Hasznos unalom
A Fiesta Van olyan izgalmas, mint egy mélygarázs, de legalább olyan praktikus is. Belül kissé szürke, unalmas és csak a legszükségesebb dolgokat tartalmazza. Ezzel szemben jó szervezéssel sok minden feltűnés nélkül elhelyezhető benne.
Ki ne látott volna már új Fiestát? A 2002-es bemutatása óta a Ford legkisebb autója ismét szárnyakat kapott. A korábbi, Mazda 121-essel közös sivárság a múlté. Ugyanolyan jól meggondoltan, mint ahogy a japánok a Mazda2-t, a Ford is a márkaarculathoz igazította új sereghajtóját. A formák típusonkénti eltávolodása jót tett mindkét modellnek, így újra az egekbe szökhetett a korábban oly kedvelt Fiesta eladási grafikonja. Majd két évvel a személyszállító bemutatása után - a kategóriában megszokott módon -, a hátsó oldalüveg helyét belemezelték, hogy ezzel létrehozzák a Ford legkisebb tehergépkocsiját, amivel a kombi Focusok után a kisebb Fiesta is a területi értékesítők álmává válhatott.
A személyszállító változathoz kapható négyféle motorból kettő - közel azonos teljesítménnyel - mozgathatja a kétülésest. Az 1,3-as, 8 szelepes, 70 lóerős Duratec mellett egy 1,4-es, 68 lóerős Duratorq TDCi juttathatja minél nagyobb haszonhoz gazdáját azáltal, hogy 4,4 literes átlagfogyasztás produkálására is képes, ráadásul mindezt gázolajból. A Peugeot 206-ból és Mazda 2-ből is ismert, Ford-PSA fejlesztésű motor viszonylag kis teljesítménye mellett jelentős, maximálisan 160 Nm forgatónyomatékkal bír, ami nem a hangzatos dura-izé elnevezéseknek, hanem a kiforrott közösnyomócsöves technikának köszönhető. Hangja hidegen is benzineseket megszégyenítően csendes. Olyannyira, hogy első találkozásunk alkalmával majd húsz percig azt hittem, a benzines változatban ülök.
A dízelekhez képest pörgős kis motor 2000-es percenkénti fordulattól úgy megindul, mint akit fenékbe rúgtak. A gyári gyorsulási adat kézi váltóval 15 másodperc, ami az 1,3-as 18,9 másodperces értékéhez képest már szinte ülésbe préselő száguldásnak hat. Ha pedig egyik pillanatról a másikra 50-ről 100 km/h-ra szeretnénk gyorsítani, a gázolajos haszon-Fiesta több mint 8 másodperccel veri benzines kihívóját. Üresen. Terhelten a másfélszeres nyomatéknak köszönhetően ennél is nagyobb különbség tapasztalható. Persze senki ne gondoljon hihetetlen súlyokra, amikkel Fekete László módjára küzd a Ford kis lemezese. Inkább csak cipőboltok árubeszerzésére és marketingtevékenység folytatásához szükséges kartoncsodák szállítására alkalmas az 1013 literes, azaz több, mint 1 m 3-es raktér.
Hasznos teherbírás: 286 kg, ami úgy jön ki, hogy a 422 kg-os terhelhetőségből levonjuk a vezető és utasának súlyát, fejenként 68 kg-mal számolva. A Fiesta jó magasan hordja hátsó lámpáit. Így azok nem tudták megzavarni a csomagtérajtó-tervező mérnököket abban, hogy széles, törésektől mentes trapéz alakú lyukat vágjanak a csöppség szögletesen formás hátuljára. Ezen a nyíláson aztán 80x80 cm-nél kisebb keresztmetszetű tárgyak igazán kényelmesen behelyezhetők, de egy-egy túlméretes objektum bejátszása sem lehet akadály.
Az elválasztó rács ugyanis csavarkötéssel van rögzítve az első ülések mögött. Azon kívül, hogy a csavarok rendszeres utánhúzása erősen javallt a zörgés megszüntetése végett, más panasz nem lehet a dobozhangra. Ez ugyanis olyan elenyésző, hogy a kis áruszállítót vezetve csak a belső visszapillantótükörben látható rácsmintázat utal a haszon-jellegre. A kiváló zajkomfort elérésében nagyban közrejátszik az is, hogy a Ford nem spórolt a raktér burkolatán és nem egy csupa lemez puttonnyal kínálja a Fiestát. A pótkerék fölé rögzített Ford feliratú rétegelt lemez burkolatra jön a csúszásgátló gumi, ami szépen és pontosan illeszkedik az oldalfal szövetborításához. Egyedül az övvonalban végigfutó, a karosszéria merevségét szolgáló és eltávolíthatatlan műanyag perem zavaró kissé, mivel így minden próbálkozásunk hiábavalónak bizonyul, amit a viszonylag sík oldalfal elérése érdekében teszünk.
Ennek ellenére biztos, hogy egy sikeres pakolás megnyugtató tudatában csaphatjuk le a raktér ajtaját, örömmel konstatálva, hogy az elválasztó fal elé hamisítatlan személyautót szereltek. A komfort és belső tér hangulata a már jól megszokott sötét tónussal és vonalzó-körző dizájnnal nem okozhat csalódást. Persze a személyszállító változatban tapasztalt apró kellemetlenségek itt is megtalálhatók, de egy haszonjárműben ezeket valahogy jobban elnézi az ember, mivel legtöbb idejét itt nem a családdal, hanem egyedül, esetleg egy-egy alkalmi utassal tölti.
Az egyetlen igazán zavaró hiba, hogy a bal oldali külső tükör burkolatának a karosszériával bezárt szöge pontosan megegyezik a jobb oldaliéval. De míg jobb oldalon ez pontosan a megfelelő mértékű, addig a vezetőhöz közelebb eső tükörlapot minduntalan szerettem volna még egy kicsit kijjebb fordítani, hogy a számomra megfelelő szögben álljon. Nem elég, hogy ilyenkor szegény lap olyan szerencsétlenül nézett ki, ahogy teljesen kifordult az őt takaró műanyagból, de valójában még a megfelelő pozíció felvételére sem volt képes, amit az együtt töltött idő alatt nem igazán tudtam elhinni és mindenféle eszközzel folyamatosan próbáltam jobb belátásra bírni. Sikertelenül.
Az ülések maradéktalan elismerést keltettek, mivel 180 cm-es magasság fölött is kényelmesen beállíthatók. Oldaltartásuk pedig - ebben a kategóriában nem megszokott módon - olyan kiváló volt, hogy még a futómű által támogatott lendületesebb kanyarokban sem kellett megtámaszkodnom. A Fiesta fotelek iránti lelkesedésemet csak Winkler lombozta le kissé, amikor kifejezetten rövidnek titulálta az ülőlapokat, mint mondta, a Fiestáktól megszokott módon. Én ezek után - folyamatosan próbálgatva a különböző üléspozíciókat - sem tapasztaltam ilyesfajta hiányosságot, úgyhogy azt mondhatom, az ülések igazán jók.
Nem sok érdekesség található a viszonylag puritánul berendezett vezetőtérben. Van ugye négy csőbe zárt halálcsillag-légbefúvó, egy miniatürizált digitális vízhőmérséklet és üzemanyagszint mérővel ellátott igazán egyszerű műszerfal és némi kezelőszerv a középkonzolon, mindez egyöntetű fekete műanyaggal körülvéve. Az összhatás nem rossz, nem elkeserítő, de kicsit sivár. Valahogy hiányzik belőle az élet, a kis autóknál megszokott játékosság. Csupán három ezüst csík töri meg az éjszaka nyugalmát. Ez a három teljesen szabályos mértani jelenség a feláras gyári cd-s rádió kezelőfelülete.
Van benne ötlet és igen jó kezelhetőséget biztosít az audiofil beállítottságú szállítóknak. De sajnos jár hozzá egy kormány mögé dugott elérhetetlen és nehézkesen használható távvezérlő is, ami nem igazán látja el feladatát, miszerint a kormány elengedése nélkül szabályozhatnánk az audiorendszer funkcióit. Javaslom, maradjunk inkább a műszerfalnál, ahol mindent egy helyen megtalálhatunk. Nem kell keresgélni. Visszaválthatunk, beállíthatjuk a hőmérsékletet, hangosíthatunk a rádión, bekapcsolhatjuk a hátsóablak fűtést, a klímát vagy a vészvillogót. Mindezt egy mozdulattal, egy helyen. Más funkció alapból nem is igen jár a Fiesta Vanhez.
Azaz mégis. A legfontosabb. Miután az igen hatásos fékek használatával megálltunk, lehajtottuk a vezetőoldali napellenzőt és az ide beépített piperetükörben megigazítottuk frizuránkat, örömmel konstatálhatjuk, hogy ezt minden gond nélkül megtehettük. Haszonjárműveknél ez nem olyan hétköznapi szolgáltatás, mint gondolnánk. Pedig olcsó és hasznos, ahogy a Fiesta egésze is. Csak ne várjunk túl sokat a látványtól.
| Értékelés: 4 - Egy-két ergonómiai bakit leszámítva ideális kishaszonjármű személyautós vezetési élménnyel. |
 |
|
|
|
 |
|
