A subarusok kicsit szégyellik, ami érthető: akkor most ezt kell berakni a szalonba Legacyk, Outbackek közé, esetleg pont egy Impreza WRX mellé?!
Pedig a Justy stílusos, finom forma, felismerhető, modern és egyedi, a felismerhetőségen csak az ront egy kicsit, hogy a Daihatsu Sirion pont ugyanígy néz ki. Mentségére szóljon, hogy ez egy átcímkézett Daihatsu Sirion. A helyzetet bonyolítja, hogy Subaru csak látszólag autó, illetve csak részben autó. Igazából karizmatikus kisegyház, egy átcímkézett, homályos eredetű kis izé helyzete tehát triplán kényes tud lenni.
Ha persze nem láttunk még új Siriont, kívülről nem lehet vele bajunk, sőt: ez minden idők legelegánsabb kis Subaruja, ha olyan elődökre gondolunk, mint az esztergomi ős-Swift. Abban viszont legalább volt összkerékhajtás, ideológiailag tehát teljesen elfogadható volt, mint álruhás Subaru, ellentétben ugye a Subarunak álcázott Daihatsuval. Az orrán egy szép Subaru emblémával, plusz egy kiegészítő J betűvel.
Sajnos nem csak a gépészet nem Subaru, a lakberendezés is jelzi, hogy ha nem tudnánk: a Daihatsu a Toyota fapad-brandje. A vezetőajtót nehéz becsukni, mert ha az ember normális erővel csinálná, nem záródik rendesen. A hang szép puha, a szükséges erőhatás viszont kicsit wartburgos. A beltéri műanyagok tíz évvel ezelőtti koreai szégyenfal-szinten vannak összeillesztve, ami háromféle műanyag találkozásánál ad ki látványos bénaságot. Ez anyagokra nagyjából Daewoo Matiz színvonal, de maximum az új Swifté, de akár a Suzuki, akár a Daewoo gyáraiban kalodába zárnák és nyilvánosan megszégyenítenék mind a melóst, mind a meóst, aki ilyen munkát kienged a főbejáraton..
A kormány gyönyörű, hiszen van rajta egy Subaru embléma, a műanyaga viszont nagyon messze van a Mazda2-étől, aminél, amikor megkaptam végre a hőn áhított fapados változatot, hosszasan tapogattam, mert a sötétben nem tűnt rosszabb fogásúnak, mint a bőr. Hátha bőr, ábrándozik az ember egy jó műanyagnál, ez viszont tutira nem háthabőrből van.
A műszeregység a kormánnyal együtt mozog, a tipográfia és a megvilágítás nem rossz, de a közepén az LCD kijelző kicsit olyan, mint régi James Bond filmet nézni, amiben Roger Moore egy négygombos Seikóval menti meg a világot. Aztán itt vannak a pohártartók. Az első ülésekhez összesen négy tartozik, egy-egy az ajtókon, egy-egy a váltó előtt. És egyiket se lehet elérni anélkül, hogy előredőlnénk. A váltó elől pedig bármit kihalászni igazi közlekedési vészhelyzet. Még az elektromos tükörállítás gombja is valami egészen hülye helyen, a jobb térdünknél mélyen a kormány mögött van.
A beltér pakolhatóságban nagyon jó, az első térben hatalmas, jól belakható rekeszek vannak. A kesztyűtartó nem nagy, de a középkonzolon hatalmas rekeszek vannak, igaz, az alsó, a zárható bárcsak volna inkább nyitott, mert az ajtó minőségben megint elég nevetséges. Az ajtóbecsukó fogantyúba is lehet pakolni.
