Kacsintás a ködből

Könnyedén viszi át erejét az útra, határozott a kigyorsításoknál, még esőben is, köszönhetően a sperr difinek. Pontos munkát vár a sofőrtől, cserében viszont ő is precíz; a remek súlyelosztásnak köszönhetően egyáltalán nem tolja az orrát - ami ilyen erős elsőkerekestől szinte csodaszámba megy. Nem billeg, a fenekét játszi könnyedséggel mozgathatjuk kedvünkre. Magabiztos, határozott, egyszóval pont olyan, amilyennek szeretnénk. Óvatosan, tisztelettel akár kezdő elmebetegek is használhatják, ugyanis nagyon jóindulatúan reagál minden butaságunkra. Ez azt jelenti, hogy - ha nem vagyunk nagyon hülyék és felelőtlenek - ki is fogunk jönni abból a kanyarból, amibe bementünk.

Ha egy kicsit gyorsak vagyunk, elindul a hátulja. Ennek az lesz a következménye, hogy bár fél másodpercet ott hagyunk majd a kanyarban, de ha rajta hagyjuk a lábunkat a gázon és megtartjuk a kormányt, az autó gyakorlatilag magától rááll az új, immáron biztonságos ívre, és gond nélkül száguldhatunk tovább. Az "elindul a hátulja" kifejezést kéretik szó szerint értelmezni, nem arról van szó ugyanis, hogy az autó kitör, és ha nem kezdünk el azonnal bűvészkedni akkor együtt zuhanunk pörögve az árokba, hanem szép nyugodtan, a felesleges mozgási energiát oldalirányba levezeti, hogy aztán újra ideális tapadási viszonyok mellett kezdhessük a kigyorsítást. Kifejezetten szépen, finoman lehet vele autózni, persze azért ha nagyon benéztünk valamit, az Integra is elröpül a francba velünk együtt, mint bármilyen más autó.

Ami a féket illeti, továbbra is csak a legjobbakat mondhatom, még ha kezd is egy kissé unalmassá válni. Könnyedén elbírna akár további száz lóerőt, nem melegszik, nem puhul fel, amiről megint csak arra tudok következtetni, hogy a fékolajtól kezdve az utolsó csavarig mindent a versenysportból vett kölcsön a Honda. Így érték el, hogy a 8600 fordulat/perc környékén leszabályozó motor - amit a gyári, potom egymillióért megszerezhető Mugen chippel akár tízezerig is forgathatunk - egyszerűen tönkretehetetlen, csak az olajszintet kell 1000 kilométerenként ellenőrizni, más dolgunk nincs vele.

A hangja pedig egyenesen lenyűgöző! Maga a nyers brutalitás. Ha öt lóerős lenne, akkor is ilyet szeretnék, csak magáért az akusztikus élményért, amit hatezres fordulat fölött tapasztalhatok, ugyanis itt kapcsol át automatikusan a szelepvezérlés. Ilyenkor egyrészt alig észrevehető, kicsiny könnycsepp jelenik meg szemem sarkában a meghatottságtól, másrészt pedig bármilyen autó - a nálunk jobban startoló négykerekes vagy turbódízel is - menthetetlenül lemarad.

Hasonló az effektus, mint amikor dolgozni kezd egy turbó és hirtelen könyörtelenül az ülésbe présel minket. Ha 4000-es fordulat környékén váltogatunk, körülbelül ugyanaz történik, mint egy sima 1.5-ös Civicben: teljes nyugalomban közlekedhetünk a városban. Fontosnak tartom, hogy - mint általában Hondáéknál - ez egy nyomatékszegény motor, a nagy teljesítményhez képest legalábbis mindenképpen az (178Nm).

Ennek az a következménye, hogy nem szakítja szét az aszfaltot álló helyzetből. Minden relatív, és a valóságban egyesben sem fogunk unatkozni, de igazából harmadik fokozatban mutatkozik majd meg ez a rengeteg erő. Az elhangzottak ismeretében úgy gondolom, a "hathetes százassprint" még meggyőzőbben hangzik. A váltó is tökéletesen precíz, könnyedén jár, rövid utakon, én a létező összes autóba ezt raknám a sok-sok szemét helyett.

Az Integrába is bele lehet kötni. Az alumínium váltógomb télen nagyon hideg, nyáron meg éget. Igaz, hogy csodaszép, de egyáltalán nem praktikus. Meg aztán a tolatás is nehézkes, nem sokat látunk ki, arról nem is beszélve, hogy a hátsó szárnytól pont a csajok szemébe nem nézhetünk a tükörből, ami talán az autó legnagyobb hibája.

Ezen felül a feltekert turbójú dízel kettes golfok is könnyedén odaverik, ami egyrészt vicces, másrészt viszont kicsit megalázó. Mást én nem találtam, pedig volt időm keresgélni. De jaj, az Északi Lápok Gonosz Tündére közelg, érzem fagyos leheletét a tarkómon. Át akar változtatni egy teljesen átlagos A-6 -os tulajdonossá. Segítség! *×$*#&@&*

Hol is tartottam? Ja, tudom: először is a 15-ös felni nagyon ciki. Aztán meg alig bírok ki-beszállni, az ülésben pedig alig lehet mozogni. A McNyuszi burgeremet sem veszem már a behajtós részen. Olyan alacsonyan ülök, hogy nem látom az előttem haladó autótól, ami az úton történik. Hátra, valamint oldalra sem látok semmit. A legfelháborítóbb dolog az utastérben uralkodó unalmas dizájn. Sehol egy elegáns fabetét. A motorzaj már alacsony fordulatszámnál is elviselhetetlen. Martonvásárra sem ugranék el vele szívesen, nemhogy külföldre.

Az autó menettulajdonságai is harmonizálnak az előbbiekkel, ráz, de nagyon, össze-vissza rángat és idegesen reagál a gázadásokra, egyszóval vezethetetlen. Egy forintot nem ér. Az első adandó alkalommal eladom. #}<{@