Volkswagen LT35 teszt

Rakománynak felveszek pár száz kilónyi háztartási gépet, ezzel persze távolról sem töltöm ki a rakteret, de legalább állva szállítom az 1,80 magas hűtőszekrényt. Az autópályára felkanyarodva óvatosan kóstolgatom. Teherautó, tehát nem várok sokat, de a 100 simán megy neki. A 120 is. Lassan utolérek egy 80-nal ballagó kamiont, közénk ékelődve egy miautónk. Szabadul a belső sáv, mindketten elkezdjük a kamion előzését, padló, aztán kevéssel később el kell vennem a gázt, mert a kisautó előttem vészesen közel került.

Jótékony nevelő célú villantásom után sem porzik el, nagy lassan felvánszorog 120-ra, aztán félreáll. Ha már így benne vagyok, hagyom a padlón a pedált, a mutató nem túl vehemensen, de kitartóan mászik felfelé, egészen a 155kmh-t jelző rovátkáig. Teharautótól nem is rossz. Visszalassítok 120-ra, aztán kistopperelek egy 6km-es szakaszt: a számított sebesség 117kmh, vagyis az autó igen közel van a 150kmh végsebességhez.

Innentől kezdve hazáig ijesztegetem a személyautókat: akár visszakapcsolva, akár telibe nyomva legtöbbjüket meg tudnám tolni picit, mikor együtt kezdünk egy lassúbb járgány előzésébe. Érdekes, hogy amikor felveszem stabil 130-at, akkor is sok személyautót megelőzök. Viszont észben tartom, hogy ez csak egy lassú teherautó, így hazáig egyszer sem kell miattam fékeznie, villognia senkinek.

Otthon kicsit szűk az udvar ekkora autónak, de remekül lehet vele tolatgatni, a tükörben tényleg mindent látni, már csak játszásiból is besakkozom a személyautóm helyére. Kicsit kilóg, de ennyit elviselnek a szomszédok. Komoly körséta, mire minden ajtót egyenként bezárok, a rendelhető központi zár hasznos extra, kár, hogy ebbe a példányba nem jutott.

Másnap az ősziesre forduló hidegben már érzékelhető ideig izzít, mielőtt életre kel a motor. Ezután viszonylag hamar, 1-1,5km alatt bemelegszik, hamar felfűti a fülkét. Az esős időben a párátlanítás gyenge pont, érdemes lenne elgondolkozni a fűthető szélvédő feltalálásán. Vagy legalább megvehetnék a Fordtól.

Addig is a beázást kellene megszüntetni, meglepve tapasztalom ugyanis, hogy a lefelé csorgó patakocskák egy része az üveg belső oldalán virít. A kicsit felázott utakra tévedve egy sárga lámpa kezd villogni, az ABD (elektronikus vezérlésű differenciálfék) próbál továbbhaladásunkról gondoskodni, eredményesen.

A visszaúton az autót mint munkahelyet nézem. Mindhárom ülésen hárompontos automata övek vannak, a légzsák feláras extra, az ABS+ABD széria. Hidegben jól fűt, de a klímaberendezés nyáron hasznos lehet. Az utasülések alatt van láda az útikacatnak, a trepnilemez pedig a gyári szerszámkészletet rejti.

A kesztyűtartó zárható, A4-es méretű dokumentumok is elférnek benne. Van jó nagy térképzseb, ajtónként kettő is, tehát rakodóhely akad bőséggel. Menet közben kényelmes, kellemes a zajkultúrája. Ha rakottan is ilyen rendesen viselkedik, lehet, hogy foglalkozást váltok.

Mielőtt visszaadnám, még megtankolom az autót, a 300 km feletti túrára 11 liter közötti fogyasztást kapok, ami egy ekkora autó mozgatásához - figyelembe véve a demo üzemmódot is - nem vészes.