Mielőtt meghalsz...

Kívül szép, belül ronda. Vagy ha nem is ronda, de nyomi. A tesztelt példány üléseit, műszerfalát, ajtóit a fényezéssel harmonizáló kék bőr borította, amitől volt, aki elájult, volt, aki sugárban okádott. Az Orion űrhajós műszerfalon azonban mindenki őszintén nevetett. A szánalmas és zseniális jelzők egyszerre alkalmazhatók arra, amit a műszerfalon látunk; ormótlan digitális műszeregység, hatalmas műanyaggombok.

Az S2000-ben minden picit másképp működik, de ez mindössze néhány másodperc fejtörést okoz az első alkalommal, aztán soha többé. A funkcionalitással semmi gond, a helyszűke miatt, vagy egyszerűen csak extravaganciából alkalmazott rendhagyó megoldások éppoly jók, mint amiket már megszoktunk, de szépnek, ízlésesnek a műszerfal még nagy jóindulattal sem nevezhető.

Ha valaki egyszer azt mondja, fogok még az MX-5-nél kisebb autóban ülni, harsányan kiröhögöm, aztán tessék, egy héten belül kettő is jutott. Az egyik a Super Seven replika, a Helix volt, a másik meg ez. Az S2000-ben se széltében, se hosszában nincs hely, és a fejtér is kicsi. Nem élhetetlenül, mint a Helixben, de egy bizonyos testmagasság fölött egyértelműen le kell mondani róla. Én csak 170 centi vagyok, így nekem különösebb problémát a mérete nem jelentett, de tényleg a kispolskit idézi.

És akkor most felejtsünk el mindent, amit eddig írtam, közelítsünk úgy az autóhoz, ahogy kell, ahogy ő is szeretné. A kinézetével kapcsolatban semmilyen gondolat sem merülhet fel, ugyanígy mindegy a belső anyagok minősége, vagy az utastér mérete. Megmondom, mi számít: futómű, fékek, motorerő, váltó, és mindezek összeadásának végső eszenciája, a vezetési élmény. Ha valakinek egyszer lesz szerencséje ilyen autót vezetni, az első, amit észre vesz majd, hogy a kasztni azonnal keresztbe áll, ha gázt adunk a kanyarban. A második gondolat vagy ez lesz: jézusom, én nem tudok vezetni!, vagy ez: édes jó istenem, végre megérkeztem.

Az S2000 elképesztően stabil, kiegyensúlyozott autó, rettenetes kanyarsebességgel. Megállás nélkül mozog a feneke, lassú és gyors kanyarokban egyaránt, mégsem kiszámíthatatlan, de ha valakinek nincs tapasztalata erős hátsókerekes autókkal, könnyen pórul járhat. Az S2000 nem csillogó játékszer: az ABS-en kívül nincs benne semmiféle menetbiztonsági rendszer. (A legújabb modellekbe már raktak elektronikát (VSA), nyilván pont azért, hogy szélesebb rétegek számára élvezhetővé tegyék.) Ez komoly autó, és jó szívvel csak azoknak tudom ajánlani, akik pontosan tudják, mit miért csinálnak.

Aki tisztában van a fizika és a vezetéstechnika alapvető törvényeivel, orgazmusközeli érzéseket élhet át. Az S2000-es motorjának üvöltése gyönyörű, a hangból és a rettenetes teljesítményből minimum valami háromliteres sor hatosra gyanakodhatnánk. A fékek brutálisak, a futómű borzalmasan pontos, a súlyelosztás tökéletes. A váltó talán a legjobb, ami valaha is a kezembe került, a karosszéria pedig nemcsak kabriókhoz képest merev. Kivittem az Euro-Ringre, hogy igazán megcibálhassam, és csodák csodájára azt tapasztaltam, jó vele menni pályán.

Ez nagyon nagy szó, utcai autóink túlnyomó többsége ugyanis versenypályán szánalmas, bumfordi vasdarabnak tűnik, vagy ha nem, hát egyszerűen nem elég izgalmas, hogy ott is bizonyítson. Sajnos egy fárasztó nap végén támadtam meg az aszfaltcsíkot, így mindössze néhány körre futotta az erőmből, de azt a néhány kört nagyon élveztem. Az S2000 olyan, amilyennek lennie kell. Pengeéles, és elképesztően szórakoztató.

Népítéletünkből kiderül, hogy aki megvette, imádja. Igaz, kell mellé egy másik autó, mert gyerekeket fuvarozni nem ideális és télen sem az igazi, de amire kitalálták, arra tökéletes. Volt olyan ítélet, mely szerint nagyon kemény a futómű. Ha valaki egy A8-ból vagy Lexusból ül át, ez mind igaz, de ha sportautókkal hasonlítjuk össze, nem érheti kritika. Az S2000 futóműve természetesen kemény, milyen is lenne, mégis jól tolerálja az úthibákat.

A motor alacsony fordulaton egyáltalán nem hangos, ami nem rendeltetésszerű használat során kifejezetten hasznos. Egy vászontetős sportautóban csönd természetesen sosincs, de 160-170-nél még simán elviselhető az élet. Egyszer - Németországban - mentünk 250-nel is, na az már borzasztó volt. A motor üvöltött, a szél úgy süvített, mintha menten szét akarná tépni a ponyvát, félelmetes volt.

Persze ebben az autóban pont ez a jó. Hogy van sebességérzetünk, van vezetési élmény, hogy már 120-nál lehet rettegni. Hogy a műszerfal gagyi, hogy a beltér kicsi, hogy csak egy analóg klímára futotta, nem számít. Az S2000-es így is az egyik legnagyobb mérnöki bravúr, amivel valaha találkoztam. Jól használható a hétköznapokban, eközben bármilyen kemény körülmények között, akár még versenypályán is megállja a helyét. Ja, és nem nagyon fogyaszt többet 10-12 liternél városban. Imádtam. Köszönjük!