Teszt: KIA Pregio Komfort 3V

A Pregio három felszereltséget kínál. Egy alap, Komfort verziót 2 399 900 Ft plusz ÁFÁ-ért, amely a szervokormányon kívül különösebb extrával nem bír. A Trekking változat önzáró differenciál zárral és plusz százezer forinttal egészül ki, a Trekking A-C verzió további kétszázezer felárért bensőségesebb klímát is biztosít. A főnök nyilván az utolsó verziót jelöli meg, az alkalmazott pedig a komfortot kapja. Jó alkalmazotthoz méltó módon ezt teszteltem.

Illetve teszteltem volna, ha az őrületes hóesés nem érkezik. Hétfőn leállítottam, és csak pénteken ástam ki a félméteres hó alól. Nem szerettem volna azonnal pusztítással kezdeni a tesztet, pedig elhihetik, azonnal szerveztem önös érdektől mentes szállítási feladatot. De a fuvar várt, így pénteken munkába kellett állni.

A könnyű, hátsókerék-hajtásos, dobozos járműveknek nem kedvez a jeges út. Most jól jött volna a differenciálzár. Vagy legalább lenne otthon két zsák cement. A síkos szakaszról kiérve - amint betont fogott a kerék - új életre kelt a Pregio.

2,5 literes Euro III-as környezetvédelmi normáknak megfelelő turbódízel üvölt az ülés alatt. Mivel pont a motoron ülünk, nem túl csendes, de mit számít, jó hallgatni a turbó fütyülését. A teljesítményre nem lehet panasz, hasít a kis doboz. 69 KW 3800 1/min, 220 Nm 2000 1/min, pillantok a prospektusba. A váltó teherautósan rövid fokozatokkal kapcsolható. Pillanatok alatt ötösben vagyok, és úgy érzem, még egy hatodik is jöhetne.

94 km volt a kocsiban, amikor elhoztam, így nem akartam kínozni a motort, de a végsebességre kíváncsi voltam. M1, Pest felé, üresen, lejtő, hátszél. Elérve a megengedett legmagasabb értéket, a Pregio még menne. Hó, ha hó, vissza a lovakkal! Fúj a szél, ne vigyen már be a két sáv közé. Persze hogy szélérzékeny, ahogy a többi hasonszőrű. Üresen könnyű, és nagy a vitorla. Csak kéne az a két cement.

Rakodjunk hát! Oldalajtó balra el, a hátsó felfelé nyílik. És láss csodát, a raktér gyönyörűen bélelt. Korrekt oldalborítás, a tetőlemez szintén igényesen fedve. A vezetőfülkéből kapcsolható két nagy lámpatest fénylik, ha szükséges. Az ablakok helyén kédergumiba ágyazott lemezek, ha kell akár házilag is könnyűszerrel cserélhetők üvegre. Belülről a fém rudazat rácsszerűen védi a fiktív ablakokat. Ezekhez a rakományt is könnyű rögzíteni. Az utas és a raktér természetesen fallal elválasztva, amire akkora ablakot vágtak, hogy azt nagyobb konkurens modellek is megirigyelhetnék. Természetesen azt is rudak védik az esetlegesen előrerepülő rakománytól.

Egy ülőgarnitúra és egy ágy gondtalan elhelyezése nem jelentett nagy feladatot. Így a terhelt viselkedésről sajnos nem tudok mit mondani. A fékek az ülőgarnitúrával is megállták a helyüket. A Pregio elöl belső levegőhűtéses tárcsaféket, hátul automatikus utánállású dobféket kapott. Blokkolásgátló felár ellenében sem rendelhető.

A vezetőpozícióba helyezkedve ért a következő meglepetés. Az ülést hátra tudom tolni annyira, hogy kényelmesen elfér a lábam. Mi az hogy elfér, a bal lábam tökéletesen ki tudom nyújtani, és a jobb nem akad bele semmibe. Akár gumicsizmában is padlóig nyomhatom a gázt, nem kell félni, hogy a fék is vele megy.

A váltó kézre áll, kényelmesen rövid úton mozog. A kormány már nem sikerült ilyen jól. Vékonyka virsli, nem túl jó fogású. Mivel a szervo tökéletes, egy fain kormányvédő talán orvosolja a hibát.

A műszerfal - szerintem - nem néz ki rosszul, azonnal látszik, hogy sok mindenre lenne lehetőség. Ronda vak kapcsolók vannak középtájékon, miközben baloldalt nehezen hozzáférhető helyre kerültek fontosabb elemek. Középen egy háromszögletű mélyedésbe talán digitális órát terveztek, ami - gondolom költségcsökkentés miatt - kimaradt. Akárcsak a sebességmérő melletti fordulatszámmérő; helyére egy skálázott KIA feliratú lapocska került.

A fuvarozók nem elveszett emberek. Akik villogó Jocó feliratot applikálnak az ablakba, örömmel ki fogják használni a lehetőségeket - kis barkácsolással új helyre kerülnek a kapcsolók, és óra lesz az óra helyén.