Nem rossz játék

Mikor az ember megveszi élete első autóját, elképesztően boldog. Az elején minden csodálatos, tökéletes az idill, de nem telik el két hónap, már kezdi is az álmodozást valami szebbről, jobbról, erősebbről. Turbót rakunk majd bele, meg tuning vezérműtengelyt, felhúzzuk 60-ról vagy 150 lóerősre, aztán csak néznek majd az Audik meg a BMW-k, amikor a lámpánál állva hagyjuk őket. Persze a Skoda Favoritok, Lada Samarák meg egynégyes Golfok nagy része ilyen-olyan, legfőképp anyagi jellegű indokoknak köszönhetően megússza a nagy átalakítást, de az álom attól még szép és kerek: olcsó, egyszerű autóval jobbat, drágábbat alázni, az ám az igazi öröm.

Az Ignis Sportot olyan emberek rakhatták össze, akik valaha elmerültek valami hasonló fantáziálásban. Az Ignis minden, csak nem vagány, annak ellenére, hogy egész jól megy, kiváló minőségű Enkei alufelniken gurul le a futószalagról, és három ajtóval, sötétített üveggel meg hátsó légterelővel valamivel komolyabban is néz ki, mint mezei testvérei.

Vannak egyéb előnyei is, például hogy Japánban rakják össze, hogy ezerötös motorja közel 110 lóerős, míg az autó mindössze 945 kilót nyom, ennek megfelelően a gyorsulása sem rossz. Kilenc másodpercen belül éri el a százat, amivel bizony tényleg meg tud lepni sok nagyobb, drágább és erősebb autót; de a vagánysági mutatói akkor is a béka feneke alatt vannak.

Az ülések Recarók, ha nem is a legdrágább fajtából, de nem lehet rájuk panasz, elég jól tartják az ember testét a kanyarokban és jól is néznek ki. A kormány és a váltó bőr, ez dicséretes, a középkonzolon lévő szánalmas, szénszálas műanyagot utánzó borítás azonban borzalmas. Mentségére szóljon, hogy sok komolyabb sportautóban is sütöttek el hasonlót. A kilométeróra és a fordulatszámmérő szép fémkeretet és fehér hátlapot kapott, szóval az alupedálokat kivéve minden megszokott kiegészítőt megtalálhatunk az Ignis Sport belsejében, a hangulat mégis inkább suzukis, mint sportos.

A második sorban természetesen nem túl nagy a hely, de van ennél komolyabb probléma is: hátul merevtengelyes a futómű, ezért az Ignisben a hátsó sorban nem túl kellemes utazni, főleg, ha sok a kátyú. Ugyanez a merev tengely tehet arról is, hogy az Ignis Sportot nem tudom tiszta szívből ajánlani azoknak, akik kevés pénzből szeretnének sportautót vásárolni.

Hogy egzakt méréseket tudjunk végezni és biztonságosan autózhassunk a határon, vagy akár azon is túl, lementünk az Euro-Ringre. A gyári Ignis Sport mellett jött egy 150 lovas, kompresszoros változat is, valamint egy Swift Sport, hogy tudjuk mihez hasonlítani a köridőket. Mindhárom autót teljesen más érzés vezetni, mindegyik tudott valamit, amit a többi nem, érdekes, hogy a köridőkön ez alig-alig látszott.

Suzuki Swift Sport

A Swift Sportot már többször is próbáltuk, versenypályán is jártunk már vele, de a köridejét eddig még sosem mértük. Az Euro-Ring bő 2,7 kilométer hosszú aszfaltcsíkján 1:37 alatt ért körbe az autó; ezt a köridőt bajosan nevezhetnénk sátáninak, de az autó technikai adatainak ismeretében egyáltalán nem rossz. A Swift motorereje épp kielégítő, a futóműve azonban nagyon rendben van, még mindig jó vele menni, kellemes érzés, ahogy riszálja a fenekét a kanyarokban.

Suzuki Ignis Sport

Az Ignis több mint egy mázsával könnyebb a Swiftnél, ezért lehet, hogy a motorja erősebbnek tűnik – annak ellenére, hogy a valóságban 17 lóerővel gyengébb. Elvileg ugyanúgy mennek, legalábbis a gyártó 8,9-es gyorsulást ad meg mindkét modellnél, az Ignis mégis kicsit élőbbnek, lendületesebbnek érződik az egyenesben; de aztán jön a kanyar és hamar szertefoszlik az álom.

A két autó tengelytávja gyakorlatilag megegyezik, a Swifttel mégis lehet szépen, pályaautós stílusban autózni, az Ignis azonban annyira lassú a kanyarban és annyira nehezen gyorsít ki – kigyorsítás helyett inkább az orrát akarja kitúrni minduntalan –, hogy ezzel inkább a ralis vezetési stílus a célravezető: be kell vágni a kanyarba, minél előbb megcélozni az egyenest aztán nyomni a gázt tiszta erőből.

Az autók köridejét a következő oldalon tudhatják meg, de fény derül a fogyasztásra is. LAPOZZON!