Kellett bele az erő

Teszt: Toyota Hilux 2.8 D-4D Invincible 2021

2021.01.15. 06:02

A Hilux lényege nem változott a frissítéssel, de már majdnem elhiszem neki, hogy jó társ lenne akkor is, ha nincsenek olajfúrási, vadászati, vagy legalább őstermelői ambícióim.

A Hilux nemrég apró ráncfelvarráson esett át, és ennek részeként az angol csatacirkálóhoz méltó nevű Invincible a korábbi rendelhető csomag helyett önálló felszereltségi szint lett, olyannyira, hogy kapott saját kiegészítő csomagot, a Sportot. Ebben bélelt, fedett és zárható plató, bukócső és oldalsó fellépő van, de a tesztautón csak az utóbbiból volt egy másik változat felszerelve. A plató fényezését tehát nem védte semmi, de amúgy sem a terhelési tesztet akartam megismételni, annak eredményei nagyjából most is állnak még. Arra voltam inkább kíváncsi, hogy milyen az új motorral – a Hilux ugyanis végre belépett a kétszáz lóerős klubba, és így már a Toyota szalonból sem kell csalódottan kifordulni az életmód-pickup vásárlóknak, hogy szégyenszemre V6-os Navarát vagy Amarokot vegyenek.

Mondjuk én ezt a réteget sosem értettem, hiszen legyünk őszinték: teherautóból a bőrkárpit csak annyira farag luxusautót, mint malacból a smink bálkirálynőt. Ráadásul a Hilux ebben a mindennel felaggatott karácsonyfa-verzióban sem enged a funkcionalitásból, tehát ugyanazt a tonnás teherre méretezett merev hidas, laprugós futóművet kapja hátul, mint a nemrég használtan megismert alapmodell. Ennek megvan az a hátránya, hogy még a pickupmezőnyben is kellemetlenül nagyot üt az úthibákon, ha üres platóval autózunk, de ráadásnak a Hilux első futóműve sem valami barátságos.

Amint elhagyjuk azonban az épített (majd pusztulni hagyott) aszfaltot, mindjárt helyére kerül minden: egy lovardához kivezető gödrös-pocsolyás földúton ugyanis csak ugyanannyira rázott, mint korábban az úthibákon. Tehát míg személyautóban felcsípett szoknyával tipegném körbe óvatosan az aknákat, a Hilux egykedvűen tűrte, hogy sima úthoz méltó tempóval csörtessünk végig. Na így már mindjárt más, pár nap és néhány száz kilométer után egész megszerettem a mackós járását, hiszen végső soron valódi erőre és strapabírásra utal.

Ez persze nem újdonság, pontosan emiatt vesznek ilyesmit sokan, de mivel csak méterekben mérhető, hogy mennyit megyek évente földúton, számomra ez nem akkora vonzerő. Ráadásul utasokkal mindenképp vissza kell fogni a lovakat, ugyanis a hátsó ülésen nem csak a fogak, de a fejek is összekoccannak a durvább zökkenőkön. Legalábbis ezt mesélték a gyerekeim röhögve, miután kimentünk velük az Erdőkertes melletti homokos területre. Régi vita, hogy a pickup terepjáró-e, vagy teherautó – mindig az utóbbi mellett érvelek, de a Hilux ezúttal mindkét tábor alá adott lovat. Nem vitás ugyanis, hogy igazán durva terepen túl hosszú lenne a tengelytávja, pláne fellépővel, és még ezeken a lankákon is sikerült fűbe harapni a hátsó lökhárítóval, mert sok a túlnyúlás. És a vonóhorog, ami kötelezően ajánlott kiegészítő a pickup-világban, még az alá érne.

Viszont a kapaszkodóképessége egészen megdöbbentő. A tesztautón terep téligumik voltak, és ezzel, meg a jelentős kitérésre képes hátsó híddal könnyedén fogást talál négykerék-hajtás nélkül is, ha pedig igazán durva lenne a helyzet, a hátsó difi zárható. Próbáltam, és azzal meg a felezővel kényelmesen felkúszott olyan süppedős-homokos emelkedőn, ahol korábban az utcai gumis Defenderrel nekifutás kellett – igaz közben fagyott, amitől tömörebb a talaj. Épített off-road pályákkal, vagy mély dzsungellel ki lehetne fogni a Hiluxon, de strapára meg teherszállításra abszolúte hibátlan, és a terhét simán elviszi traktor szabdalta földúton vagy akár szántón át, semmi gond.

Ezt a jól felfogott málhás öszvér szerepet szolgálja valójában az új, 204 lóerős motor is, mert viselkedése szinte semmiben sem tér el a 150 lóerőstől. Ahogy ott, úgy itt is érezhető, hogy szűk és alacsony fordulatszám-tartományra optimalizálták a hajtásláncot, amint azt egy teherautónál kell, és az automata váltó is a nyugodt vezetésre sarkall. Még a hangja is ugyanolyan jól idézi meg legszebb traktoros emlékeimet, elsőre szinte fülsértő, idővel azonban már megnyugtatóan hat a kerregő-morgó dízel. Érdekes azonban, hogy míg manuálissal csak a teljesítmény nő, a nyomatékcsúcs szinte változatlan marad (400 vs 420 Nm) automatához azonban másik programozást kap, így már 500 Nm a nyomatékcsúcs. Ami jelentős erőfölény, ha kihasználjuk a 3200 kilós vontatási képességet, vagy a teherbírást.

Kár, hogy sosem sikerült igazán kényelmesen elhelyezkedni a vezetőülésben, például a kormányt nem tudtam elég közel húzni, mert az erős motorral és jó váltóval tulajdonképpen kellemes utazóautó lenne a csúcs Hilux. Feltétlenül szükséges azonban egy zárható doboz a platóra, vagy akár a teljes raktér zárhatóvá alakítása, mert így minden kacat az utastérbe kerül, és messze nem áll olyan jól rekeszekkel, hogy ezt kényelmetlenség nélkül megúszhassuk. Alapból fényezett platóval adják, ez azt jelenti, hogy ha családi kocsinak szánjuk, kötelező pár kiegészítővel felszerelni. Viccesen hat, hogy a JBL hifi hangszóróját mintha csak odahenkölték volna a műszerfal tetejére, de a látvány ellenére meglepően kellemesen szól.

A 2,8 literes, négyhengeres dízelmotor amúgy közeli rokona a továbbra is kapható 2,4 literesnek, és más piacokon már évek óta elérhető, tehát valószínűleg bejáratott technika. Igen ám, de e bejáratás során többen részecskeszűrő (DPF) eltömődésre panaszkodtak, például az ausztrál piacon, ezért hozzánk már extra figyelmeztető matricával érkezett, és a nálam töltött hatszáz kilométer alatt vagy négyszer jelezte ki a műszerfalon, hogy a szűrőt tisztítja épp. Ha nem bíznék a rendszerben, van gomb a bal térdnél manuálisan indítani a regenerálást. Tehát odafigyelés ezek szerint kell neki, de amúgy semmi okunk kételkedni az aktuális Hilux megbízhatóságában

A legyőzhetetlenség nimbusza azért is fontos, mert megkérik az árát: az Invincible automata váltóval már tizenötmillió forint, amit a tesztautó metálfénye és fellépője további százezrekkel tolt meg. Ez persze bruttó ár, márpedig éppen azért esik N1G, azaz terepjáró teherautó kategóriába a KÖHÉM-nél, hogy vissza lehessen igényelni az áfát, de attól még tény, hogy jelentős befektetés ilyen kocsiba ülni. Cserébe az értéktartása jó, és ha el tudjuk engedni az Invincible csomag látványos külsőségeit, akkor az erősebb hajtáslánc már Active felszereltségtől kapható, így automatával tizenkét millióért.

Dupla kabinos, alap felszereltség, kézi Isuzu D-Max Mitsubishi L200 Ford Ranger Nissan Navara Ssangyong Musso Grand Toyota Hilux VW Amarok
                       
Plató adatok                     
Hossz (mm) 1571 1520 1549 1537 1610 1555 1555
Teljes szélesség (mm) 1590 1470 1560 1560 1580 1645 1620
Szélesség a kerékdoboknál (mm) 1122 na 1139 1130 1280 na 1222
Falmagasság (mm) 490 475 511 474 600 480 508
Rakodási magasság (mm) na 850 835 805 760 na 780
Teherbírás (kg) 1040 1040 1077 1062 1020 1040 1053
Fordulókör (m) 13 11,8 na. 12,4 12,1 12,8 12,9
Külső adatok                     
Hossz (mm) 5265 5225 5362 5300 5405 5330 5321
Magasság (mm) 1790 1780 1815 1805 1950 1815 1834
Szélesség (mm) 1870 3000 1860 1850 1855 1855 1954
Tengelytáv (mm) 3125    3220 3150 3210 3085 3097
Első terepszög (fok) 30,5 30 28 30,4 20,2 31 29,5
Hátsó terepszög (fok) 24,2 22 28 25,5 21 26 18
Szabad hasmagasság (mm) 240 205 229 219 220 225 192
Vontathatóság (fékezett, kg) 3500 3100 3500    3000 3200 3000

A költségeket növelheti a fogyasztás is, mert 11,9 litert mértem száz kilométeren, igaz, automatával és hidegben, de ez akkor is jelentősen több, mint a 2.4 D-4D változat 10 liter alatti átlaga. Másik oldalról azonban a nagy test, a nagy erő, a meggyőző munkaképesség és a megbízhatóság ígérete indokolhatja az étvágyat, úgyhogy az egyszeri tulajdonos igazolva láthatja döntését, a kognitív disszonancia világán még épp innen. Én továbbra sem tudok vágyni rá, mert sem a platóra, sem a terepjárásra nincs szükségem a mindennapjaimban, de így, ezzel a motorral már értem, miért vesz valaki legyőzhetetlen Hiluxot akkor is, ha nem nagyfeszültségű kábeleket, vagy állattenyésztő telepet akar vele kiszolgálni, csak a családját és a hétvégi szabadidős tevékenységeket.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.