Nem akarom visszaadniiiíííííí!

Ugye a kisebb tesó, az S-Max lett idén az év autója. Szerettük, élvezettel használtuk, tetszett. Ez meg ugyanolyan, csak kicsit nagyobb, tágasabb, kényelmesebb. Talán még szebb is. Az S-Max egyszerre akar sportos és nagy lenni, ez viszont egyszerűen csak nagy, a vizuális élményt nem töri meg az a fura érzés, hogy 4:3 képarányú autót nézünk 16:9-es tévén. Az is javára válik, hogy egyterű létére egész autóforma autó.

Ettől persze még lehetne átlagos is, lehetne akármi, gyárthatná akárki, de a Ford a dizányolás folyamatában jó érzékkel tartotta szem előtt az ezeréves közhelyet, miszerint az ördög a részletekben lakozik. Ilyen finoman, tudatosan kidolgozott, mégis alapvetően egyszerű, lendületes formatervvel rég nem találkoztam. A Galaxy hasonlít az aktuális Focusra, de jóval szerencsésebbre sikeredett.

A trapéz forma fényszórók, alattuk a helyzetjelzőt és ködlámpát magukba foglaló kiegészítő lámpák, a különleges formájú, latinosan összehúzott hátsó világítótestek, a ravaszul hajtogatott, négyszer megtört motorháztető, és persze a szép krómkeretes hűtőmaszk adja meg az alaphangulatot. A nagy, egybefüggő hátsó és oldalsó síkot hangsúlyos fény-árnyék vonalakkal tördelték emészthető darabkákra, a kerékjáratokat sportosan kiszélesítették, így az előd tojásdad barátságossága eltűnt, helyét izmoktól duzzadó fenyegetés vette át. És még kentek ide egy kis szögletes, két lámpatesttel is megbolondított visszapillantót, oda némi krómmal kihúzott kilincset, amoda picike króm díszlécet, kiradírozták a tetőkorlátot, viszont pöttyintettek a helyére egy cápauszonyt, és kész is.

Odabent elegáns és kellemes, valamint nem kevésbé attraktív az autó. Két igazán különleges elemet fedeztem fel: a függőlegesen kihúzandó repülőgázkart a kézifék helyén (nem valami praktikus, kificamítja a könyököt), és a két - feláras - hosszanti üvegtetőt, keresztirányban kihúzható kis árnyékolórolókkal, köztük az egész tető alatt végighúzódó tárolódobozsorral.

Hatalmas a tér és minden a helyén van. Semmit sem kellett keresnem, a legnagyobb természetességgel siklottak kezem alá a klímavezérlés, a hifi, a tempomat, a számítógép gombjai. Nagyon tetszett a kesztyűtartó kialakítása: az utas térdétől nem vesz el helyet a betolakodó műszerfal, mégis temérdek hely van a kis ajtó mögött. (Az igaz, hogy a tűzfal mögött elterülő hatalmas kihasználatlan térből könnyű volt kigazdálkodni.)

Kényelmesek, jól tartanak az ülések, a hátsó traktus átvariálásához sem kellett elővenni a kézikönyvet. Itt megnyomom, ott elhúzom, és máris hétszemélyes az autó, 308-435 literes csomagtérrel. Itt felrántom, ott bekattintom, és már csak ötszemélyes, 1130-1260 literrel. Vagy itt lebillentem, ott rásimítom, és máris kétszemélyes furgonom van, 2,325 köbméternyi raktérrel.

A hátsó ajtók nem tolóajtók, és az ötödik ajtó nem oldalra, hanem felfelé nyílik. Hogy ez jó-e, már ízlés kérdése. A tolóajtó praktikusabb egy szűk parkolóban, viszont belsejét általában nem lehet olyan igényesen kialakítani, mint amilyen szép és jó a Galaxy könyöklős,mély zsebes, nagy hangszórós ajtóborítása. Az oldalt nyíló ötödik ajtót könnyebb kezelni, lehet bele zsebet, hálót rakni, viszont esőben kellemetlen ilyennel felszerelt kocsiban pakolgatni.

Tetszett a Galaxy odaadó, mindenre ügyelő, de nem idegesítő gondoskodása. A nyitva felejtett ajtókat már sok kocsiban jelzi bimbamm és kis üzenet, az öv bekötésére is csaknem mindenkit figyelmeztet. Régi Ford-különlegesség ellenben a fűthető szélvédő. A jeges út veszélyére is számos autó hívja fel a figyelmet kis stilizált hópehellyel. De hogy egy autó narancssárga jégkristállyal jelezze a kevésbé, pirossal az inkább veszélyes külső hőmérsékletet; komolyan mondom, könny szökött a szemembe.