Lakóautónak tökéletes

Teszt: Volkswagen LT

2002.04.11. 08:55

Amellett, hogy a Volkswagen LT jó és kevésbé jó tulajdonságait egyaránt megismertem, kipróbáltam, hogy milyen is egy furgonban lakni egy hétig. Előfordul, hogy az ember nem jön ki a családjával, begőzöl és úgy érzi, itt az ideje, hogy önálló életet kezdjen.

 
   
   

Vagy legalábbis egy pár napra eltűnjön a világ elől, és rendezze a gondolatait. Hasonló történt velem is, amikor az LT hozzám került. Hirtelen felindulásból bepakoltam a raktérbe egy matracot, némi váltóruhát és kedvenc kispárnámat, majd csikorgó kerekekkel elindultam világot látni. Nagyon buli, amikor egyik este a Balaton partján, másnap pedig Hollókőnél versz tanyát, nincs, aki beszóljon, nincs idegeskedés, egész nap csak hajtod a vasat, közben hallgatod kedvenc zenédet, a megérkezés örömére pedig bedobsz pár üveg sört, s ha még van kedved, körbenézhetsz a helybéli becsületzüllesztő egységekben.

 
   
 

Reggel madárcsicsergésre ébredsz, amikor éppen kedved tartja, nem amikor más gondolja úgy, hogy ideje felkelned. Aztán harmadik nap már rájöttem, hogy nem minden arany, ami fénylik, hajnalban fogaim vacogására ébredtem, hamar elhatároztam, hogy a kényelmes rakteret otthagyom a kényelmesnek éppen nem nevezhető, de legalább fűthető utastér kedvéért. Igaz, hogy az ülésen csak az oldalamon feküdve fértem el, de legalább meleg volt. A haverok is hiányoztak, hiszen hiába élsz át felejthetetlen dolgokat, ha nincs kinek elmondanod. Egyszóval jó is meg nem is, akárcsak az LT, hiszen mégiscsak egy Volkswagen, de az elnagyolt részleteket még a VW embléma sem feledteti.

Tökéletesen látszik, hogy nem az LT a gyár zászlóvívője, a jármű egyes részeire rengeteg időt fordítottak, viszont sok helyen elnagyolták, nem törődtek azzal, hogy minél komfortosabb munkakörnyezetet teremtsenek a vezető és utasai számára.

 
   
   

A beszálláshoz szükséges fellépőt jól eltalálták, bár az utasok kapaszkodó hiányában kénytelenek különféle praktikákat kitalálni, hogy elfoglalhassák helyüket az ülésen. A vezetőüléssel viszont tökéletesen elégedett voltam. Első nap ki se akartam szállni, egyáltalán nem éreztem fárasztónak az egész napos vezetést, a derekam se fájdult meg, köszönhetően a légrugós ülésnek.

 
   
 

Az ajtóba épített könyöklőn kívül a vezetőülés jobb oldalára is tettek egy lehajtható kartámaszt, így nem csoda, ha néha olyan érzésem volt, mintha fotelben ülnék. Az utastér vezetőnek és egy utasának tökéletesen kényelmes, viszont ha plusz egy fő kerül a szállítottak listájára, ugyanezt nem mondhatjuk el. Minden baj fő okozója a sebességváltókar, amit nagyon rossz helyre tettek, és a középkonzol.

Három ember esetén folyamatos a fülkében a felségterületért folytatott közelharc, arról nem is beszélve, hogy az ötödik fokozat kapcsolásánál folyton a mellettem ülő lábába ütközök. Hármasba vagy négyesbe váltásnál a lehajtott kartámasz jelente akadályt. A műszerfal és a középkonzol kialakításán igazán érződött, hogy ez egy munkaautó, a designt nem túlozták el, egyetlen cél a könnyű kezelhetőség és tisztíthatóság volt.

 
   
   

A műszerek között helyet kapott egy meglehetősen nagy analóg óra, amely vad száguldozásra sarkallt a határidős fuvaroknál. Az extraként rendelhető fordulatszámmérő hosszútávon talán kevésbé káros a jogosítványra. A Volkswagen e heti feladványa: miért van szükség középső tükörre egy zárt áruszállítóban? A kérdést hosszas elmélkedés után egy csinos hölgy segítségével sikerült megfejteni. Nos, ha már nem rendelünk opciós ablakot a válaszfalra, akkor a tükör a miniszoknya és a dekoltázs rejtelmeinek felderítésében jeleskedik.

 
   
 

A középkonzol kapcsolóinak kezeléséhez igencsak nyújtózkodnunk kell. Az LT-t rakodórekeszekkel ugyan ellátták, de az ajtózsebek csak nyitott ajtónál használhatók, ezért menet közben kissé problémás telipakolni őket, elindulás előtt jól meggondolandó, mit helyezünk oda.

 
   
   

Az LT-t négy motorral forgalmazzák. Mindegyik közvetlen befecskendezésű, turbófeltöltővel és töltőlevegő-visszahűtéssel ellátott dízel motor, melyek közül három 2,5-ös, a legerősebb pedig egy 2,8-as. A legkisebb 2,5-ös 83 LE-s 3800-as fordulatszámnál és 200 Nm-rel rendelkezik 1900-2400-as fordulatszám-tartományban, a legerősebb 2,5-ös 109 LE 3500-as fordulatszámnál és 280 Nm-t produkál, a 2,5 literesek harmadik tagja 95 LE-s és 240 Nm-es. A 2,8-as a legerősebb, 158 LE teljesítményű, 331 Nm-es forgatónyomatékkal.

 
   
 

Mi a 109 LE-s 2,5 literes dízel erőforrást teszteltük. Nagyon jól eltalálták a motort, a jármű majd 1,8 tonnás önsúlyát 17,5 másodperc alatt gyorsítja 100 km/h-ra. A rugalmassága tökéletes, előzésnél ritkán kell visszakapcsolni a megfelelő nyomaték eléréséhez. A 2,5-ös turbódízel átlagfogyasztása a teszt alatt 10,4 liter volt. A terhelést is jól bírta, csak a teherbírás kétharmadánál lehetett érezni, hogy van valami a puttonyban. A kanyarstabilitást csak a magas súlypontú rakomány változtatta meg jelentősen. A dízel motorok szervizintervalluma 45.000 km, az olajcsere 22.500 km után esedékes.

 
   
   

Az 5+1 fokozatú sebességváltó nem nyújtott felejthetetlen élményt, a hosszú karnak köszönhetően a váltóút is igen nagy. A váltó kivitelezésénél a dinamikusan vezető sofőrökre nem gondoltak, ugyanis a kettes fokozat helyett könnyen hátramenetet kapcsolhatunk, ezért használatba vétel előtt nem árt egy kicsit gyakorolni. Elindulásnál ne is álmodjunk arról, hogy kényelmi szempontból kihagyjuk az egyes fokozatot, kettesből még üresen sem képes megmozdulni.

 
   
 

A raktér 1736 mm széles, a kerékjárati dobok között a szimplakerekűeknél 1270 mm, a dupla kerekűeknél 1022 mm a távolság. A belmagasság a normáltetős változatnál 1633 mm a magas tetősnél 1855 mm. Az LT-t háromféle tengelytávolsággal gyártják. A 3000 mm tengelytávolságú változat rakterének hosszúsága 2515, a 3550 mm tengelytávúé 3265 mm és a 4025 mm tengelytávolságúé 4215 mm. Szomorú tény, hogy a raktérbe jutást egyetlen kapaszkodó sem könnyíti meg, sőt fellépőt is csak az oldalsó tolóajtóhoz helyeztek, a hátsó kétszárnyú ajtónál csak a saját ügyességünkre hagyatkozhatunk, ami főleg csomagokkal a kezünkben nem elég a 665 mm magas rakodóperem leküzdéséhez. A rögzítőszemeket a megszokottól eltérően nem a padlólemezhez fogatták, hanem a raktér oldalán kaptak helyet.

 
  Adatok
 
 Az LT32 megengedett össztömege 3200 kg, hasznos teherbírása 1223-1348 kg, az LT35 megengedett össztömege 3500 kg, hasznos teherbírása 1288-1648 kg, az LT46 össztömege pedig 4600 kg, teherbírása 2293-2488 kg.

A jármű 1922 mm széles, a normáltetős 2345 mm, a magastetős 2570 mm magas, hosszúsága pedig 4835 mm, 5585 mm, vagy 6535 mm lehet a tengelytávolságtól függően. Méretei ellenére könnyen kezelhető még a nagyváros forgatagában is, igaz egy osztott tükör el kellene, legalább a jobb oldalon, a kanyarstabilitása is kitűnő.
 Értékelés:
Ha három ember használja, 3-as,
         
...ha csak kettő, megkaphatja a 4-est. Szomorú, hogy a mérnököknek eszükbe sem jutott, hogy az LT-ben akár órákat kell minden nap szorongania három embernek.