A 240 lóerőt ebben az autóban egyértelműen nem érezni, a 450 Nm-es nyomatékot annál inkább – más szóval nem fürge, de erős. 10,4 másodperc kell az ix55-nek, hogy felgyorsuljon 100-ra, s ez ekkora tömeg mellett nem rossz teljesítmény, a többi autóhoz viszonyítva azonban annyira nem is jó. Fura a V6-os, van egy saját tempója, és attól nem szívesen tér el, vagyis alig megy jobban padlógázon, mint közepes gázon. Persze azért ez az alaptempó is kielégítő, és nagyon megnyugtató érezni, mikor nagy sebességnél gyorsítunk, hogy bőven van még tartalék a motorban.
Hirtelen gázreakciót ne várjunk, és gyors váltásokat sem, ez ennél az autónál nem elvárás. A hatfokozatú automata szépen, észrevétlenül dolgozik, ha azonban nagyon szeretnénk ugrabugrálni, óhatatlanul lemarad; de hangsúlyozom, mindez ennél a modellnél egyáltalán nem baj. Ha nagyon sietünk, válthatunk kézzel is, ilyenkor sokkal hamarabb követi a gyorsulás a gondolatot.
A kormány, ahhoz képest, mekkora autóról beszélünk, meglepően pontos és közvetlen, a futóművet sem SUV-sra, sokkal inkább személyautósra hangolták. Érdekes szerkezet az ix55, érzünk benne szinte minden útegyenetlenséget, az ütések mértéke azonban még a legelvetemültebb utakon sem zavaró. A futómű a kategóriához képest kifejezetten feszes, ennek következtében az autó egyáltalán nem bólogat, és kanyarban sem dülöngél vészesen, a csillapítás mégis rendben van.
Az ix55-ben van összkerékhajtás, melyet mi is bekapcsolhatunk, de ha úgy érzi, szükség van rá, magától is akcióba lép. Nem volt rá módom, hogy tüzetesebben megismerjem, egyetlen meredek, földes kaptatóra hágtunk fel csupán, ott nem volt semmi gond. Az ix55 egyébként távolról sem terepjáró, túlnyúlásai, hasmagassága és hajtása egyértelműen könnyebb földutak, havas emelkedők leküzdésére termett, nem extrém viszonyok közé.
Az ix55 nagyon jó autó, remekül összerakták. Precíz és pontos, pont olyan, amilyennek egy japán autót elképzel a mi egyszerű, egységesített gondolkodású agyunk. Kívülről nem túl izgalmas, utastere azonban minden elvárást kielégít. Nem kínál olyan luxust, mint a prémium gyártók hasonló modelljei, a különbség azonban nem vészes − olyan, mintha egy kivételesen jó ötcsillagos szállodát hasonlítanánk össze egy átlagos ötcsillagos szállodával. Az alapváltozat ára 13 millió, az általunk tesztelt Executive kétszázezerrel drágább − annyi a különbség a két változat között, hogy ebben több és jobb minőségű a bőr.
13 millió nem kevés pénz egy autóért, még akkor sem, ha hétszemélyes. De vajon megéri az ix55 az árát? Döntsék el önök, íme egy kis segítség: Audi Q7 V6 TDI DPF Quattro Tiptronic 15,56 millió. BMW X5 xDrive 30d 15,53 millió – a harmadik üléssor ára további félmillió. Volvo XC 90 D5 Kinetic 12,4 millió, a jól felszerelt Executive 16,3, de ez csak 185 lovas. Toyota Land Cruiser 3.0 D-4D VX Executive manuális váltóval 13,6, automatával 14,2 millió – ez is csak 172 lóerős. Mercedes GL 320 CDI 4MATIC 21,8 millió.
Elmondaná véleményét? Tegye meg a blogposztban.
