A mások által büdösnek mondott kisáruszállító
Nem lehet vele járdán parkolni, nem hajthatok vele végig a Lánchídon, menetlevelet kell vezetni, mert teherautónak minősül, de nem fér bele egy franciaágy. Rettenetes kutyaszaga van. De vissza lehet igényelni az Áfáját.
Az ember oszt-szoroz, és arra jut, hogy még
mindig jobb a havi 30-40 000 Ft-os részletet fizetni egy viszonylag
új autó után,
mint évente többszázezret karosszéria pótlásra, blokkcserére,
futómű javításra költeni, és még ez sem garantálja, hogy a
kocsi utána jó lesz. És ráadásul nincs az a vastag bőr, amivel rá
tudok sózni valakire egy ilyen szemétrakást annyiért, amennyire
szüksége lenne egy másik, használhatóbbnak tűnő autó
megvásárlásához, ezért mindig csak bukom rajta.
A könyvelőnk javaslatára elkezdtünk
kisteherautót keresni, mivel
az ÁFÁ-t vissza lehet igényelni. Így esett a választás az
1996-os, 1300 köbcentis Suzuki Swift Van-re.
Mivel gyerek nincs, elégnek tűnt a két ülés, és
hátul hatalmas hely van a kutyának. Ha árut kell szállítani, az is
bőven elfér, bár ilyenkor a kutya az első ülésre szorul. A
kisteherautó egyetlen hátránya, hogy folyamatosan menetlevelet kell
vezetni, különben megbüntet a rendőr, és
újra át kell olvasni a KRESZ-t, mert a teherautókra más
szabályok vonatkoznak. Na én ezt még így két év után sem tettem
meg, ezért mindig csak akkor szembesülök velük, mikor a rendőr
figyelmeztet.
Például nem tudtam, hogy teherautóval nem lehet járdán parkolni, és városban 50 km/h a megengedett sebesség, bármi legyen is kiírva. És nem szabad az M3-on a legbelső sávban menni (gondolom nem csak ott).
De mivel zárt kocsiszekrényű, és össztömege nem
haladja meg a 2,5 tonnát, több kivétel is vonatkozik rá. Például
teherautóval nem lehet a Lánchídra hajtani, és a
Városligeten átmenni (a lopós autó kivétel?), a Van-nel ezt
megtehetem. Ez az útvonal a Thököly út alternatívája a lakásom
felé, és szerintem nincs szebb útvonal Budapesten, mint az Andrássy
út a Városligettől a Clark Ádám térig - bárhogy is nevezzék. Azért
volt már rá példa, hogy a rendőr e miatt akart megbüntetni, és alig
tudtam meggyőzni arról, hogy a kisautóm súlya csak töredéke a
buszénak, ami a hídon jár.
A Suzuki hibátlan jármű, bár sokan fapadosnak
mondják. Az első, ami feltűnt, hogy a kasztnija nagyon puha.
Mondhatni kispórolták belőle az anyagot, ezért
a motorháztetőn üldögélés teljesen ki van zárva, de például
az M3-as Kacsóh Pongrác úti felhajtóján a nagy kanyarban
rendszeresen felvillan a belső világítás. Ez normális autókon csak
az ajtó kinyitására szokott megtörténni.
Zavar a pótkeréktartó mélyedést fedő
farostlemez is, és főleg hogy a vonóhorgot épp azokba a lyukakba
csavarozták, ahol eddig ennek a lemeznek a rögzítése volt. Azóta
úgy zörög menet közben, hogy nem lehet hallani tőle a
rádiót. Szintén nagy zajt csap a csomagtartó ajtaja. A zár úgy
van felcsavarozva, hogy már a saját rázkódásától is elállítódik,
ettől nem zár rendesen az ajtó, és egész úton rezeg.
A jobb oldali visszapillantó tükrön lévő
műanyag izé funkcióját már akkor sem értettem, amikor megvettük a
kocsit. Mindig zavart a kilátásban, de párom szerint azért jó, mert
még egy sávval többet látok benne hátra. Az elmélet jó, de
az ezüstfestékkel lefestett műanyagdarab szerintem még új
korában sem felelt meg ennek az elvárásnak. Egyszer télen, a német
autópályán Feri gondolt egyet, és megpróbálta leszedni (mert nem
látott tőle). Azóta van összetörve a tükör, úgyhogy reszkethet, aki
jobbról érkezik.
Rendes kislány módjára 10 000 km-enként
megejtem a szokásos szervizt, elkerülendő a váratlan problémákat,
és
a szervizkönyvet is rendesen vezetem. Az első másfél évben a
Suzuki Óbudába hordtuk a kocsit, ahol tényleg nagyon kedvesek és
mindig rendesen meg is csinálták a munkát, csak fizikai fájdalmat
okozott a tudat, hogy a félórás olajcserére háromórányi munkadíjat
számolnak.
Azóta egy ismerős szerelőt boldogítok (az előző autóimat is gyakran javította), így 15 000 Ft helyett általában 8-9 000 Ft körül megúszom. Tavaly ősszel volt az első nagyobb javítás a kocsin, amikor már a nagy zaj miatt célszerűnek tartottam a váltócsapágyat kicseréltetni. Mikor megbontották a váltót, kiderült, hogy előzőleg már volt javítva. Mi két évesen vettük, tehát valószínű, hogy a váltó ennek a típusnak nem erős oldala.
Külön
büszkeséggel töltenek el az autón található extrák. Az
ablakon lévő füstszínű légterelőt (vagy minek nevezzem) egyenesen a
gyártótól vettük Fűzfőn, így a "bolti" ár több mint felét
megspóroltuk. A pótféklámpa Feri műve. A nyári melegben a gyári
ragasztása hamar elolvad. Beletelt vagy két hónapomba, mire
rájöttem, hogy a pillanatragasztó az egyetlen, ami tartósan
rögzíteni tudja, persze időnként az is elfárad.
A vonóhorgot tavaly nyáron szereltettem fel,
mert úgyis vizsgáztatni kellett a kocsit. Sok értelme nem volt,
mert azóta csak egyszer használtuk, de parkolásnál gyakran hasznát
veszem. Az autó
bal elején ismeretlen anyagtól származó paca látszik.
Eleinte különböző tisztítószerekkel próbáltam eltávolítani, de
mivel egyik sem tűnt hatásosnak, ott maradt. Különben is mások
matricát ragasztanak, hogy ugyanezt a hatást elérjék...
Tervben van még egy hátsó ablaktörlő felszerelése, alkatrészei már vagy két éve a kesztyűtartóban várják a megfelelő mesterember közbelépését, és gondolkodom egy hátsó légterelő szárnyon is, ezügyben még folynak a tárgyalások.
Az autó egyébként egyúttal ridikülként is üzemel. Az ülés mögötti, nem is olyan kis helyen minden megtalálható, amire szükség lehet: polifoam és friszbi a strandoláshoz, hólánc a síeléshez, térképek, újságok, katalógusok unaloműzőként, poroltó, defekt spray, indítókábel és tartalék benzin minden eshetőségre felkészülve. Csak azt nem értem, hogy miért mondja mindenki, hogy büdös van. Lehet, hogy nem szeretik a kutyákat?