Tankbemutató: T 72

Sokan emlékeznek a T 54-esekre, azokra a behemót óriásokra, hatalmas olajhordókkal az oldalukon, amelyek pilótáik szerint az estérôl maradt pálinkával is elmennek. A haderô erôssége napjainkig a lassan harmincéves T 72, amit a szuperfelszerelt T 80 és 90 sem volt képes leváltani, mi több Lengyelországban kisebb módosításokkal máig gyártják.

A három személyes járgány nem tartozik a lopakodók közé. 7 méter hosszú, az ágyúval együtt kilenc és fél, 4 méter széles, 2.4 magas. Alváza fél méterre siklik a földtôl. Még impozánsabb a súlya: 44 tonnát nyom, köszönhetôen a néhol 280 mm vastag páncélnak. A monstrumot 840 lóerôs V 12-es léghűtéses dieselmotor hajtja, a maximálisan elérhetô végsebesség 80 km/h.

Hídépítő változat

Egy köbméteres tankjának tartalmával 480 km-t képes megtenni. Elmegy dízellel, benzinnel és kerozinnal is. Elindul melegben, a jeges Szibériában, be lehet bikázni, egyszerűen megállíthatatlan. 5 méter mély vízben 1 kilométert képes megtenni.

A Venidiktov-Kartschev páros nevéhez fűzôdô jármű öt év tervezés után készült el 1971-ben. A szovjet mérnökök mindent elkövettek, hogy a hidegháború legmasszívabb járművét hozzák létre. A fegyverzet mellett csak három fôs személyzet fér el benne, az is igen szűkösen.

Amikor egy varsói Szerzôdés hadgyakorlat alkalmával bemászhattam a T 72-be, meg utódjába, az akkori csodafegyvernek számító T 80-ba, nagyon csodálkoztam, hogy tudnak emberek egy ilyen szűk és forró konzervdobozban létezni. Talán csak úgy, hogy ôk maguk igen kicsik. A sofôr elöl ül, piciny vackából periszkóppal lát ki, felvonulásokkor meg egyszerűen kidugja a fejét. A vezérlést behemót gombokkal és botkormányokkal oldották meg. A legmeglepôbb, hogy a korábbi modellekkel szemben a T 72 kevésbé füstöl és nem túl hangos.

A parancsnok középen, az ágyútól jobbra, a tüzér balra ül. A 125 milliméteres ágyút egy 12.7-es légelhárító és egy 7.62-es géppuska támogatja. Egyes modellekre ágyú helyett rakétavetôt építettek. A T 72A modellt (1979 és 1985 között gyártották) lézeres célkövetôvel szerelték fel, éjjellátót és új motort kapott. Többek között ilyenekkel rendelkezik India, Irán, Szíria, Algéria, Líbia, Kuvait, sôt Finnország is. 1985 óta csak a B modellt gyártják, ennek sokkal jobb a stabilizátora, és erôsebb a motorja, ágyúja pedig 4000 méterre is ellô.

A konstrukció sikerességét mutatja, hogy az ukránok modernizálták, alkalmassá tették a NATO-kompatíbilis lôszerek kilövésére. 1200 lóerôs motort kapott, így erôsebb a T 80-nál. A muníciót a tank gyomrában helyezik el, automata töltôrendszere pedig katonai szakértôk szerint egyszerűen példaértékű.

A T 72-est legendásan könnyű kilôni, nem védekezésre, inkább tömeges támadásra tervezték. Az öböl-háborúban urántöltetű lövedékekkel hatástalanították. Ezek a lövedékek a hangsebesség négyszeresével képesek haladni. Feljegyezték, hogy egy ilyen nagy sűrűségű urántartalmú golyóbis áthatolt a tank mindkét falán, majd folytatta útját a következô T 72-esig.

A rejtôzködés nem az erôssége, a hôérzékelôk már messzirôl kiszúrják, fôleg a levegôbôl könnyű hatástalanítani (radarelhárító rendszere elég jó). A csecsen háborúban a reaktív páncéllal szerelt változatát alkalmazták több-kevesebb sikerrel.

Bármily meglepô, a T72-esek új nemzedéke komoly fedélzeti számítógéppel is rendelkezik. Ez azonban csak a támadást és a védekezést segíti, sérülése esetén semmi gond, legfeljebb kézi vezérléssel folynak a dolgok. (A T80 és T90 komputere sokkal inkább beleszól a vezérlésbe, bár messze ne mannyira, mint az amerikai csodák, amelyek számítógépes hiba miatt is képesek megbénulni.) Vezérlôgomjai nagyok, áramellátásáról jókora generátor gondoskodik.

Nem tudni, a háborúk befejeztével mi lesz ezekkel a monstrumokkal. Mivel bikaerôsek, és még rozsdás példányt soha nem láttunk, talán jók lesznek katasztrófaelhárításnál, vagy az anyaguk hídelemnek.