Lóból is megárt a sok

Tudjuk, olcsó is, az árához képest meg végképp sokat ad ez a Civic. De az azért furcsa, hogy egy ékszerészi színvonalon kidolgozott motorjairól, inasan sportos kompaktjairól híressé lett márka most éppen illuzionista módszerekkel próbál egy rémesen célszerű, nagy tehenet vonzóvá tenni azoknak is, akik még úgy vélik, egy indulóáras Hondában is lehet jót autózni.

Tévedés ne essék, űrformája ellenére a Civic igen-igen praktikus jószág. Van például benne óriási hely a lábaknak, a fejeknek, a vállaknak, elöl és hátul egyaránt. Úgy, hogy az autó nem hosszabb, mint a kategória tipikus képviselői. Sőt a csomagtartója is öblös; ferde hátútól alaphelyzetben 465 liter nem kevés, aki nem hiszi, járjon utána. De jobban teszi, ha nem fárad vala. Mi megtettük.

Ugyanazokat a fogásokat alkalmazták benne, mint a Jazzben: a benzintankot előrehozták az ülések alá, a kardánalagút egy vakondjáratnyi púp, a motort meg bepasszírozták valahová az első lökhárító valamelyik kihasználatlanul hagyott, gyufaskatulyányi üregébe. Maradt óriási barlang az utasoknak, meg egy jókora spájz a csomagoknak. De az űrsiklóformaterv sajnos azt is megkövetelte, hogy a hátsó ajtók kivágását kicsire kellet szabni. Emiatt viszont aki a második sorba akar beszállni, jobban teszi, ha behúzza a fejét beüléskor. Bent csak objektíve tágas a hely, hús nem ér húshoz, hangulatice viszont szűkös, mert az üvegfelületek kicsik, a falak dőlnek, a hátul ülők pedig a C-oszlopot látják, ha oldalra néznek - egy Rolls-Royce-nál elvárás, Civicnél kissé kretén.

Bár az ülések - főleg az elsők - elképesztően komfortosak (na, nem mindenkinek, Égő Kati, a totalbike.hu főszerkesztője például erősen hiányolta a deréktámaszt), és a hátsók sem kellemetlenek, a Civic rugózása a budapesti utakon keménynek tűnik. Az érem másik oldala, hogy emiatt viszont az autó a vezetőnek összeszedett. A hátsó ülések pedig nemcsak a padlóba simíthatók egy mozdulattal, hanem az ülőlapjuk felhajtható, a művelet után magas, sima aljú üreget kapunk az első ülések mögött. Ezt például a notórius pálmahurcolászók értékelik majd nagyra.

Semleges az úttartás, a kormány az elektromos szervó ellenére elég informatív. Igaz, a korábbi Civicekénél butább a hátsó futómű, mert itt az olcsóbb, csatolt lengőkaros megoldást dobták be. Emiatt rossz úton, sodrósan vett kanyarban bizonytalanabban lehet íven tartani, mint a régebbi Civiceket. A fogyasztás sem annyira mellbevágóan szerény, mint azt az 1,4 liter alapján gondolnánk, mert az embert előbb vagy utóbb elkapja a "Csillagok háborúja"-műszerfal sugározta mámor, és már csak a hangulat kedvért is állandóan pörgeti fogja a motort.

Meg persze az is tiporja majd a hosszú pedált rendesen, aki véletlenül kipillant az ablakon. Ilyenkor elpattan a "szivikegynégy"-illúzió, mert kiderül, hogy komoly gyilkolászás nélkül még a szomszédos Suzuki Alto (0-100 km/h: 14,8 s) lenyomása is nehézségekbe ütközik. Emiatt azonban senki se vigye garanciális javításra a Civicjét. Elégedjen meg a csodás illúzióval, gyönyörködjön a műszerekben, és örüljön, hogy Hondát vezethet ennyi pénzért.