Járjuk körbe
Mert ez egy alacsony, sima, áramvonalas autó. Nagyon elegáns jelenség, de híján van minden kérkedésnek. Nem visel agyonkrómozott hűtőmaszkot, nincsenek kopoltyúi, még a felnik is csak amúgy szolidan, légiesen szépek. Az egyetlen formai jellegzetesség, a keret nélküli ablakok konkréten nem is láthatók, ha csak rápillantunk a suhanó Legacyra. Smink nélküli szépség, nem tűnik fel a tömegben, csak akkor lehet beleszeretni, ha kettesben maradunk vele egy kicsit.
Üljünk bele
A belseje sem rengeti meg a világot. Kerek kormány, szimmetrikus műszerfal, a közepesnél kicsit gyengébb hifi, néha zavaróan berecsegő basszussal, kicsit agresszív, orkánszerű léglökésekkel operáló automata klímával. Hátra nem jutottak légrostélyok, nincs pörgő-forgó csodapohártartó sem. A csomagtérfedélre elfelejtettek behúzófogantyút tervezni, és a hátsó üléstámla nem dönthető; vagy megvesszük a kombit, vagy csak olyan hosszú cuccot vihetünk a Legyacyval, ami átfér egy apró síalagúton.
Viszont nagyon jól tartanak az ülések, jó fogású, széles tartományokban állítható a kormány, arasznyira van tőle a váltó- és a kézifékkar. Nagy erőre, de súlyosan, pontosan klattyan a váltó, és pontosan adagolható, sokadik taposás után is virgonc a fék. Precíz, épp csak a szükséges mértékben szervózott a kormánymű. És persze ott a remek, se túl-, se alulkormányzásra nem hajlamosító összkerékhajtás, alapban 50-50%-os nyomatékelosztással, szükség esetén az erőt átcsoportosító viszkós differenciálzárral.
Menjünk vele!
Vagyis a Legacyt nagyon jó vezetni. Alacsony építése, remek súlyelosztása miatt nem félelmetesen gyorsan, hanem megnyugtatóan gyorsan képes letudni a kanyarokat, szinte semmi sem billentheti ki egyensúlyából. Nem, rosszul mondom: semmi sem lökheti ki egyensúlyából. Kibillenni kibillen, hiszen az STI-stílusú felfüggesztést mégsem lehet berakni egy családi szedánba. Igazán belefejleszthetnének a kocsiba egy gombnyomásra változó karakterisztikájú lengéscsillapítást.
De megéri-e?
7,6 millió forint az olcsóbb, Active jelzésű modell, 8,56 millió a drágább, a Comfort. ESP, négy villanyablak, motoros vezetőülés, kétzónás klíma mindkettőben van, az egymilliós felárért bőrkárpitot, memóriás ülést, xenonlámpát és napfénytetőt ád a Subaru. A kombi változat felára háromszázezer forint.
Így egész vonzóra lőtték be a magyar piaci árat. Az autó műszakilag egyértelműen a prémium szegmensbe tartozik, komfort, parasztvakítás terén kicsit elmarad tőle: hasonlóan, mint mondjuk a Saab. Mennyibe kerül egy, az alap-Legacy szintjén extrázott 320d BMW? Úgy kilencmillióba. Egy kommersz modell, a kétezres dízel Mazda 6? Hétmillió. A Saab 9-3? 7,8. Összkerékhajtással bizony jó vételnek látszik az alapváltozatában 7,6-ért is kényelmesre és biztonságosra pakolt Subaru.
Na, még összefoglalom, aztán mehetünk
A Legacy dízelmotorral is igazi Autó, ahol ez a nagybetűs szó klasszikus jelentésében értendő. Vagyis nincs benne látványos érintőképernyő, egy bökésre hármat villantó index, fejemnyi mélynyomó, és csak a vezető oldalablaka automata, viszont tökéletes a technika, kikezdhetetlenek a műszaki alapok.
Mondeo kéne
Ha a Subaru egyszer rájön, hogy nem feltétlenül kell az autógyártást itt befejezni, hanem el lehet még bíbelődni kicsit mindenféle közérzetjavító biszbasszal is, kezdhetnek remegni a hagyományos európai prémiumszegmens jövőfelelősei. Hiszen ha a dízel boxer ilyen jól sikerült, a hidrogénes vagy az elektromos boxer sem lehet akadály.
