Összehasonlító teszt: Honda Accord Hybrid − Nissan Altima Hybrid − Toyota Camry Hybrid

Honda Accord Hybrid 2007

Próbáltam előítéletek nélkül közelíteni hozzá, de úgy nehéz, hogy előre tudtam: hibridként az Accord csúnyán megbukott Amerikában. Aktuális, 2008-as generációjából már nem is készítenek ilyen változatot, a 2007-es évjáratú tesztautó volt az egyik utolsó az Accord Hybridek sorában. De mi a baj vele, miért nem szerették, miért nem vették az amerikaiak?

Ez a leginkább autószerű a három közül, a másik kettőhöz képest szinte egy antihibrid. Háromliteres, hengerenként négyszelepes, V6-os motorja már önmagában lenyűgöző erejű, de nyilván szálka a méregzöld környezetvédők szemében. Ráadásul ennek működése nélkül, tisztán elektromos üzemben egy métert sem tud megtenni. Elektromotorja ugyanis csupán arra elég, hogy besegítsen gyorsításkor, a fékezés energiáját visszatáplálja az akkumulátorokba, illetve a piros lámpánál dekkolás idejére lekapcsolt V6-ost induláskor újra bepöccintse. Ahhoz viszont gyenge az elektromotor, hogy önállóan megmozdítsa a kocsit, ezért valójában az Accord csak egy hibrid light.

A teljesítményét illetően persze semmi light nincs benne, hibrid hajtáslánca összesen 253 lóerőt szabadít az első kerekekre, és ezzel messze a hármas legerősebb autója. Rendes, ötfokozatú automata váltója van, ami a vetélytársak CVT váltói mellett már önmagában is felüdülés. Az lehet a baj, hogy hibridnek túl jó?

Az Accord a legrégebbi tervezésű autó ebben a csapatban, és ez érződik is rajta. A formája elég jellegtelen, néhány részlete pedig verejtékszagú erőlködésről árulkodik. Nagy, gülüszem lámpák, vastag krómozás a lapos hűtőmaszkon, szélterelő az ablakkereteken, két krómozott kipufogóvég, kis hátsó spoiler, LED-es féklámpák és a hibrid Hondák egyedi könnyűfém felnijei próbálják leplezni az unalmas sziluettet. Szegény annyira szürke, hogy egy szmogriadóval terhelt téli délutánon simán nekigyalogol az ember, mert észre sem veszi.

Az utastér amerikai mércével igényes, európaival középszerű. Ez tudatos cégpolitikai döntés a Honda részéről − ami nálunk Accord, az a nagy vízen túl Acura TL, ahol az Acura a nagy H luxusmárkáját jelöli. Persze azért nem szegényes az USDM Accord sem. Vastag bőrbe csomagolt, kényelmes és elektromosan állítható fotelokat, ülésfűtést, digitális, sztereó légkondicionálót, hatlemezes CD-táras rádiót, menetstabilizáló rendszert (VSA), napfénytetőt, kormányról szabályozható tempomatot, elektromos kütyük garmadáját, és szálcsiszolt fémes betéteket azért mifelénk sem osztogatnak minden kocsiba ingyen.

Odabent is nagy és kényelmes az Accord, a könyöktámaszok pont jó helyre kerültek, hátul hatalmas a hely, igazi hosszú távra utazós limuzin. A csomagtartója sem kicsi, de elég zegzugos a formája, dobozokkal nehéz kihasználni a teret. Az ülések háttámlája nem dönthető, hiszen itt állomásoznak a hibrid rendszer akkumulátorai, így hosszabb tárgyak szállításához tehertaxi vagy tetőcsomagtartó szükséges.

A középkonzol pont olyan, mint a korabeli európai testvérben, a műszerfal is hasonlóan egyszerű, viszont a műanyagok olcsó hatást keltenek. A fémes csillogású intarziák is egészen szépek, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy tényleg alumínium az alapanyaguk. Késői rokokó hangulatú az ajtó steppelt bőrkárpitozása, de mindent egybevetve az Accord gyorsan belakható kocsi − viszont beleszeretni nem könnyű.

Egészen addig, amíg áll. Menet közben viszont nagyon megkedvelhető. Szép, öblös hangú a V6-os motor, ami padlógázra döbbenetesen nagyot tol. Finoman vált az automata, pontosan adagolható a fék, ami a regeneratív fékezés miatt nem kis dolog. Precíz a kormányzás, nem túl könnyű és nem is túl szintetikus az érzet, a feszes rugózással kiegészítve nagy audis vezetési élményt nyújt az amerikai-japán.

Az Accordban minimális a hibrid technológia egérmozija, a jobb alsó sarokban egy miniműszer (BAT) a nikkel-metálhidrid akkuk töltöttségi szintjét jelzi, míg a sebességmérő alatti csíkműszer azt mutatja, hogy épp az aksikat tölti (CHRG) az IMA, vagy besegít a hajtásba (ASST). Kevésnek tűnhet, de már ennyi is elég, hogy 8 l/100 km körülire szorítsuk az Accord átlagfogyasztását, ami erejéhez és méretéhez képes parádés eredmény.

Persze ehhez nem árt egy kis óvatosság, de a Honda is besegít. Egyrészt azzal, hogy a műszerfalon zöld ECO felirattal jelzi, amikor környezetkímélő üzemmódban nyomjuk a gázpedált. Másrészt VCM (Variable Cylinder Management − változó hengervezérlés) rendszere kis terhelésnél lekapcsolja a keresztben beépített V6-os hátsó hengersorát. Ilyenkor a motor háromhengeresként üzemel, amivel jelentős mennyiségű benzint spórol. Annyira észrevehetetlen a kapcsolgatás, hogyha utólag nem olvasom a sajtóanyagban, soha nem jövök rá.

Hasonló rejtett trükk a klíma kompresszorának két turbinája: az egyiket a V6-os főtengelyére kötött ékszíj hatja, a másik elektromos, és az IMA rendszer akkumulátorai táplálják, amikor álló helyzetben nem jár a benzinmotor. Zseniális, hiszen így mindig működik a légkondicionálás.

Ahogy gyűltek a kilométerek, egyre jobban megkedveltem az Accord Hybridet. Korántsem hibátlan autó, de erős, tágas, kényelmes, jó vezetni, a 30 ezer mérföldes (~48 ezer kilométeres) futásteljesítmény dacára új autósan egyben van, és precíz, finom műszernek tűnik. Semmi kézzelfogható okát nem találtam a bukásnak. Aztán az amerikai szakirodalomban kicsit utána olvastam, és kiderült: hiába az adó- és fogyasztásbeli előny, az Accord Hybrid felára a sima V6-oshoz képest 4 éves használat alatt térül meg (évi 15 ezer mérföldes, kb. 24 ezer km-es futásteljesítmény mellett), ez pedig túl hosszú idő. Az Altima és a Camry Hybridekben ugyan az elektromotorok mellett csak négyhengeresek a benzinmotorok, de így olcsóbbak − szinte még saját V6-osaiknál is. Négyhengeres, de hibrid rendszer nélküli változataikhoz képest meglévő felárukat pedig alig egy év használat alatt megtermelik.

Itthon más a helyzet. Mivel már két éves, és nem is null kilométeres, ez az Accord Hybrid is megvehető 5,9 millió forintért, amivel nem is drágább, mint a hasonló évjáratú és futásteljesítményű vetélytársak. Aki pedig sportos vezetési élményt nyújtó, nagyvonalúan kényeztető, de precizen összerakott muscle-hibridre vágyik, annak ez a jó választás.

Önnek nem elég zöld a muscle-hibrid? Lapozzon!

Hozasson hibrid Accordot Németországból!