatt hamar meg is szerették az ilyen erőgépeket. Nem kellett attól tartani, hogy rakoncátlankodni kezd a hátulja a tempós kanyarvételnél. Az Escort XR3i még a nyers erő, a nyers vezetés, a nyers zajok korszakában született.
Igazi háromküllős sportkormánnyal, fordulatszámmérővel, rövid váltókarral kényeztet. Az első ülések is kemény ülőlapot, comb- és deréktámaszt kaptak. Hátulra már nem jutott ebből a hangulatból, ott a teljesen egyszerű fapad fogad. Szerintem igazából 2+2 személyes kupénak indult, de túl nagy bátorság lett volna, ha rá is gyúrnak erre, így maradt az általános hátsó kiképzés. A vezető előtt viszont a szögletes boltozat alatt ívelt a műszerek plexije. Tekintélyes, mutatós kijelzőkről olvashatjuk a fordulatszámot és a sebességet. A vízhőfok és az üzemanyagszint órái mellett viszont már csak lámpácskák kaptak helyet, semmi olajnyomás-, töltésmérő.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
