A futóművet annyit csiszolták, mintha nem lennének eleve előnyösek a karosszéria arányai. Ahogy a padlólemez, a futómű is a Honda hobbiterepjárójából, a CR-V-ből jött, nagyon alaposan átdolgozva. A sajtóanyagban rengeteget elemzik a finom részletmegoldásokat, de a nagy titok inkább az lehet, hogy a CR-V futóműve eleve nagyon jó volt, ugyanaz kicsit ültetve végképp tökéletes.
A vezetőülés sokban hozza a klasszikus egyterűérzetet, főleg akkor tud kényelmes lenni, ha a középső ülést lehajtjuk, és kartámasznak használjuk. A váltó a Civic stílusában a műszerfalra került, ránézésre a dizájnt a Volvótól lopták, de a működtetés precízen Hondás. Kicsit nehezebben mozog, mint a Civicé, de ugyanolyan könnyen, precízen veszi a fokozatokat, tolatgatáskor gyorsan rángatni egyes és hátramenet között hibátlanul lehet. Többen is észleltük, hogy az egyes fokozatot napjában kétszer kidobálja, de a Honda váltóival szerzett kellemes tapasztalatok miatt ezt inkább a konkrét tesztautó hibájának gondolom.
A műszerfalból nyúlik ki a kézifék is, és az akadálymentesített padlónak végre értelmét is láttam, ami a Civicnél még nem jött össze. az FR-V széles autó, ezért gyakrabban fordulhat elő, hogy szűk lesz a parkolóhely, és csak vagy jobb, vagy bal oldalt tudunk kiszállni. Ebből pedig könnyű. A székek kényelmesek, a plüss is finom, puha.
Három üléshez három külön napellenző jár, mivel azonban emberemlékezet óta nem sütött a nap, a vicces szisztémát nem tudtuk tesztelni. Szép a műszerfal, ha nincs gyújtás, a kilométerórából nem sokat látni, a műalumínium betét szép, bár nem hiszem, hogy tovább tartana, mint ugyanez a bevonat egy mobiltelefonon.
Érdekes helyre rakták a villanyablakok kapcsolóit, ott már majdnem a tükörállítók szoktak kezdődni. Kicsit nyújtózkodni kell érte, de engem nem zavart, sőt, mindig örültem, hogy végre valami érdekes újdonságot találtak ki. És hát hiába, az összbenyomáson kívül itt a másik fontos részlet, aminél a Honda nagyon súlyosan alázza a Fiatot. Az eredeti Multiplán nekem nagyon tetszett, mégse vettem volna soha, egy dolog miatt: az ablakokat nem lehet teljesen lehúzni. A hátsónál ez még hagyján, bár az is csak félig nyílik, de hogy elöl is kint maradjon vagy tíz centi üveg, már bármilyen autótól elvenné a kedvem.
A Multiplában valahogy nem sikerült megoldani a kerékívek kanyarítását, azok miatt nem tud szépen lecsúszni az ablak. A Hondánál meg nyilván addig berheltek, míg össze nem jött, még a hátsó ablakoknál is. Ezt már lehet szeretni.
A hátsó ablaktörlő viszont kicsit hülyén töröl, egyszerűen rossz helyre rakták a tövét, úgyhogy az alja, ahol átnéznénk, mocskos marad, a felső tizenöt centi meg, amit eleve takar a tető, mint a patyolat.
Egyelőre várni kell pár hónapot a 2,2-es dízelre, de az 1,7-es benzines nekem tökéletes volt. A változó szelepvezérlés ebben nem a klasszikus Honda VTEC-féle ötezernél szétszaggatom az istrángot-érzet. Ez szépen, egyenletesen húz, a változó szelepvezérlést épp az mutatja, hogy ötezernél nem kezd befulladni a motor, hanem szép egyenletesen húz tovább egészen 6500-as fordulatszámig.
A fogyasztását a fedélzeti számítógépnek nem hittem el, olyan nincs, hogy egy elég pörgős, város, országút, sok gyorsítás után 10,2 legyen, de a tankolással ellenőriztem, és nagyjából tényleg annyi. Egy széles, magas, 1457 kg tömegű egyterűnél ez ultratakarékos motort jelent. Amit akár kétliteresnek is simán elfogadnék.
Árban rosszabbra számítottam. Az 1,7-es benzines 5 099 000 forint - körülbelül így áll a hasonló felszereltségű Zafira. Jó, az 1,8-as, teljesítményben viszont ugyanott vannak. Multipla már 4,5 millióért kapható, viszont az egy lényegesen gyengébb 1,6-os, jóval aszkétikusabb felszereltséggel. Más konkurens nincs, legfeljebb a Renault Grand Scénic , de az már egy számmal nagyobb autó (á 6 280 000 Ft). Nekem biztos hogy az FR-V kéne, szép, kényelmes, jól megy, meghökkentő stabilitással kanyarodik, ugyanakkor nagyon alaposan kifundálták a belsejét. És ez mégiscsak egy Honda.
| Értékelés: 4,5 - Néhány igazán jelentéktelen hibája mellett ritka az ennyire jó autó |
 |
|
|
|
 |
